J. A. Redmerski- A soha határa (A soha határa-sorozat 1. rész)

Fülszöveg: Camryn Bennett még csak húszéves, de azt hiszi, pontosan tudja, milyen lesz majd az élete. Ám egy vad éjszaka után az észak-karolinai Raleigh legmenőbb belvárosi klubjában ismerősei és önmaga elképedésére úgy dönt, otthagyja megszokott életét, és elindul a vakvilágba. Egy szál táskával és a mobiltelefonjával felszáll egy távolsági buszra, hogy megtalálja önmagát – és helyette rálel Andrew Parrish-re.
A szexi és izgató Andrew úgy éli az életét, mintha nem lenne holnap. Olyan dolgokra veszi rá Camrynt, amilyenekre a lány sosem hitte magát képesnek, és megmutatja neki, hogyan adja meg magát a legmélyebb, legtiltottabb vágyainak. Hamarosan ő lesz Camryn merész új életének központja – olyan szerelmet, vágyat és érzelmeket kelt, amilyeneket a lány korábban elképzelni sem tudott. De Andrew nem árul el mindent Camrynnak. Ez a titok vajon örökre összehozza őket – vagy mindkettőjüket elpusztítja?
Ez a könyv is azok között szerepel, amelyekre már olyan régóta fenem a fogam, hogy már a megjelenéskor legszívesebben megkaparintottam volna. Csak hát a könyvtárban nincs meg, könyvet meg annyira nem szeretek vásárolni (kivételek ez alól a nagy akciók és a molyos üzletelések). Végül sikerült megszerezni ebookban, így elég dinamikusan ment az olvasás. (Mostanában szinte csak recenziókról írtam, így jó egy kicsit szabadon, csapongva a gondolatok között, csak mondani ami épp eszembe jut így szilveszterkor :DD. Úgyhogy ezért ne haragudjatok.)

Azt hittem, hogy ez csak egy ilyen sima kis utazási regény lesz, izgalmas, nem sablonos, de nem is romantikus. Hát tévedtem.
Egy kicsit laposnak tartottam addig, amíg nem jelent meg a félisten-szerű Andrew Parrish, nem volt túl sok
izgalom az elejében, főleg, hogy a döntő pont, vagyis az, hogy elutazik, csak úgy oda lett dobva. Mintha azt mondanám: "hmm főztem egy teát, ettem egy pirítóst, ja amúgy elutazok egy világ körüli útra úgy, hogy azt se tudom, merre..." szóval azért nekem egy kicsit hiányzott, hogy kifejtse ezt az elhatározást.

Igazából nagyon tetszett, de nem volt olyan letehetetlen egészen az utolsó 40 oldalig, ahol az egy regénybe szükséges összes izgalom össze lett sűrítve. Viszont az utolsó 1-2 oldalt olvasva majdnem szívrohamot kaptam (akik olvasták, azoknak: az a bizonyos 2 hónappal később rész..:)), majd utána következett egy összesűrített "boldogan-élünk-amíg-meg-nem-halunk" sztori, nekem egy kicsit hiányérzetem maradt, meg egy kicsit hihetetlen, hogy mindenki nagyon boldog, minden megoldódott 2 hónap alatt, stb... Ezt talán még kijavíthatja az a tény, hogy van ám folytatása, amely minden bizonnyal 2014-ben jelenik meg. Eredeti címe "The edge of always", vagyis A mindig határa. És a borítóján valószínűleg Andrew Parrish látható.. (elfogadnám.. ;))

 Ami kicsit zavart a könyvben, az az volt, hogy Redmerski nem tudta eldönteni, hogy maradjon az írás hagyományos stílusánál, vagy a mocskos szájú modern mesélésnél. Nekem egyikkel sincs semmi bajom, viszont a keveréke elég furcsa, és zavaró volt az elején. Gondolok itt a "hozzája", és ehhez hasonló szavak keveredésére a "segg" és társai, XXI. századi nyelvezettel. :)

Ami viszont nagyon is tetszett, az az volt, hogy bár a kultikus Szürke ötven árnyalata be lett harangozva a legjobb erotikus regénynek, és óriási nyilvánosságot kapott, mégis A soha határa ezerszer különb és forróbb szexjeleneteket tartalmazott, habár nem ezen volt a hangsúly, ellentétben James trilógiájával.

Igazából hideget és meleget is összehordtam Redmerski könyvéről, mégis azt kell mondanom, hogy az apró piszkálódó megjegyzések sem annyira fontosak, ezektől eltekintve igazából nagyon is szórakoztató könyv, szeretném minél hamarabb elolvasni a folytatást. :)

Azt ajánlom, hogy ha olvassátok, a zenés részeknél hallgassatok bele az említett számokba, sokat dob a hangulatán. :)

«««««««««« (10/10)