"Imádom a mágiát." - mini-interjú C. C. Hunterrel, a Born at Midnight - Született éjfélkor szerzőjével

Hazánkban sajnos nem lett annyira felkapott C. C. Hunter Born at Midnight - Született éjfélkor című könyve, amely tavaly jelent meg a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában, de nekem óriási kedvencem lett, és csak ajánlani tudom mindenkinek. Hogy népszerűsítsem ezt a könyvet, készítettem egy mini-interjút az írónővel, C. C. Hunterrel. :)

Jellemezd magad öt szóval!

Jószívű, barátságos, anya, írónő, vicces.

Milyen egy jó YA regény szerinted?

Ugyanolyan tulajdonságokkal kell rendelkeznie, mint más regényeknek: jó cselekmény, érdekesség, hihető karakterek, jó tempó és az írónak bele kell tennie a szívét.

Miért éppen a paranormális YA műfaját választottad?

Nem igazán választottam. Romantikus regényeket írtam, mikor a szerkesztőm a ST. Martins kiadónál megkért, hogy térjek át a YA műfajra. Nagyon féltem, hogy mi sül ki a műfajváltásból, de tetszett a kihívás.

Te éjfélkor születtél?

Nem! LOL, azt hiszem, valamikor reggel.

Mit tanácsolnál annak, aki regényt szeretne írni?

Követnie kellene a példámat, és minden létező írókurzusra és tanfolyamra el kellene járnia. Ez egy munka, és úgy, mint más munkáknál, itt is felkészültnek kell lenned és gyakorolnod kell, hogy jobb legyél a hivatásodban. Írj SOKAT. És minden alkalommal egyre jobb leszel.

A természetfeletti személyiségteszt* szerint te mi lennél? (* az írónő weboldalán, az alábbi linken tudjátok elérni)

Azt hiszem, boszorkány lennék. Imádom a mágiát, és szeretnék képes lenni arra, hogy varázsoljak.

Honnan jött a regény ötlete?

Ezt is a szerkesztőmnek köszönhetem. Amikor megkért, hogy írjak egy YA történetet, adott is egy ötletet: paranormális tábor. És akkor tudtam. Hazamentem, és szabadjára engedtem a képzeletemet. Így született meg az Alkonyvölgy tábor.

Folytatás

"Igazából soha nem akartam író lenni" - interjú Amy Ewing-gel, Az Ékkő trilógia írónőjével

Amy Ewing belopta magát a szívembe Az Ékkő című könyvével, amit sokan A Párválasztóhoz, Az éhezők viadalához vagy A szolgálólány meséjéhez hasonlítanak. Interjút készítettem Amyvel, amiben elárulja, hogy mit gondol ezekről a hasonlításokról, illetve azt is elmeséli, miért pont az Elrabolva című film inspirálta a könyvsorozatot.

Jellemezd magad 5 szóval!

Optimista, szenvedélyes, kocka, kíváncsi, élénk képzelőerővel rendelkező

Mindig is író akartál lenni?

Igazából soha nem akartam író lenni! Mindig is azt hittem, hogy színész lesz belőlem. New Yorkba költöztem, hogy színészetet tanuljak a New York-i egyetemen. De az élet mást tartogatott számomra, így nem is igazán kezdtem bele a színészkedésbe. Őszintén, halálra rémültem a meghallgatások gondolatától is, a lehetséges nemleges válaszoktól. Az írásban megtaláltam azt az énemet, aki ha elbukik, összeszedi magát és újra próbálja. És szerintem ebből látszik, hogy ez az, amit tényleg csinálni akarok.

Honnan jött Az Ékkő ötlete?

Az Elrabolva című filmből, amiben Liam Neeson szerepel, ami egy kicsit fura, tudom. De van benne egy jelenet, amikor a főszereplő lánya (akit elrabolnak) egy színpadra kerül, és tehetős férfiak licitálnak rá, hogy megszerezzék szexrabszolgának. Ahogy ezt a jelenetet néztem, elképzeltem, mi lenne, ha a férfiak helyett nők akarnák megvásárolni a lányokat. Aztán felmerült bennem a kérdés, vajon miért akarna egy nő megvásárolni egy másik nőt, így jött az árverés ötlete, majd Violet története.

Violet személyisége hasonlít valamiben a Te személyiségedhez?

Van néhány hasonlóság - mindketten makacsak és romantikusak vagyunk. Én is csellóztam, de Violet sokkal jobb benne, mint én valaha is voltam!

Elképzelhetőnek tartod, hogy Az Ékkő eseményei a jövőben megtörténhetnek?

Istenem, remélem nem! Épp most néztem A szolgálólány meséjéből készült sorozat-adaptációt és megdöbbentő volt látni, hogy változhat a világ, amit ismerünk, egy rémisztő, elnyomó jövővé. Nem látom valószínűnek, hogy Az Ékkő eseményei teljes mértékben megtörténnének a jövőben, hiszen a mi világunkban nem létezik a varázslat (legalábbis én nem tudok róla, de azért reménykedem...). De a nők saját testük feletti rendelkezésének joga egyre jobban meg van sértve a mai világban, ami nagyon megijeszt.

Mi a véleményed arról, hogy sokan Az Éhezők Viadalához, A szolgálólány meséjéhez vagy A Párválasztóhoz hasonlítják a könyvedet?

Ez elképesztően hízelgő! Megtiszteltetés, hogy egy lapon említenek ezekkel a fantasztikus könyvekkel.

Lesz negyedik könyv a sorozatban, vagy trilógia marad?

Violet története számomra véget ért, így nem lesz több rész a sorozatban. De éppen egy új sorozaton dolgozom, új karakterekkel, új országokkal és mágiával, és nagyon izgatott vagyok emiatt! Ha mégis visszatérnék Az Ékkő világához, egy előzménytörténetet írnék a Választófejedelemnéről - rengeteg dolog történt vele tizenhat éves korában, amik miatt azzá a nővé vált, akivé, és izgalmas lenne megismerni a korábbi életét.

Ha filmadaptáció készülne a könyvből, van olyan színész, akit szívesen látnál a szereplők közt?

Violet szerepére nem tudnék színészt találni - túl közel áll hozzám. Lucy Liu mindig is a Választófejedelemné lesz számomra - ő a tökéletes elegye a gyönyörűségnek és a félelmetességnek. Ash külsejét Paul Wesley inspirálta, habár ő már túl idős lenne a szerepre. Lucient pedig mindig Benedict Cumberbatch-ként képzeltem el.

