Ritkaság, hogy egy könyv vezesse több országban egyszerre, szinte az összes fontos sikerlistát. A New York Timesét és a Barnes and Noble-ét, például. Az végképp szokatlan, hogy ezt egy debütáló író tegye.
2015 elején Paula Hawkins regénye berobbant az angolszász piacokra. Ahogy Stephen King fogalmazott, ebben a történetben csak fokozódik és fokozódik a feszültség. Nem véletlenül hasonlítják Hitchkockhoz és Agatha Crhristie-hez az írót, a Gone girlhez a történetet.
Rachel ingázó, minden reggel felszáll ugyanarra a vonatra. Tudja, hogy minden alkalommal várakozni szoktak ugyanannál a fénysorompónál, ahonnan egy sor hátsó udvarra nyílik rálátás. Már-már kezdi úgy érezni, hogy ismeri az egyik ház lakóit. Jess és Jason, így nevezi őket. A pár élete tökéletesnek tűnik, és Rachel sóvárogva gondol a boldogságukra.
És aztán lát valami megdöbbentőt. Csak egyetlen pillanatig, ahogy a vonat tovahalad, de ennyi elég.
A pillanat mindent megváltoztat. Rachel immár részese az életüknek, melyet eddig csak messziről szemlélt.
Meglátják; sokkal több ő, mint egy lány a vonaton!
Eléggé kettős érzéseim vannak ezzel a könyvvel kapcsolatban, legalábbis voltak. Aztán az idő megszépített mindent. :) Szóval úgy kezdődött, hogy akarva-akaratlanul találkoztam azzal az óriási hype-pal, ami ezt a könyvet övezte, és engem úgy különösebben nem érdekelt, hogy mi ez, mert a címe nem fogott meg. De aztán azt olvastam, hogy hasonlít a Holtodiglanhoz, ami pedig az egyik kedvenc könyvem. Szóval itt vált egyértelművé, hogy el kell olvasnom.
És az a helyzet, hogy szerintem a túlhypeolt, de attól még imádtam. Néha az olvasása közben kicsit elszakadt a cérnám, mondjuk amikor Rachel állandó alkoholizmusáról volt szó, elég idegesítő egy ilyen főhősről olvasni, de végül a rejtély mindenért kárpótolt. Tényleg nagyon csavaros és izgalmas volt, nem tudtam volna kitalálni, hogy mi is történt, mondjuk már a vége felé egy picikét sejtettem, mikor egyre több embert tudtunk kizárni. Szerintem ez egy szuper könyv, és nagyon izgalmas krimi lenne, ha kivágnánk az első negyedét, mert semmi, de semmi értelme nem volt az állandó huzavonának és a száz oldalnyi önismétlésnek. Szóval ha valaki mondjuk az első száz oldalon belül abbahagyja a könyvet, mert untatja, mert nem tetszik neki, akkor megértem, őszintén, de szerintem érdemes kibírni, esetleg átugrani egy-két oldalt, mert a végkifejletért megéri. :)
Szereplők
Rachel
Megan Hipwell
Anna
Scott Hipwell
Tom
Kedvenc idézetek
"A másik nőnek lenni roppantul izgató, ezt nincs értelme tagadni: te vagy az, akiért a férfi akaratlanul elárulja a feleségét, még ha szereti is. Ennyire ellenállhatatlan vagy."
"Mennyivel jobb volt a féltékeny részegesek élete, amikor még nem volt e-mail, sms és mobiltelefon, amikor még nem volt ennyi eszköz és az általuk hagyott nyomok."
"Azt hiszi, hogy ha gyerekekkel töltöm az időt, attól majd felébred bennem a kotlóstyúk hajlam. Valójában éppen ellentétes módon hat a dolog: amikor eljövök a házukból, rohanok haza, alig várom, hogy levetkőzzek, beálljak a zuhany alá, és lemossam magamról a babaszagot."
"Nem vagyok az a lány, aki egykor voltam. Nem vagyok már kívánatos, valamiképpen taszítom az embereket. Nem csak arról van szó, hogy híztam, vagy hogy az arcom püffedt az ivástól és a kialvatlanságtól. Olyan ez, mintha az emberek látnák a bennem esett kárt, rám van írva, látják az arcomon, a tartásomon, a mozgásomon."
★★★★★★★★★☆ (9/10)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése