MINIKRITIKA | Antoine de Saint-Exupéry - A kis herceg



Gyermeknek és felnőtteknek szóló egyetlen mese A kis herceg, a második világháborúban elpusztult s már klasszikusnak számító francia író remekműve. Története úgy indul, mint minden Saint-Exupéry-regény, egy repülőkalanddal, de ezúttal a bonyodalom nem a valóságban, hanem a költői képzelet világában folytatódik. Egy kisfiú jelenik meg a szerencsétlenül járt pilóta mellett a Szahara magányában, egy kisfiú egy másik bolygóról. S vele együtt feltündököl egy másik világ is, melynek embersége, tisztasága és szépsége sajnos már csak a költészet világából való. És Saint-Exupéry úgy beszéli el kis hercege történetét a maga icipi bolygóján, hogy mindnyájan fájdalmasan megáhítjuk azt az igazabb bolygót, s szívünkbe zárjuk az emberségben nagy kis herceget. A világszerte ismert, megrendítően szép mesét a nagy író eredeti színes rajzai díszítik.


Habár nagyon népszerű ez a könyv, és tele van általános igazságokkal, nekem mégsem nyerte el a tetszésemet, számomra túlságosan „filozofikus” és nagyon igyekszik mindemellett gyerekkönyv is lenni. Sok gondolatával találkoztam gyermekkoromban, és akkor nagyon tetszettek, de így egy csokorba szedve - na így nem.

★☆☆☆☆☆☆☆☆☆ (1/10)