Mindenkinek van valami szennyese – kiváltképp, ha az illető a gimis Spencer, Aria, Emily és Hanna.
Spencer a nővére fiúja után sóvárog. Aria az angoltanáráról fantáziál. Emily a fekete Mayába zúg bele. Hanna pedig ocsmány kis trükkök árán játssza a bombázót.
Ki hinné, hogy ezeknél súlyosabb titok is nyomhatja a lelküket? Pedig így áll a helyzet, mióta Alison barátnőjüknek váratlanul nyoma veszett.
Hogy honnan tudom? Hát onnan, hogy ismerem őket, mint a rossz pénzt. Tudom, miféle gaztetteket követtek el a múltban, és milyen velejükig romlottak ma. Egyetlen féltve őrzött, mocskos kis titkuk sem maradhat rejtve előttem. És most már előtted sem!
Először is le szeretném szögezni, hogy a könyvet eredeti nyelven, angolul olvastam, így a véleményem eltérhet a Ti véleményetektől, a fordítástól függően. Úgy hallottam, borzalmas a fordítása (csak úgy, mint a Szürke ötven árnyalatának. Nem hiába..), így szerintem ha a filmsorozatot kedvelitek, és tudtok angolul, akkor mindenképp érdemes megpróbálni eredeti nyelven elolvasni. Nekem is van egy példányom a magyar kiadásból, de beleolvastam, és nem igazán tetszett - ezért választottam az angol kiadást.
A könyv négy fiatal lány mindennapjairól szól. Aria, Emily, Hanna és Spencer mind-mind más egyéniségek, de összekovácsolja őket a múlt, egy titok és egy tragédia. Ebben a bevezető kötetben minden fejezetet más lány narrál, így jutunk előre a cselekményben, és a szálak a kötet végén érnek össze. A sorozatban már a harmadik évadnál tartok, így folyamatosan fogom olvasni a következő részeket, ez a könyv ugyanis csak az első évad első epizódját sűríti egybe. Jó táptalajt ad a későbbi bonyodalmaknak és sok mindent megtudhatunk a szereplőkről.
A sorozat szerencsére nem tér el sokban a könyvtől, maximum egy-egy részletben, és ez egy nagyon nagy plusz pontot hozzáad a könyvről kialakult véleményemnek, ugyanis utálom, mikor egy könyv nagyon eltér a sorozattól.
Szerintem mindenképp érdemes elolvasni, és a PLL rajongóknak elég sokáig biztosít olvasnivalót az írónő, ugyanis a sorozat 16 részes, két kiegészítő kötettel, valamint készült egy spin-off könyvsorozat The Lying Game címmel. Lesz mit olvasnunk. :)
Főszereplők:
Aria Montgomery
Emily Fields
Hanna Marin
Spencer Hastings
Mellékszereplők:
Ezra Fitz
Maya St. Germain
Sean Ackard
Wren Kingston
Melissa Hastings
Allison DiLaurentis
Kedvenc idézetek (mivel angolul olvastam, a magyar idézeteket nem tudom kiírni, de fordítás a lap alján. :))
"Emily sat back. Maybe Ali didn’t know everything. Yes, this might have been the worst day of her life, and she was horribly devastated about Ali, and completely freaked about A. But for a moment, she felt okay. Sitting here with her old friends seemed like the tiny beginning of something."
"It was one of those lovely early-fall days with no humidity, where you were dying to skip school, lie in a field, and not think about your responsibilities. Why was it always on days like this that something horrible happened?"
"Life’s so much fun when you know everything. Just how do I know so much? You’re probably dying to know, aren’t you? Well, relax. All in due time. Believe me, I’d love to tell you. But what’s the fun in that? I’ll be watching. —A"
"He guided her into a tiny back bedroom that had clothes all over the floor and an open bag of Lay’s on the nightstand. They sat down on his bed. The mattress was barely bigger than a twin, and even though the comforter was made of stiff denim and the mattress probably had potato chip crumbs in the cracks, Aria had never felt anything so perfect in her life."
"…I love staring at the back of your head in class, I love how you chew gum whenever we’re talking on the phone together, and I love that when you jiggle your Skechers during class when Mrs. Hat starts talking about famous American court cases, I know you’re totally bored.
[…]
…and I’ve done a lot of thinking about why I kissed you the other day. I realized: It wasn’t a joke, Ali. I think I love you. I can understand if you never want to speak to me again, but I just had to tell you.—Em"
“Dad?” Her voice cracked slightly.
“Mmm?”
Aria leaned against the stone-topped island. “Can ghosts send text messages?”
Her father looked up, surprised and confused. “What’s a text message?”
She stuck her hand into an open box of Frosted Mini Wheats and pulled out a handful. “Never mind.”
"At the bar, Ezra had followed her into the bathroom, grabbed her face, and kissed her. Their mouths fit perfectly together—they didn’t bang teeth once. His hands floated all over the small of her back, her stomach, her legs. They’d had such a connection. And okay, fine, some might say it was just a…a tongue connection…but Aria knew it was more."
"It was horrible to think Ali might be dead, but…if she was, at least their secrets were safe."
"They all loved Ali to death, but they sometimes hated her too—for bossing them around and for the spell she’d cast on them. Sometimes in Ali’s presence, they didn’t feel real, exactly. They felt kind of like dolls, with Ali arranging their every move. Each of them wished that, just once, she had the strength to tell Ali no."