Folytatás

"Néha jó különböző utakat bejárni, és megtapasztalni, merre vezetnek." - interjú Kate Welshmannel

Kate Welshman még csak most tűnt fel a magyar olvasók körében, a Manó Könyvek által Te döntesz! könyvei kapcsán. A sorozat első tagjáról, a Béke vagy Vége című könyvről már írtam a blogon, a bejegyzést itt találjátok. Adódott a lehetőség, hogy interjút készítsek Kate-tel, és éltem vele. :)
gondozott 

Folytatás

"Te sokkal több vagy, mint a tested, az alakod, a ruhád, vagy a melltartóméreted." - interjú Jasinda Wilderrel, a Big Girls sorozat írónőjével

Jasinda Wilder rengeteg, különböző műfajú könyvet írt már, kis hazánkban a Könyvmolyképző gondozásában megjelent Falling Into You - Zuhanok beléd és Falling Into Us - Zuhanunk egymásba című könyveiről ismerhetitek. Én ezeket nem olvastam, viszont a Big Girls sorozatot igen, amiben egy túlsúlyos lány narrációjában olvashatunk szerelemről, szexről, útkeresésről. Jasindával készítettem egy interjút, amiben a könyvei mellett bátorítást is ad az olyan lányoknak, akik a súlyuk vagy a külsejük miatt aggódnak.

Jellemezd magad öt szóval!

Fitt, szenvedélyes, varázslatos, vicces, rajongóimádó (na jó, ez talán kicsit túlzás, de tényleg imádom a rajongóimat!)

Mesélj magadról egy kicsit!

Éneket, színjátszást és táncot tanítottam valaha, és ezeket még mindig imádom csinálni, habár már nincs annyi lehetőségem rájuk, mint szeretném - a férjemmel közösen egy farmot üzemeltetünk, ahol lovakat, csirkéket, kacsákat, pulykákat, disznókat és kecskéket tartunk, valamit borszőlőt termesztünk. Egyébként pedig egy telhetetlen író vagyok.

Mi inspirálta a Big Girls sorozatot?

Őszintén, akkoriban olvastam egy nagyon népszerű erotikus-romantikus könyvsorozatot, amit nagyon élveztem. De úgy éreztem, nem tudom beleélni magam igazán, nem tudok együtt érezni a főhősnővel, ami nem a könyv hibája, inkább... csak annyi, hogy észrevettem, hogy minden főhősnő beilleszthető egy meghatározott méretű és alakú sémába. Én pedig nem vagyok ilyen. Szóval így született meg a Big Girls sorozat, mert olyan történetet akartam írni, amiben a főhősnővel együtt tudok érezni, mert tudtam, hogy ha én együtt tudok érezni vele, sok más nő is képes lesz rá.

Szerinted vannak olyan férfiak, akiknek nem a tökéletes alakú bombázók tetszenek, hanem a telt lányok?

ABSZOLÚT! Szerintem nagyon valószerűtlen és hamis elvárás a férfiak felé, hogy csak a vékony szupermodelleket tartsák vonzónak - hiszen ez nem igaz. Szerintem több férfinak jönnek be a teltebb lányok, mint gondolnánk.

Mit tanácsolnál egy olyan lánynak, akinek nem tökéletes a külseje, és emiatt fél, hogy nem fog rátalálni a szerelem?

SZERESD ÖNMAGAD. Nem úgy értem, hogy fogadd el az olyan dolgokat, amiken amúgy tudnál változtatni, vagy tudd be, hogy úgysem tudsz változtatni rajtuk. Te sokkal több vagy, mint a tested, az alakod, a ruhád, vagy a melltartóméreted. Van eszed, szíved és lelked, és ezek sokkal értékesebbek, vonzóbbak és szeretreméltóbbak, mint a külsőségek; és ugyanez igaz a potenciális partneredre is. Igazból nem számít, hogy néz ki valaki, csak az számít, hogyan bánik veled. Ahogy Maya Angelou mondta: "A nap végén az emberek nem arra fognak emlékezni, hogy mit mondtál vagy tettél, hanem arra, hogy milyen érzéseket váltottál ki belőlük." Szeresd önmagad. Bánj jól önmagaddal. Bízz önmagadban, tiszteld önmagad és nagyon, nagyon szeresd önmagad. Sokkal többet érsz annál, hogy kevesebbel beérd, mint amit érdemelsz, csak mert félsz, hogy senki nem fog szeretni, mert "nagy lány" vagy. Sokkal, SOKKAL több vagy, mint egy ostoba címke.

Miért lettek a sorozat kötetei ilyen rövidek?

Amikor megírtam őket, az volt a divat, hogy rövid kötetekből álljon egy könyvsorozat.

Annyi különböző stílusú könyvet írtál. Melyik a kedvenced?

LOL, most komolyan? Ez olyan, mintha azt kérnéd, hogy válasszak, melyik a kedvenc gyermekem! Habár mindig is különleges hely lesz a szívemben a Wounded and Captured-nek, a The Falling sorozatnak és a Yours-nak.

Dolgozol most valamin?

Uh, hát hogyne! Mindig dolgozok valamin. Éppen a végső fázisban tartok egy új sorozat első kötetének írásában. Nem mondhatok többet róla, csak annyit, hogy merőben más lesz, mint a többi könyvem.

Ha film készülne a Big Girls sorozatból, mely színésznőt látnád szívesen, amint megtestesíti Annát?

Ó Egek, ez egy nehéz kérdés. Ashley Graham-et, ha színésznő lenne. De ha én lennék a casting felelőse, olyan színésznőt választanék, aki még nem annyira ismert, és valami híresebb színészt választanék Jeff és Chase eljátszására, mint például Chris Evans-t Jeffnek és Henry Cavill-t Chase-nek. De most csak épp ők jutottak eszembe. Nehéz lenne viszont Anna szerepét kiosztani valakinek, mert túlságosan közel áll hozzám.

Végezetül tanácsolnál valamit azoknak a lányoknak, akik olyanok akarnak lenni, mint a szupermodellek, ezért az egészségüket kockáztatják?

Igen. Ne tedd! A sovány nem tökéletes, az EGÉSZSÉGES a tökéletes, a FITT a tökéletes. Koncentrálj az egészségre és hogy jól érezd magad a bőrödben, ne pedig a ruha címkéjén található számra vagy hogy beleilleszkedj a társadalom által szabott sémába, ami nem minden testalkat számára elérhető. Ha aggódsz az egészséged miatt, és szeretnél tényleges, tartós változást elérni, amit csak életmódváltással lehet, ajánlanám az önéletrajzi ihletésű könyveimet, a Big Girls Do It Running-ot és a Big Girls Do It Stronger-t.

Folytatás

"Felkeltem, és azt gondoltam: "Hé, épp írtam egy könyvet a fejemben!"" - interjú Mindy McGinnis-szel, az Egyetlen kortyot sem írónőjével

Mindy McGinnis Egyetlen kortyot sem című könyve minden szempontból egyedi - egy nagyon is valós, létező problémából alkotott disztópiát, és a legtöbb ilyen regénnyel szemben nincs benne túl sok romantika, sőt, szerelmi háromszög, uralkodó rezsim vagy egy teljesen átlagos fiatal lány, aki megmenti az egész világot. A különleges könyvhöz egy különleges író is tartozik, most vele készítettem interjút. :)

Jellemezd magad öt szóval!

Egy kicsit egyensúlyból kiesett, talán.

Mindig is író akartál lenni?

Igen, egész életemben!

Mi inspirálta az Egyetlen kortyot sem című könyvedet?

Egyszer láttam egy Blue Gold (Kék Arany - a szerk.) című dokumentumfilmet, ami azt tárgyalta, hogyan vezet a túlnépesedés a vízkészlet drasztikus csökkenéséhez. Borzalmas volt belegondolni - mindannyiunknak szüksége van vízre, és ez egy olyan dolog, amit nem lehet előállítani. Úgy feküdtem le aludni ezután, hogy hálát mondtam a tóért, ami a kertemben van, és aznap éjjel azt álmodtam, hogy egy fiatal lányt tanítok meg, hogyan kell használni a puskát, hogy segíthessen megvédeni a tavamat. Felkeltem, és azt gondoltam: "Hé, épp írtam egy könyvet a fejemben!"

Elképzelhetőnek tartod, hogy a közeljövőben bekövetkezik a könyved fő eseménye, vagyis hogy az emberiség kifogy az ivóvízből, és emiatt világvégeközeli állapotok fognak uralkodni?

Abszolút elképzelhetőnek tartom. Ahogy említettem, egy dokumentumfilm ihlette a könyvet, és néhány város, mint például a brazíliai Sao Paolo már hasonló helyzetben van.

Miért döntöttél úgy, hogy szembemenve a megszokott, fiú-lány főszereplőkkel, te két nőt állítasz a középpontba?

Őszintén, nem kenyerem a romantika. Amikor tini voltam, nem olvastam romantikus regényeket, nem érdekeltek, és olyan tinikről akartam írni, akik hozzám hasonlóak.

Mi történne veled, ha a könyv eseményei bekövetkeznének a való életben is? Útra kelnél a bizonytalanság felé, mint Eli és családja, a saját vízkészleted felett őrködnél, mint Lynn és Anya, vagy valami más úton járnál?

Kérdés nélkül felmásznék a tetőmre egy puskával.

Lesz folytatása a sorozatnak, vagy megállsz két kötetnél?

Egyelőre csak két kötetes a sorozat, de ha valaha újra visszatérnék a sorozathoz, szívesen írnék egy előzménykötetet, ami még a víz elfogyása előtti életet mutatja be Stebbs és Anya tinikorából.

Mi a véleményed a magyar borítóról?

Szerintem nagyon király! (Bár az nem tetszik, hogy Lynn dereka teljesen csupasz. Ő nem venne fel ilyen ruhát.)

Dolgozol most valamin?

Igen! Néhány könyvem már megjelent itt Amerikában, mióta 2013-ban megjelent az Egyetlen kortyot sem. Több könyvem is megjelenik idén, de már 2018-ra is vannak tervek.

Szerinted hogyan lehetne felhívni a figyelmet arra, hogy a vízkészletünk rohamosan fogyatkozik, és egy nap teljesen el fog fogyni? Szerinted van olyan megoldás, ami meg tudná állítani ezt a problémát?

Szerintem ahogy a probléma egyre nagyobb és nyilvánvalóbb lesz, például itt Amerikában (Kaliforniában és Texasban voltak aszályok nemrégiben), az embernek MUSZÁJ lesz észrevenniük, hogy a probléma létezik. Őszintén remélem, hogy van megoldás, de az az igazság, hogy lassan, apró lépésekkel kellene kezdenünk: például hogy ne locsoljuk a füvet olyan gyakran, vagy hogy az éttermekben ne szolgáljanak fel automatikusan egy kancsó vizet, akár kérjük, akár nem.

Mennyire hasonlít a személyiséged Lynn-éhez?

Sok mindenben! De minden szereplőmben van egy kis darab belőlem - Stebbsben, Anyában, Lynnben, Lucyban... még Apában és a többi, gyűlölni való szereplőben is.

Lynn személyisége sokat fejlődik a könyvben. A történet elején kegyetlenül képes lelőni akárkit, aki a birtoka közelébe megy, mert a túlélés az elsődleges célja. De később barátokat szerez, és megnyílik a világ felé. Miért változott meg?

Szeretek erre úgy gondolni, hogy rájön, mi a különbség a túlélés és az ÉLET között. :)

Kapcsolódó linkek:

• Az írónő weboldala
• Véleményem a könyvről
• A kép forrása

Folytatás

"Az egész egy sírfelirattal kezdődött, amit még gyerekként láttam." - interjú Benyák Zoltánnal, A nagy illúzió írójával

Benyák Zoltán neve bizonyára nem ismeretlen a legtöbb könyvmolynak, hiszen hihetetlenül egyedi

hangon megszólaló történeteivel gyorsan berobbant a köztudatba. Nemrég elolvastam tőle A nagy illúzió című könyvet, ami azonnal kedvenc lett, és úgy láttam, sokatok érzett még így, ezért most egy interjút hoztam Zolival, amiben az írásról és a könyveiről beszélgettünk.

Jellemezd a könyveid 3 szóval!

Csodás, szokatlan, őrült.

Mindig is író akartál lenni?

Mindig is szerettem mesélni. Gyerekkoromban inkább rajzokkal, mint szavakkal. Nagyon sokáig úgy volt, hogy megpróbálkozom az illusztrátori pályával, de végül nem indultam el abba az irányba. De azt soha nem tudtam (és nem is akartam) feladni, hogy használjam a fantáziám. A gyerekes grafikus novellákból, amit általános iskolában rajzoltam, végül sima novellák lettek. Bár az, hogy sima annak az én esetemben nem megfelelő szóválasztás, mert mindig is a nem hagyományos, hanem inkább az elborult történetek érdekeltek. Már kilencvenhét környékén elkezdtem ilyeneket írni, az ezredforduló után pedig be is kerültem néhány antológiába.

Honnan jött A nagy illúzió ötlete?

Az egész egy sírfelirattal kezdődött, amit még gyerekként láttam. A magyar temetőkben talán leggyakrabban használt búcsúmondat volt az: „Csak az hal meg igazán, akit elfelednek!” Ez évekig ott keringett a fejemben, és éreztem, hogy ez kiváló mozgatórugója lehet egy történetnek. Van benne valami végzetes, és mégis a halált elfogadni képtelen. Az egész őrült túlvilági utazást erre alapoztam.

Lesz folytatása a könyvnek?

Ó, én nagyon ritkán gondolkozom folytatásokban. Tom Pastor túlvilági kalandjait egyelőre kereknek érzem. Elégedett vagyok a lezárással. Nem gondolkoztam folytatásban, ha lesz is ilyen, akkor fog bekövetkezni, ha valami vaskos mondandóm támad még a pokoli túrával kapcsolatban. Talán egyszer egy napon… egy másik valóságban. :)

Ha Tom túlvilága azokból a dolgokból épült fel, amiket az életében megtapasztalt és szeretett, hogyan nézne ki a Te túlvilágod?

Hát pont úgy, ahogy A nagy illúzióban le van írva. Tom Pastor én vagyok. Amit ő látott, azt én szememen át látta. Én is szívesen találkoznék Kurt Cobainnel, vagy Vonneguttal. Jó lenne hallani élőben még egyszer Hendrixet. Találkoznék a rég elvesztett barátaimmal, a színészeimmel, akik a túlvilágon gyerekkorom filmjeit játsszák örökké. Bocsánatot kérnék azoktól, akiktől már nem tudok, mert életükben megbántottam őket, és közben reménykednék, hogy olyan életet éltem, ami miatt érdemes emlékezni rám, és nem kell attól tartanom a túlvilági édenben, hogy eljön értem a Keselyűember.

A Te felfogásod szerint is ilyen a túlvilág, vagy ez csupán fikció számodra? 

Egy ismerősöm azt mondta a könyv elolvasása után, hogy „igazad van, Zoli! A halál olyan, amilyen magunknak csináljuk.” Azt hiszem, ő olyan vetületét látta meg a regénynek, amit még én sem. A Nagy illúzió számomra olyan, mint egy vigasztalás, vagy egy reménykedés. Milyen jó lenne, ha ilyen is lehetne. Persze úgyis kiderül… ne szaladjunk előre. :)

Vannak Tomnak olyan tulajdonságai, amiket önmagadról mintáztál?

Hajjaj. Egy rakás. Én is befelé figyelő ember vagyok, aki a körülötte zajló világot nem mindig érzékeli. Aki képes a valóság helyett egy másik kitekertebb valóságot látni. Azt gondolom, hogy aki elolvassa a regényt, az biztosan egyetért majd velem ebben. :)

Dolgozol most valamin?

Egy regényen, aminek minden fejezete más korban játszódik, de a szereplői ugyanazok. A forradalmi Franciaországtól Hasfelmetsző Angliájáig mindent érintünk benne. Jó sztori lesz.

Ha megfilmesítenék A nagy illúziót, vannak olyan színészek, akiket felkérnél, hogy játsszák el a szereplőket?

Színészeken nem is szoktam gondolkodni. De az lenne a jó, hogy ha Tim Burton rendezné. Mondjuk abból a korszakából, mikor az Álmosvölgy legendáját összehozta. Szeretem, ahogy ő láttatja a dolgokat. Van benne valami gótikus misztika, és modernebb humor. Ez jó koktél szerintem. A színészválasztást talán rá bíznám. Nina szerepére talán beválogatja a Született Gyilkosok korabeli Juliette Lewist hosszabb hajjal. Tom Pastor kissé bohó, de jólelkű alakját nem tudom, hogy hozná Johnny Depp (de Burton biztos őt akarja beszervezni :)), A Keselyűembernek Ben Kingsley tökéletes lenne, még a haját sem kell levágni. :)  

A nagy illúzió bekerült az Aranykönyv szavazás TOP10-ébe, szépirodalom kategóriában. Szavazz Te is Benyák Zoltán könyvére, hogy ez a csodálatos történet megkapja az Aranykönyv díjat! Itt tudsz szavazni. :)

Kapcsolódó linkek:

• Az Athenaeum Kiadó weboldala
• Értékelésem A nagy illúzióról
• Rendeld meg a könyvet 20% kedvezménnyel
• Benyák Zoltán írói oldala

Hogyan készült?

Könyvbemutató videó

Folytatás

MINIKRITIKA | David Blum: President Barack Obama - The Kindle Singles interview

In ​this Kindle Singles Interview, President Barack Obama decried the „change in culture” that has changed our view of the American Dream. „There was not that window into the lifestyles of the rich and famous,” the President said. „Kids weren’t monitoring everyday what Kim Kardashian was wearing, or where Kanye West was going on vacation, and thinking that somehow that was the mark of success.” He addressed the jobs issue from a personal perspective, reflecting on how his own life might have been different had he not experienced success in politics. „I could picture myself being a good teacher,” the President mused. In the interview, which took place on July 30, 2013, at an Amazon facility in Chattanooga, Tennessee, Obama discussed the increasing need for government programs that can actually make a difference. Sticking close to his standard message, he spoke frankly about the increasing polarization of American politics since the Great Recession and Republican Party intransigence over his agenda. On a personal note, he reflected that he and First Lady Michelle Obama are constantly reminding their daughters of the “slightly unreal environment that they’re in,” as children of privilege in a world constrained by unemployment and recession.

Folytatás

Tényleg olyan nemes faj vagyunk, minden gyűlöletünkkel, egyenlőtlenségünkkel, háborúnkkal és a bolygó tönkretételével? - interjú Peter James-szel, a Roy Grace sorozat írójával

Peter James a Tökéletes emberek című, érdekes orvosetikai kérdéseket boncolgató sci-fi krimijével

lopta be magát a szívembe, és a Szólít a halál című könyvével megerősítette ezt a rajongást. Magyarországon 16 krimije jelent meg, de remélem, ez a szám az évek múlásával egyre nőni fog. Sikerült interjút készítenem a szerzővel, amit itt olvashattok. :)

Mely két szóval jellemezné magát?

MINDEN ÉRDEKEL

Mindig is író akart lenni?

Kisgyermekkorom óta író és filmkészítő akartam lenni. Szórakoztatni akartam az embereket, de ugyanekkor tanulmányozni is akartam a társadalmat, amiben élünk, ezen médiumok segítségével. Nem gondoltam, hogy tehetséges vagyok... Az első áttörés tizenhét évesen jött, amikor megnyertem egy országos novellaversenyt, amit a BBC hirdetett, és a rádióban felolvashattam a novellámat. Imádtam, és ekkor jöttem rá, hogy habár a nyomtatott könyv a novella alapja, mindenféle más média is rendelkezésre áll, és a kimondott szóval csodákat lehet tenni. Mielőtt feltalálták a nyomdát, a történetek szájról szájra terjedtek. Személy szerint a krimit találom a legjobb műfajnak arra, hogy bemutassam a világot, amiben élünk. Illetve mivel tapasztalatot szereztem a televíziós és filmes világban, a hosszútávú terveim közt szerepel a Roy Grace sorozatom megfilmesítése is, amely így, általam remélhetőleg megőrzi az eredeti mondanivalóját.

Mit szeret a legjobban az írói hivatásban?

Azt, hogy szabadon megválaszthatom, miről akarok írni, és nagyon sokat tudok tanulni a világról, ami körülvesz bennünket, miközben kutatásokat végzek a könyveimhez.

Dolgozik most valamin?

Igen! Több, mint 300 oldallal kész vagyok a következő Roy Grace regényből - a sorozat tizenharmadik kötetéről van szó. Ezen felül jelenleg szereplőválogatásokat tartok a következő színdarabomhoz, a 'Not Dead Enough'-hoz ('Nem eléggé halott' - a szerk.), ami a sorozat harmadik kötete. A színdarabot 2017-ben kezdik játszani Dartfordban, ezután egész Anglián átívelő turnéba kezdünk vele. Nemrég jelent meg az első nem fikciós történetem is, 'Death Comes Knocking' címmel ('Bekopogtat a halál' - a szerk.), amit Graham Barlett, korábbi rendőrkapitány társszerzőségével írtam. A Sunday Times Non-Fiction Paperback Bestseller listán hetedik helyezést ért el, annyira örülök!

Rengeteg könyvvel a háta mögött emlékszik minden könyve minden eseményére?

Dehogy, egyáltalán nem! Egyszer például egy Ken Owen nevű rajongó a Mastermind-ba (brit játékműsor - a szerk.) a Roy Grace regényeket választotta a speciális témájának, és felvette velem a kapcsolatot, hogy megkérdezze, nem bánom-e. Természetesen nem bántam, és felajánlottam, hogy szívesen segítek neki, ha bármi kérdése lenne, de csak ezt felelte: "Nem, köszönöm. az írók mindig összekeverik a saját írásaikat." Aznap este, amikor leadták a műsort, ő mind a 16 kérdésre tudott válaszolni - én csak kilencre! Azóta jó barátok vagyunk.

A könyveit valós személyek és bűntények inspirálják?

Nálam egy regény elkezdését bármi kiválthatja. Az első Roy Grace könyvet, a Dead Simple-t (magyarul Kegyetlen tréfa címmel jelent meg - a szerk.) például azok a brutális és veszélyes dolgok inspirálták, amiket egy legénybúcsún a férfiak képesek megtenni egymással a hecc kedvéért, kombinálva az élve eltemetés témájával.

Az ötleteimet mindenféle irányból kapom. Imádom a rendőrség világát. Senki sem tapasztalja meg jobban az emberi élet sokszínűségét, mint egy rendőr - nap mint nap különös dolgokban van részük, a bölcsőhaláltól kezdve a bankrabláson, tragikus baleseten, öngyilkosságon keresztül az idős emberek kirablásáig. Minden héten találkozok rendőrökkel, és sokszor mesélnek nekem érdekes történeteket abban a reményben, hogy az élményeik egyszer bekerülnek valamelyik könyvembe. A legtöbb időt a Major Crime Branch-csel töltöm (ahol Roy Grace is dolgozik a regényekben) egy irodában, egy tetthelyen, vagy akár csak aktákat rendezgetve is. Évente néhányszor a helyi járőrökkel is szoktam dolgozni, akiket hív az ember, ha bármi gond adódik, kisebb lopástól, utcai verekedéstől, családon belüli erőszakig, gyilkosságig vagy közlekedési balesetig akármikor. Sokszor dolgozom együtt a közlekedésrendészettel is - ők azok, akik több embert tartóztatnak le, mint bármely másik rendőri egység, mert ők azok, akik az üldözéseket végzik el. Jó móka velük dolgozni.

Milyen hosszú lesz a Roy Grace sorozat?

Addig fogom folytatni, amíg van, aki elolvassa! Én nagyon élvezem.

Tervez írni egy előzménynovellát/kiegészítő kötetet Roy életéről?

Nem tervezek jelenleg, de jó ötlet.

Van Roynak olyan tulajdonsága, amelyet önmagáról mintázott?

Roy Grace személyiségét David Gaylor volt rendőrkapitányról mintáztam nagy vonalakban. Szerencsém volt hosszú hetekig David árnyékában járni, miközben detektívből vezetővé vált. Az ő irodája Roy Grace irodája, és a specialitása, a döglött akták szintén Grace-é is. De ennyi hasonlóság van köztük - David boldog házasságban él, és nem érdekli az okkultizmus - habár nagyon nyitott számos témára.

Roy Grace a kedvencem az általam megalkotott személyek közül, és sok van benne önmagamból is, igen. Én is inkább magányos farkas vagyok, és szeretem a természetfeletti dolgokat. Osztom a nézeteit a bigott emberekről, a borzalmas építészetről, vagy mikor például a Not Dead Enough-ban kikel magából a brightoni kórházak állapotát illetően. Roy Grace nézetei szerint mindannyiunknak egy kötelessége van az életben, hogy akár csak egy picikét is jobb világot hagyjunk magunk mögött, mint amibe érkeztünk. Ez az én nézetem is, és ez motivál az írásban is. Meg szeretném vizsgálni és jobban érteni a világot, amiben élünk, és azt, hogy az emberek miért teszik azt, amit. De a borzalmas Norman Pottingot is imádom. Ő kimond minden, politikailag inkorrekt dolgot, amit ma már nem lehet kimondani.

A kedvenc könyvem Öntől a Tökéletes emberek. Erről szeretnék most néhány kérdést feltenni. Mi inspirálta a regényt?

Mindig is oda voltam a tudományért - főleg az érdekelt, hogy mikor vált a tudomány olyan gyorsan fejlődővé, hogy átvette az evolúció helyét, ezt szerettem volna megérteni. A tudomány talán kevésbé fájdalmassá és félelmetesebbé tette a fogorvosi kezeléseket - amikor gyerek voltam, a fogorvos a lábával pedálozva működtette a fúrót, - de képessé tett minket arra, hogy nukleáris és tömegpusztító fegyvereket hozzunk létre, még mielőtt képesek lettünk volna felfogni, mekkora pusztítással jár, ha ez a technológia rossz kezekbe kerül. A tudomány megannyi olyan technológiát adott a kezünkbe, amellyel színesebbé, gazdagabbá, kényelmesebbé és mobilabbá tehetjük az életünket, de ezzel sajnos kéz a kézben jár a globális felmelegedés, és más problémák is.

A Tökéletes embereket egy olyan újságcikk inspirálta, amit évekkel ezelőtt olvastam egy genetikus tollából. Arról írt, hogy a nem túl távoli jövőben a szülők képesek lesznek kiválasztani, milyen géneket szeretnének a gyermekeiknek, és úgymond "dizájner bébiket" tervezhetnek. Akkoriban Los Angelesben találkoztam Caltech vezető agyi genetikusával, aki elmesélte, hogy sikerült lokalizálniuk az empátiáért felelős gént. Ezt mondta: "Egy nap - és ezt úgy mondom, hogy ezt mi még meg fogjuk érni - a szülők majd megválaszthatják, mennyire legyen empatikus a gyerekük. Fiút akarsz? Legyen. Döntsd el, hogy gyengédnek szeretnéd, ha lenne - hogy átgázolhassanak rajta? Vagy keménynek, de akkor ott van a veszély, hogy bántani fog másokat, vagy szociopata lesz..." Ezeket a döntéseket még nem hozhatjuk meg, de hamarosan lehetőségünk lesz rá.

Azt a napot vele töltöttem a laborban. Az empátia-gén mellett azokat a géneket is keresték, amelyek az alvásért és pihenésért felelősek, és úgy gondolta, hogy genetikai programozással a jövő emberei képesek lesznek egy óra alatt egy éjszakányi alvást aludni - ezzel 20-30 évvel további, tudatos létet biztosítva nekik. Egy másik genetikus a csapatból elmesélte, hogy az emberi emésztőrendszer genetikai úton való újratervezésén dolgoznak, és hogy terveik szerint a jövő emberei jóval kevesebb ételből ugyanannyi tápanyagot fognak tudni kinyerni, mint most, ezzel csökkentve a szükséges étel mennyiségét.

Egy másik kutatási terület, ami hatalmas jelentőséggel bír a jövőnk számára, az öregedésért felelős gének kutatása. Genetikusok felfedezték, hogy ezek a gének arra vannak beprogramozva, hogy öregítsenek meg minket. Egy ponton majd ezt a folyamatot is képesek lesznek "kikapcsolni", talán visszafordítani. Ennek függvényében a jövő emberei nem fognak öregség miatt meghalni. És ha addig nem robbantjuk fel magunkat, vagy tesszük tönkre a Földet, a következő néhány generáció múlva az emberek nem fognak megöregedni vagy meghalni.

