Rhine and Gabriel have escaped the mansion, but danger is never far behind.
Running away brings Rhine and Gabriel right into a trap, in the form of a twisted carnival whose ringmistress keeps watch over a menagerie of girls. Just as Rhine uncovers what plans await her, her fortune turns again. With Gabriel at her side, Rhine travels through an environment as grim as the one she left a year ago – surroundings that mirror her own feelings of fear and hopelessness.
The two are determined to get to Manhattan, to relative safety with Rhine’s twin brother, Rowan. But the road there is long and perilous – and in a world where young women only live to age twenty and young men die at twenty-five, time is precious. Worse still, they can’t seem to elude Rhine’s father-in-law, Vaughn, who is determined to bring Rhine back to the mansion…by any means necessary.
In the sequel to Lauren DeStefano’s harrowing Wither, Rhine must decide if freedom is worth the price – now that she has more to lose than ever.
Nagy szívfájdalmam, hogy a Vegyészkert-trilógia kiadását nem folytatja a Cartaphilus Kiadó, pedig szerintem bőven van benne potenciál - és amúgy is, mostanában felkapottak a hasonló történetek (A szolgálólány meséje, Örökké a tiéd, csak hogy két hasonlót említsek). A sorozat folytatását egyszer már elkezdtem angolul e-könyvben, de beletört a bicskám, nem tudott lekötni. Most megszereztem papírkönyvben, és úgy voltam vele, hogy most már csak azért is elolvasom.
Az eleje nagyon nehezen indul be, szenvedtem is vele sokat - egy helyben toporognak, kínlódnak jobbra-balra, tök felesleges események történnek. Aztán valami megváltozik, és az egész történet beindul, aztán olyan gyors a tempó, hogy már csak a fejem kapkodom.
A közepétől kezdve nagyon tetszett, sok kérdést felvetett az alapvető emberi természettel és a DeStefano-i világ felépítésével kapcsolatban. Nagyon tetszett, amikor a szereplők kalandoztak, szeretem az ilyen dolgokat, de a legjobban az tetszett, amikor a múlt összemosódott a jelennel, és a régi szereplők is visszaköszöntek. Összességében tetszett, és nagyon várom a következő részt.
Kedvenc idézetek
…maybe hope isn't such a bad thing. Maybe it's what keeps us together.
I think she misses her dead daughter more than she cares to admit. I take bizarre comfort in this. The pain proves she is human after all.
But it's terrifying, too. Terrifying to be a girl in this place. Terrifying to be a girl in this world.
And I am to blame for the pain. I should not have loved my daughter as I did. Not in this world in which nothing lives for long. You children are flies. You are roses. You multiply and die.
Szereplők
★★★★★★★☆☆☆ (7/10)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése