Sziasztok! Ez a bloggerekből álló mozgalom azért jött lére, hogy felemeljük a szavunkat egy olyan probléma ellen, ami ugyan egyeseknek jelentéktelen lehet, de nagyban megpecsételheti akár egy ember életét is. Ez pedig nem más, mint a kötelező olvasmányok megreformálása. Ha bárkit megkérdezünk ebben a témában, biztos, hogy fog tudni mondani legalább egy olyan kötelező olvasmányt, ami megkeserítette az életét. És ha bárkit, főleg olvasó embereket megkérdezünk, hogy van-e olyan könyv, amit nem kötelezőként olvasott, de nem lenne ugyanaz az ember anélkül a könyv nélkül, akkor is fogunk kapni legalább egy könyvcímet válaszként. Ki határozza meg, hogy az egyik kötelező, a másik pedig nem?
Elég nagy fába vágtam a fejszémet, amikor kitaláltam ezt a kezdeményezést, hiszen a világ nem arról híres, hogy pár ember szava többet érjen, mint mondjuk a politikusoké, befolyásos embereké. De szerintem attól függetlenül, hogy talán nem tudjuk megváltani a világot, igenis érdemes felemelni a szavunkat olyan problémákkal szemben, amelyek fontosak számunkra - főleg olyan bloggerekként, akik a könyveknek, az olvasásnak, az olvasás szeretetének népszerűsítésének szentelik az életüket. Ebben a posztban igyekszem minél színesebb, minél érdekesebb dolgokat összegyűjteni.
A kezdeményezésről elöljáróban annyit, hogy ezen a linken tudjátok követni az állomásokat, igyekszem minél hamarabb hozzáadni a linkeket. Az esemény résztvevői:
február 1: Egy könyvfüggő vallomásai
február 2: I love Reading
február 3: Discussion
február 4: Fanni blogja
február 5: Jazz könyvei
február 6: Hagyjatok! Olvasok!
február 7: Bookish Notes
február 8: Enchanted by Pages
február 9: Elisnore Világa
február 10: Dora Craiban's World
Na de akkor kezdjünk is bele! Ha azt a szót halljátok, hogy kötelező olvasmány, egyértelműen mindenkinek eszébe jut egy-két olyan dráma/regény, amit kötelezően el kellett olvasni. Csak hogy egy párat említsünk:
Antigoné Bánk Bán Anyegin Az ember tragédiája Az arany virágcserép Az Átváltozás Rómeó és Júlia Bűn és Bűnhődés Vörös és Fekete Hamlet A két Lotti A pál utcai fiúk Egri csillagok Az arany ember
Személy szerint én gyűlölöm, ha valamit kötelezővé tesznek nekem - és annál inkább nem csinálom meg, minél jobban erősködnek. Mármint, miért is mondaná meg nekem, olvasó embernek valaki, hogy mit kell elolvasnom? Ez olyan, mintha én hozzávágnám tegyük fel a Harry Pottert minden szembejövőhöz, hogy olvassa el - és annak legalább van tanító célzata. Persze, legyenek olvasmányok, hiszen a gyerekek nagy része így szereti meg az olvasást, de nem mindegy, hogy mik legyenek azok a bizonyos kötelező/ajánlott könyvek.
Az érintett korosztályt kérdeztem, hogy ki melyik kötelező olvasmányt utálta/utálja a legjobban
És összeállítottam egy listát arról a 10 könyvről, amelyeknek szerintem mindenképpen kötelezőnek/erősen ajánlottnak kellene lenniük
- Jodi Picoult - Tizenkilenc perc
- Kate McCaffrey - Behálózva
- Jay Asher - Tizenhárom okom volt...
- Laurie Halse Anderson - Hadd mondjam el..
- Kelly Oram - Cinder&Ella
- Matthew Quick - Bocsáss meg, Leonard Peacock!
- John Boyne - A csíkos pizsamás fiú
- Kertész Imre - Sorstalanság
- F. Scott Fitzgerald - A nagy Gatsby
- Erin Jade Lange - Zsír
Nektek melyek azok a könyvek, amiket legszívesebben kötelező olvasmánnyá tennétek? Várom válaszaitokat hozzászólásban. :)
Szia!
VálaszTörlésEz szerintem nagyon szubjektív dolog, és ameddig egyet értek azzal, hogy valamit csinálni kell a helyzettel, nem vagyok meggyőződve, ha az segít, hogy kiveszik pl. Az egri csillagokat a kötelező olvasmányok sorából. (Egyébként én azt imádtam, de ez egyéni vélemény :)). Szerintem a nagyobb probléma az, hogy túl fiatalon olvastatják el a gyerekekkel a nagy részét a felsoroltaknak. Ez pedig abból adódik, hogy szigorúan kronologikusan tanítják az irodalmat az iskolákban arra tekintet nélkül, hogy hiába az Antigoné vagy az Íliász egy fantasztikus irodalmi mű, egy nyolcadikos - tisztelet a kivételnek - nem fogja érteni és nem fogja szeretni sem. De lehet, hogy ha nem traumatizálják vele 14 éves korában, akkor 17 évesen már értékelni fogja (lehet, hogy akkor sem, mert nem vagyunk egyformák, de akkor legalább azért nem, mert nem tetszik neki és nem azért, mert nem érti).
Viszont ezek a művek mind az irodalmi kánon részei. Ergo, ha a gyerek esetleg irodalmat akar majd tanulni (de akkor is, ha nem és felnőtt korában egy társaságban kiderül, hogy nem olvasta pl. a Hamletet és azt se tudja, miről van szó), súlyos hátránnyal indul, ha nem ismeri ezeket az alkotásokat.
Igen, én is kivennék szívem szerint néhányat, de nem feltétlenül modern irodalommal helyettesíteném, hanem olyan élvezhető világ/magyar szépirodalommal, ami koruknak megfelelő és ezáltal élvezhető.
Gondolok én ilyenkor Alexandre Dumas-ra, aki egyáltalán nem is tananyag, de az irodalmi kánon része, Karinthy Frigyes, akit 12.-ben érintenek, de akkor már senkit nem érdekel, pedig tökéletes lenne 8.ban vagy 9.ben, George Orwellre, akit néhol tanítanak néhol nem, viszont fantasztikusan ír nagyon komoly témákról és amit olvasol azt történelemből is hasznosíthatja, etc.
Szóval én nem kifejezetten modern szórakoztató irodalommal cserélném fel a mostani kötelezőket, inkább csak átstruktúrálnám az irodalom oktatást és néhány művet az irodalmi kánon más, gyerekek számára élvezhetőbb és érthetőbb darabjaira cserélnék. Elvégre a gimnázium és az általános iskola lényege az lenne, hogy alapműveltséget adjon és az irodalmi műveltség alapja a kánon ismerete. Sajnos vagy nem sajnos, de kikerülhetetlen.
Teljesen egyetértek veled. Én sem a kötelezőket cserélném le, hanem máskor olvastatnám a diákokkal. Az Egri csillagok szerintem az egyik legjobban olvasható mű, én az Aranyembert nem szerettem plusz a Pál utcai fiúkat.
TörlésValamint én annyiban változtatnám, hogy meghagynám az adott írót és megaadnák pl. két könyvet tőle, abból válasszon a gyerek. Mert például Jókainak vannak sokkal jobb élvezhetőbb művei.
Én sem szórakoztató irodalomra cserélném, inkább Szabó Magda és a többi vele nagyjából egy időben alkotó szépirodalommal.
Igen, ez is egy jó ötlet. Szerintem Jókait is túl korán akarják lenyomni a torkán a diákságnak. Én kifejezetten utáltam A kőszívű ember fiait, amikor kötelező volt és csak később szerettem meg. Szabó Magdát is csak utolsó évben tanítják, pedig az ő könyvei is viszonylag könnyen emészthetők a fiatalabbak számára. Ez a választásos rendszer is jó, mert hát kinek mi. :)
TörlésAzért legalább egy magyar könyvet berakhattál volna, meg egy olyat is, amit rajtad kívül még két ember ismer...
VálaszTörlésHmm, nem tudom, nekem a Kertész Imre - Sorstalanság elég magyarnak tűnik, de te tudod....
Törlés10-ből akkor 1... de én is alátámasztanám Bradley észrevételét. Isten őrizz, hogy magamat hiperolvasottnak állítsam be, de ezekről még csak véleményt se hallottam (nemcsak a könyvekről, az írókról sem). Most akkor én meg mondhatnám, hogy olvassanak Terry Pratchatt-et, Ursula K. LeGuin-t, meg Robin Hobb-ot, illetve Asimov-ot és Stanislaw Lem-et, mert én rajongok a sci-fiért meg a fantasy-ért? Erkölcsi tartalom mindegyikük műveiben van annyi, mint az Egri Csillagokban. Valamint tényleg ordító, hogy csupa külföldi írót hoztál fel (az egy Kertész Imre mellett - bár hozzáteszem ő is nyugodtan tekinthető külföldinek, csak legfeljebb magyarokról és magyarul ír - akivel kapcsolatban meg a Sorstalanság egy nagyon félreértelmezett sikerességű mű... ez az ugye, amit az olvasóközönség 99%-a úgy emleget, hogy "ezért" kapta a Nobel-díjat.) Mivel azonban úgy vezetted fel a listádat, hogy "szerintem" (ez mindenképpen plusz pont), így természetesen nem támadni akarom, csak jelezni szeretném, hogy a szempontjaidból szinte semmi nem menthető át a szubjektívből az objektív kategóriába.
TörlésSzerintem álszentség lenne azt állítani, hogy gáz, hogy a 10-ből csak 1 magyar regény van a listán, mert szerintem az olvasók 90%-a inkább a külföldi könyveket részesíti előnyben, nem csak én. Az meg, hogy még egyik könyvről, és íróról sem hallottál, részben érthető, részben pedig nem.
Törlés- Jodi Picoult: minden könyve best-seller, több könyvéből film is készült, Amerika és Magyarország egyik legnépszerűbb írónője.
- Kate McCaffrey: aláírom, ő és a könyve nem túl ismertek, viszont éppen ezért vettem bele a listába, mert ezen változtatni kellene, és mert a regénye hatalmas mondanivalóval bír, ami szerintem igenis iskolásoknak való, hiszen éppen az őket érintő legnagyobb problémáról ír.
- Jay Asher: olvasó körökben ismert, máshol kevésbé, oké.
- Laurie Halse Anderson: szerintem abszolút fiataloknak való, hozzájuk szól és az ő problémájukról ír.
- Kelly Oram: ő szintén eléggé ismert a fiatalok körében
- Matthew Quick - szintén
- John Boyne - lehet, hogy róla még nem hallottál, de azért a könyvből készült filmet biztos ismered, ahogy több százezren...
- Kertész Imre - ehhez nem fűznék inkább semmit
- F. Scott Fitzgerald - szerintem azért ő eléggé ismert
- Erin Jade Lange - vele pedig hasonló a helyzet, mint Kate McCaffertyvel
Oké, azt aláírom, hogy ezeket a könyveket mondjuk nem az elsős, másodikos korosztálynak ajánlanám, nekik képmutatás lenne könyvet ajánlanom, hiszen nem olvasok olyan irodalmat, amit jó szívvel ajánlanék nekik, viszont a nyolcadikos korosztálynak, illetve a gimnazistáknak szerintem ezek a könyvek hasznosak lennének, és ki tudja, talán még az olvasást is megszeretnék.
Ezek vsz. mind jó könyvek. A baj az, hogy a kötelezőket gyerekeknek adják fel, akiket, főleg általánosban, nem érdekelnek a felnőttek és a világ problémái. Vagyis totál elhibázott elképzelés, a világirodalom teljes spektrumán áterőszakolni őket. Ez pont akkora ostobaság, mint mutáló hangú fiúkat kiállítani az osztály elé népdalt énekelni. Ezeket az alapvetéseket mindenki tudja, kivéve a tanterveket készítő, a világgal, a gyerekekkel semmiféle kapcsolatot nem tartó idiótákat. És néhány pedagógust is, ez nem kétséges.
VálaszTörlésAz olvasás felé kellene terelni a gyerekeket, és inkább hagyni, hogy ők válasszanak, Csak motiválni, nem erőszakoskodni. Itt jegyzem meg, hogy a kötelezők elolvasását "ellenérző" teszt-dolgozatok a hülyeség, a hozzá nem értés mintapéldányai. Aki ezeket összeállította, nem is tudja, milyen egy valódi olvasmányélmény.
Sok klasszikustól el kellene búcsúzni, ez a vezéráldozat ahhoz, hogy a gyerek ne utálja meg egy életre a könyveket, Szerintem ezt Katona, Madács és Jókai is megértené.
Elsősorban kortárs irodalmat kellene olvastatni, aminek a nyelvezetét legalább megérti a gyerek. Nem igaz, hogy minden érthetetlen posztmodern nyelvzsonglőrködés, ezt azok állítják, akik maguk sem ismerik a kortárs irodalmat. Esterházy nem hiszem, hogy gyerekeknek való, de Dragománt biztos megértik, és Bodor Ádám is sanszos lehet. És remek novellákat is olvastatnék, nem csak regényből áll a világ (és az irodalom).
probléma MELLETT emelitek fel a szavatokat? hogy fogtok magyar irodalmi kérdésekben érvelni, ha a magyar se megy?
VálaszTörlésTe pedig hogyan fogsz irodalmi kérdésekben vitatkozni, amikor még a mondatokat is kis betűvel kezded? Egyébként meg elírásról hallottál már? :)
Törlés" egy olyan probléma mellett" helyesen probléma ellen.
VálaszTörlésHa mellett, akkor nem is probléma.
Az a baj, hogy az irodalom oktatás leragadt a XIX. században. Szinte az összes kötelező irodalom akkor íródott, vagy a XX. század elején. Észre sem vették hogy eltelt 100 év. A saját listáddal meg az a bajom, hogy azok nem gyerekeknek íródtak.
VálaszTörlésIgen, ezt én is így gondolom. Kate McCaffrey művén kívül a többit mind az idősebb korosztálynak, mondjuk nyolcadiktól felfele ajánlanám, ezt kifelejtettem a szövegből.
Törlés