Az elmúlt évtizedben azonosították azokat a géneket, amelyek a személyiségjegyekért és a szem-kéz koordinációért felelősek. A jövő szülői képesek lesznek eldönteni, hogy szeretnék-e, ha a gyermekük jó sportoló lenne, és ha igen, milyen sportban. Ha a labdajátékokra akarják "specializálni" a gyermeket, erre is képesek lesznek. Amikor erről egy genetikussal beszéltem, ezt mondta: "A jövő szülőinek elmondják majd a jéghideg valóságot: ha nem akarják "feljavítani" a gyermekeiket, legyen. De meg kell érteniük, hogy mások élni fognak a lehetőséggel, így a saját gyermekeiket fogják kockáztatni azzal, hogy genetikailag alacsonyabb "kasztba" fognak tartozni. Ők lesznek a gyerekek, akik egyedül ülnek az osztályteremben vagy a játszótéren, remény nélkül, hogy valaha is ugyanolyan jók lesznek, mint a többiek."

Nyilván rengeteg pozitív oldala is van a genetikának - képesek vagyunk például már az embrióból megállapítani, hogy a magzat egészségesen fog-e születni, vagy valami borzalmas, életet veszélyeztető betegséggel, mint például a cisztás fibrózis. De emellett sajnos a genetika olyan dolgokat is feltár, amiknek a megértésére még nem állunk készen mentálisan.

A regényemben a főszereplő pár, John és Naomi megérkeznek a hajóra a beavatkozásra szánt pénzzel, és felfoghatatlanul sok opció közül választhatnak. Ez vitát szül köztük, ami a regény fő konfliktusa. Profitált-e valaha az emberiség a random evolúciókból? Tényleg olyan nemes faj vagyunk, minden gyűlöletünkkel, egyenlőtlenségünkkel, háborúnkkal és a bolygó tönkretételével? Tényleg jó ötlet, ha átvesszük az irányítást az anyatermészettől és a sorsunktól?

Ön meglátogatná Dr. Dettore klinikáját, és igénybe venné a szolgáltatásait, ha lehetne?

Jó kérdés! A betegségeket kiszűrném, ha lehetne, de emberfeletti képességeket nem választanék a gyermekemnek.

Folytatás

"Apró dolgok százaiból tevődik össze egy regény" - interjú Madeleine Roux-val

Madeleine Roux szinte berobbant a magyar könyvpiacra és óriási sikert aratott Asylum című regényével. Lehetőségem nyílt egy interjút készíteni vele, amit itt olvashattok. :)

Jellemezd magad öt szóval!

Kocka, szarkasztikus, érdeklődő, hűséges, ínyenc

Mindig is író akartál lenni?

Igen, bár nem hivatásszerűen. De mindig tudtam, hogy írni fogok. Kiskoromban tűzoltó akartam lenni, aztán archeológus, de utána rájöttem, hogy maradok az első számú hobbimnál, az írásnál, és karrierré alakítom.

Mi inspirálta az Asylumot?

Már beszéltem egy kicsit erről a blogon, de igazából ez nem csak egy dolog. Nem hiszem, hogy valaha is írtam könyvet, amit csak egyetlen esemény vagy ötlet inspirált. A könyveim sok kis gondolat és élmény gyűjteményei, vagy olyan dolgoké, amikről olvastam vagy hallottam a hírekben. Néha csak órákig bámulom a falat és ötletelek. Szóval apró dolgok százaiból tevődik össze egy regény - a főhősnek mentális betegsége van; egy régi, elhagyatott épület, mint helyszín; talált fényképek; megbízhatatlan narrátor; kísértettörténetek; kipróbálni egy férfi főszereplőt...olyan tényezők összessége ez, amik jókor voltak jó helyen.

Honnan jött az ötlet, hogy fotókat tégy a könyvbe?

A kiadóm, a Harper Collins ötlete volt. Szerették volna keverni a média műfajait és nekem tetszett az ötlet. Végül is ez nagyon fokozza az élményt, és imádom az ilyen megoldásokat, mint például ahogy megalkották Abby rajzait. Hihetetlen csapatuk van, akik a művészi dolgokon és az archívumok átkutatásán dolgoznak mindamellett, hogy a fotókat manipulálják és néhányat saját maguk készítenek. Ez rengeteg munka, és mindig lenyűgöz, mivel állnak elő.

Te megszállnál a Brookline Kollégiumban, mint a főszereplők?

Biztos, hogy nem! Túlságosan félek a kísértetektől, hogy beleegyezzek ebbe.

Van egy álom színészcsapatod, akik a főszereplőket játszanák, ha film készülne a könyvből?

Nem igazán. Van egy pár színész, aki motoszkál a fejemben, de nem akarok túlságosan kötődni hozzájuk, mert ha esetleg film készülne az Asylumból, az igazi színészek teljesen mások lennének. Ezenkívül nem vagyok egy nagy tinifilm- és tévénéző, úgyhogy igazából nem is tudom, ki most a népszerű ebben a korcsoportban. Ha döntenem kéne, inkább a felnőtt szereplők színészeit válogatnám, de ismétlem, nem akarok túlságosan kötődni.

Dolgozol most valamin?

Épp most fejezem be az első könyv kéziratát egy új YA sorozatnak, ami jövőre debütál. Ugyanazzal a fantasztikus csapattal dolgozok a HarperCollins-nál, és ebben a könyvben is keverednek a különböző médiaelemek. A sorozat címe House of Furies (szabad fordítás: Fúriák háza), és ez is egy kísérteties sorozat, ami Angliában játszódik. Sötét hangulatú és vicces és romantikus, szerintem az Asylum rajongói szeretni fogják.

Félsz valamitől?

Jesszus, inkább mitől nem félek? Nem szeretem a magasságot és a zsúfolt helyeket. Nem hagyom nyitva az ajtót éjszakára. A legtöbb horrorfilm és videojáték napokig kísért engem. A pókok is félelmetesek. Az egyetlen félelmetes dolog, amit szeretek, azok a kígyók. A kígyók nagyon menők.

Folytatás

"Sokszor az áldozatok nem gondolják, hogy lehetne másmilyen is az életük." - interjú Szaszkó Gabriellával, a Maradj velem! írónőjével

Szaszkó Gabriella az első magyar szerző a Maxim kiadónál, amire rögtön felfigyeltem, hiszen semmi dolog megtörni egy külföldi könyvekből álló szériát magyar, elsőkönyves kortárs szerzőként, de azt hiszem, Gabi jött, látott, győzött, és egy olyan regényt tett le elénk azt asztalra a Maradj velem! személyében, aminél jobb kezdést nem is tudok elképzelni. Olvassátok szeretettel az interjúmat Gabival, amiben a könyv útjától kezdve nagyon mély és komoly dolgokon át sok mindenről beszélgettünk.

Jellemezd magad öt szóval!