"Whether or not Alison knew about the other four, the four knew about Alison. She was perfect. Beautiful, witty, smart. Popular. Boys wanted to kiss Alison, and girls—even older ones—wanted to be her. So the first time Ali laughed at one of Aria’s jokes, asked Emily a question about swimming, told Hanna her shirt was adorable, or commented that Spencer’s penmanship was way neater than her own, they couldn’t help but be, well…dazzled. Before Ali, the girls had felt like pleated, high-waisted mom jeans—awkward and noticeable for all the wrong reasons—but then Ali made them feel like the most perfect-fitting Stella McCartneys that no one could afford."
"You thought only girls who entered beauty pageants ended up on the sides of milk cartons."
★★★★★★★★★★
(10/10)
Emily hátradőlt. Talán Ali nem tudott mindent. Igen, ez lehetett élete legrosszabb napja, és szörnyen szomorú volt Ali miatt, és ki volt akadva A miatt. De egy pillanatig jól érezte magát. Ott ülni a régi barátaival úgy tűnt, mint valami kezdete...
Ez a nap egyike volt azoknak a szép kora őszi napoknak, amikor majd' belehalsz, hogy ellógj az iskolából, egy mezőn feküdj és ne gondolj a felelősségeidre. Miért épp az ilyen napokon történt mindig valami szörnyű?
Az élet annyira bulis, mikor mindent tudsz. És hogy hogy tudok ennyi mindent? Biztos majd meghaltok, hogy megtudjátok, nem igaz? Nyugi, mindent a maga idejében. Higgyétek el, szívesen elmondanám nektek. De akkor mi lenne a buli az egészben? Figyelni fogok. - A
Bevezette őt egy kis hálószobába, ahol a padlót ruhák borították és egy felbontott csomag chips volt az éjjeliszekrényen. Leültek az ágyára. A matrac alig volt nagyobb, mint egy franciaágyé, és habár a takaró farmerból készült és a matrac valószínűleg televolt chips-morzsákkal, Aria soha nem érzett semmit még ilyen tökéletesnek.
Szeretem a tarkódat bámulni órán. Szeretem, ahogy rágózol, mikor telefonálunk, és szeretem, amikor lóbálod a lábad órán, mikor Mrs. Hat híres amerikai bírósági ügyekről beszél. Ebből tudom, hogy unatkozol.
(...)
...és rengeteget gondoltam arra, hogy miért csókoltalak meg valamelyik nap. Rájöttem: ez nem vicc volt, Ali. Azt hiszem, szerelmes vagyok beléd. Megértem, ha soha többé nem akarsz beszélni velem, de el kellett mondanom. - Em.
- Apa? - a hangja megremegett.
- Igen?
Aria nekidőlt a pultnak - A szellemek tudnak sms-ezni?
Az apja felnézett, meglepve és összezavarodva - Mi az az sms?
Belenyúlt egy nyitott doboz kekszbe és kivett egy marékkal. "Hagyjuk.."
A bárban Ezra követte a mosdóba, megfogta az arcát és megcsókolta. Az ajkaik tökéletesen összeillettek - a foguk egyszer sem koccant össze. A keze végigsiklott a hátán, a hasán és a combján. Különleges volt a kapcsolat köztük. És hát, valaki azt mondaná, hogy csak a nyelveik között volt kapcsolat... Aria tudta, hogy ez több volt annál.
Szörnyű volt belegondolni, hogy Ali halott lehet, de... ha valójában meghalt, legalább a titkaik biztonságban vannak.
Mindannyian imádták Alit, de néha gyűlölték is - azért, amiért parancsolgatott nekik, és mert akkora hatással volt rájuk. Néha, mikor Ali is jelen volt, nem érezték magukat valódinak. Úgy érezték magukat, mint a babák, mikor Ali minden mozdulatukat megtervezte. Mindannyian azt kívánták, hogy bárcsak legalább egyszer összeszednék a bátorságot ahhoz, hogy nemet mondjanak Alinak.
Ali talán ismerte őket, talán nem, mielőtt barátok lettek, de ők biztosan tudtak Allisonról. Tökéletes volt. Gyönyörű, vicces, okos. Népszerű. A fiúk meg akarták csókolni Allistont, a lányok - még az idősebbek is - pedig a bőrébe akartak bújni. Így amikor Ali először nevetett Aria viccén, kérdezett Emilytől az úszásról, mondta Hannának, hogy a pólója aranyos, vagy dicsérte meg Spencert, nem tudtak mit tenni, Ali hatást gyakorolt rájuk. Ali előtt a lányok úgy érezték magukat, mint a magas derekú kismamanadrágok - kínos és feltűnő - de aztán Ali miatt úgy érezték magukat, mint a legtökéletesebben illeszkedő Stella McCartney nadrágok, amiket senki sem engedhet meg magának.
Azt hinnéd, hogy csak a szépségversenyen induló lányok végzik a tejes dobozok oldalán.
Agatha Raisin, az egyedülálló, célratörő reklámügynök eladja cégét, felszámolja londoni életét és leköltözik a mesés nyugalmú, festői Cotswoldsba. Ám a vágyott életről kiderül, hogy borzalmasan unalmas. Agatha, hogy unalmát elűzze, benevez a helyi pitesütő versenyre. Mivel fogalma sincs sütésről-főzésről, vesz egy kész pitét a londoni ismerős boltban, és sajátjaként nevezi be. Még a zsűri elnökét, a helybeli Cummings-Browne ezredest is megpróbálja megvesztegetni, de nem ő nyer. Ám a verseny végeztével az ezredes hazaviszi a süteményt, megeszi és meghal. Kiderül, hogy a pite spenótjába gyilkos csomorika keveredett. A rendőrség ugyan véletlen balesetként zárja le az ügyet, ám Agatha gyilkosságra gyanakszik és nyomozni kezd…