Szorgalmas kényszeres-listázó szorongó történetmániás író :)

Mindig is író szerettél volna lenni?

Inkább úgy mondanám, hogy mindig is írtam és mindig történeteket találtam ki, de arra, hogy ténylegesen író akarok lenni, csak huszonéves korom elején jöttem rá. Elég hosszú út vezetett oda, hogy bevalljam magamnak, hogy ez az igazi vágyam. 

A Maradj velem az első írói próbálkozásod?

A Maradj velem előtt már írtam rengeteg novellát és másfél regényt. Kábé tizenkét éves korom óta folyamatosan írok. De a húszas éveim elején igyekeztem komolyan foglalkozni az írással. Jártam prózaíró kurzusra és pályázatokon is szerepeltem a novelláimmal. 

Melyik főszereplőt érzed magadhoz a legközelebb, Davidet, Amyt vagy Christ, és miért?

Ez nehéz kérdés, mert igazából mind a hárman mást jelentenek nekem, mind nagyon közel állnak hozzám. De azt hiszem, hogy Davidet kell mondanom, mert az egyes szám első személy miatt nagyon azonosultam a gondolkodásmódjával, a lelki világával, de aztán igyekeztem mindannyiunkat még jobban megismerni, hogy közelibb képet alkossak róluk.

Miért döntöttél úgy, hogy két szálon fog futni a cselekmény ahelyett, hogy jelen időben ismernénk meg Davidék fiatalkorát?

Nem annyira tudatos döntés volt, általában nem tervezem meg, amit írok, hanem csak előre látok pár jelenetet, így engem is meglepetések érnek írás közben. Nem annyira szeretek egyszálú cselekményeket írni, szerintem így sokkal szélesebb spektrumban ismerhetjük meg a szereplők életét. 

Nem titok, hogy a Te könyved az első magyar szerző által írt könyv a Maxim kiadónál. Hogy jött ez létre? Ők kerestek meg téged, vagy te Őket?

Én nagyon hagyományosan kezdtem neki a Maradj velem!-nek kiadót keresni. Megírtam, előolvastattam, megszerkesztettem, írtam magamról bemutatkozót és elküldtem pár kiadónak. Szerencsére a Maxim kiadó felfigyelt a kéziratomra, előolvasó kezébe adta, aki beleszeretett a történetbe, így elkezdtek foglalkozni az ügyével, amiért azóta is nagyon hálás vagyok. 

Mit fejez ki számodra a borító és a cím?

Bevallom címadásban nem vagyok túl jó, és egyáltalán nem emlékszem, mikor is jutott eszembe pontosan, hogy ez lesz a könyv címe. Szerencsére jól működik, hiszen David vágyát fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy a bátyja vele maradjon örökre. A borító gyengéden a szerelmi szálra fókuszál, egyben a múltidézésre is az előttük elterülő város miatt. Szerintem kellemesen nosztalgikus lett, ami kell is, mivel kicsit oldja a feszült tartalmat.

Lesz folytatása a Maradj velem!-nek?

Az nem titok, hogy a szereplők egy kéziratnál hosszabb ideig maradtak velem. Rengeteg kérdés maradt bennem megválaszolatlanul, ezért két folytatása is van a regénynek, amik kiegészítik a történéséket, és tovább haladnak a jelenben. Hogy nyomtatásban is megjelenik-e, majd kiderül :)

Szerinted milyen a családon belüli erőszak áldozatainak helyzete ma Magyarországon? Kaphatnak segítséget, támogatják őket, vagy épp ellenkezőleg? Milyen lépéseket lehetne tenni a helyzet javítása érdekében?

Ez olyan hihetetlenül összetett kérdés, hogy szakdolgozatot lehetne róla írni. A családon belüli erőszak nagyon kényes téma, hiszen a mi kulturánkban mindenki szeret a saját dolgával foglalkozni, sokszor az áldozatok nem gondolják, hogy lehetne másmilyen is az életük. Sokszor éppen nekik van bűntudatuk, nem nagyon tudnak kilépni a helyzetükből. Szerintem a családon belüli erőszak minden országban nehezen megoldható probléma. Ráadásul nehéz meghatározni azt is, hogy mi számít erőszaknak, hiszen vannak gyerekek, akik folyamatos szóbeli bántalmazás mellett élik az életüket, ami külsérelmi nyomokat nem hagy, de belsőket annál inkább. Az áldozatok Magyarországon is kaphatnak segítséget, de sokkal jobban ki kellene építeni a segítői hálózatot, sokkal jobban kellene figyelnünk a körülöttünk lévőkre. Sokszor sajnos fogalmuk sincs a bántalmazottaknak, hogy kihez is kellene fordulniuk. Sajnos sok olyan esetről lehet hallani, amikor katasztrófába torkollik a bántalmazás. Ráadásul még mindig a köztudatban él, hogy a gyerekeket csak fizikai eszközökkel lehet engedelmességre bírni, ez generációról generációra szál. Sok a meggyötört, pszichésen sérült szülő is, akik maguk sem kérnek segítséget.

Honnan jött a regény ötlete?

Mindig is foglalkoztattak a komolyabb témák, általában nálam az ötletek kisebb dolgokból állnak össze, így jött a Maradj velem is. Már régen a fejemben volt egy bántalmazott fiú karaktere, aki öngyilkosságot követ el, belőle lett Chris. Aztán megszületett a fejemben a lázadó öcsi képe, akiben máshogy csapódnak le a dolgok, mint a testvérében. Arra a kérdésre akartam választ találni, hogy hogyan is lehet túlélni egy ilyen gyerekkort. 

Miért döntöttél úgy, hogy magyar néven (ami ma már ritkaság), de külföldi szereplőkről írsz regényt?

Sohasem akartam álnevet, igazából sohasem volt. A külföldi szereplők viszont onnan is jönnek, hogy négy éve külföldön élek. Ez nálam távolítás, elvágyódás, felfedezés is egyben. A multikulturális közeg a lételemem :) Ráadásul az amerikai kultúra nagyon jól jött a Maradj velem!-nél, hiszen ők tényleg olyan típusok, akik végképp a saját dolgukkal foglalkoznak, a zárt ajtók mögött pedig elképesztő események zajlanak le. Szeretem amerikai környezetbe helyezni a regényeimet, így egy időre én is ott lehetek. 

Történt a környezetedben olyan esemény, amely a könyv témáját inspirálta?

Azon kívül, hogy pszichológia szakra jártam, ahol rengeteg esettanulmányt és szakirodalmat olvastam, nem annyira. Jópár pszichés zavart és sorsot ismerhettem meg testközelből a tanulmányaim során. Persze az ember mindig építkezik a környezetéből is, mozaikok biztos kerültek be ebből is. 

Dolgozol most valamin? Mikor várható a következő könyved?

Mindig igyekszem dolgozni valamin. Most egy zenészfiú és egy fiatal feleség viszonyát boncolgatom. A következő könyvemről majd később nyilatkozom :)

A következő regényeidnél tervezel megmaradni a családon belüli erőszak és hasonló komoly, családokat érintő témák mellett, vagy új műfajjal próbálkozol?

Azt hiszem, továbbra is maradok a komoly témáknál, ezek érintenek meg. Bár az a regényem, amivel most foglalkozom kicsit könnyedebb, ami főleg a hűség és az életút kérdésével foglalkozik. De a fejemben rengeteg komoly témát érintő regény bujkál. 

A következő kérdések spoilereket tartalmazhatnak, így ha nem olvastad a Maradj velem!-et, és nem szeretnél apró spoilereket tudni a regényről, itt állj meg. :)

Miért döntöttél úgy, hogy a szokásostól eltérően itt nem az apuka lesz az erőszakos, hanem az anya?

Igazából sohasem fordult meg a fejemben, hogy az apa legyen erőszakos. Persze a férfiakkal van összemosva az erőszakos jelző, de igazából érdemes a másik oldallal is foglalkozni. A női erőszak kicsit más, talán megfontoltabb, előre eltervezettebb, sokkal több szóbeli bántalmazással is jár. Ráadásul érdekelt az is, hogy az anyai szeretet hiányát tudja-e tompítani az apa szeretete.

Szerinted lett volna valami, amit Davidék apukájának meg kellett volna tenni, hogy megvédje a fiúkat, vagy meg volt kötve a keze? Miért nem jelentette fel például a nőt?

Erről sokat beszélgettem az előolvasóimmal. Úgy gondolom, hogy biztosan tehetett volna többet, de neki is megvan a maga személyisége, a maga háttértörténete, ami mozgatja a tetteit. Az biztos, hogy csúnya menet lett volna, hogyha feljelenti a feleségét, hogyha elviszi a fiúkat. De lehet, hogy ezt kellett volna tennie. Ebben még a három főszereplőm sem ért egyet :)

Szerinted másképp alakult volna a fiúk sorsa, ha David az idősebb, aki megvédi Christ, és nem fordítva? Akkor ő lett volna öngyilkos, vagy ehhez a folyamathoz még hozzátartozott a személyiségük is?

Nagyon más a személyiségük. Bár a születési sorrend fontos, általában az idősebbeknek sokkal több felelősséget kell vállalniuk. Bevallom, hogy pár fiútesó-párt megfigyeltem a közvetlen környezetemben. David a lázadó, de meg is engedhette magának ezt kisebb testvérként. Igazából mi magunk sem tudjuk, hogy mennyivel lennénk másabbak, ha nem máshol állunk a születési sorrendben. Ez is olyan kérdés, ami szintén megérne egy szakdolgozatot :)

Linkgyűjtemény:

• Az írónő Facebook oldala
• Megrendelési link
• A Maxim kiadó weboldala
• Értékelésem a könyvről 

Folytatás

"Nehezen fogadtam el önmagamat, és még nehezebben jutottam el arra a pontra, amikor végre el tudtam hinni, hogy bármire képes vagyok, csak akarnom kell." - interjú Julia Lewis Thomson-nal, a Többek által írónőjével

Julia Lewis Thomson jött a semmiből, és teljesen felkavarta a kis világomat a Többek által című regényével, amiről hétfőn olvashattatok a blogon. Abszolút kedvenc lett a könyv egyből, és az írónő személyében is egy csupaszív, csodálatos embert ismertem meg. Innen jött az ötlet, hogy készítek egy interjút vele, fogadjátok szeretettel. :)

Folytatás

"Mindenki fél valamitől" - interjú Chris Carterrel, a Robert Hunter sorozat szerzőjével

Chris Cartertől már volt szerencsém olvasni régebben angolul, a One by One című kötetét, ami a Robert Hunter sorozat 5. része. Miután az Ulpius-ház belekezdett a sorozat kiadásába, és be is csődölt, elvesztettem a reményt, hogy magyarul olvashassam a sorozatot. De nemrégiben a General Press kiadó felkarolta Cartert, és kiadta a Kivégzés című könyvet, ami a sorozat második része. Ennek apropójából született most ez az interjú. :)

Folytatás

"Hangemberből sok van. A valódi hősök éles helyzetekben születnek." - interjú T. S. Thomas-szal, a Londinium hercege írójával.

Szerintetek lehetséges lenne a távoli jövőben, hogy az állatok kihaljanak, és az emberek egymás
húsára, vagy vegetarianizmusra fanyarodnának a túlélés érdekében? T. S. Thomas, egy fiatal, tehetséges magyar kortárs író ezt az ötletet vetette papírra Londinium hercege című könyvében, amely az Eaten-trilógia első része. Sikerült interjút készítenem az íróval, aki elárulta a "titkot" az írói álnév mögött, és megörvendeztetett minket a trilógia második részének tervezett megjelenési időpontjával is. :)

Folytatás

"Mind egy földön osztozunk, egy ég alatt élünk és egy nap süt le ránk." - interjú Virginia Macgregorral, a Milo szerint a világ írójával

Virginia MacGregor teljesen belopta magát a szívembe Milo szerint a világ című regényével,

így nagyon örülök, hogy elhozhatom nektek azt az interjút, amit vele készítettem. :)

Jellemezd magad 5 szóval!

Kíváncsi, lelkes, jószívű, idealista, űzött

Mindig is író akartál lenni?

Mindig.

Mit szeretsz abban, hogy író vagy?

Mindig új szemmel látni a világot.

Mik a kedvenc könyveid?

Barbara Kingsolver: The Poisonwood Bible; Michael Ondaatje: Az angol beteg; Anne Tyler: Breathing lessons; Jon Mcgregor: If Nobody Speaks of Remarkable Things című könyvek, és még sok más.

A Milo szerint a világban van egy migrációs szál, ami habár nem most íródott, mégis aktuálisnak érződik a jelenlegi helyzetben. Mit gondolsz a mostani migránsválságról?

Tripiről, a szír menekültről sokkal azelőtt írtam, hogy a migránshelyzet ennyire elharapózott, de azt hiszem, megéreztem, hogy ez majd egy fontos problémává növi ki magát. Idealista világszemléletem van (ahogy az első kérdésnél is említettem) a migránsokkal, és úgy általában mindennel kapcsolatban: nem hiszek a határokban az emberek és kultúrák közt. Mind egy földön osztozunk, egy ég alatt élünk és egy nap süt le ránk. Ezenkívül közös bennünk az emberség, ami átível rasszon, nemen, etnikumon, valláson és földrajzi elhelyezkedésen. Semmi jó nem sült ki még határok felállításából.

Szeretnél egy törpemalacot, mint Hamlet?

Igen, nagyon - de nem tudom, hogy jönnének ki a két macskámmal!

Mi inspirálta a könyvet?

Sok dolog, de legfőképp az idősek otthona krízis az Egyesült Királyságban. Egy ország sem nyilvánít túl nagy jelentőséget az időseknek, és meg akartam ragadni ezt a témát. De hosszú ideig nem tudtam, hogy írjak erről a témáról anélkül, hogy szomorú és lehangolt legyek. Amikor elkezdtem elképzelni Milo karakterét, a kisfiúét, aki imádja a nagyiját jobban, mint bárkit a világon, akkor tudtam, hogy találtam egy hangot, ami életet lehel a történetbe.

Te együtt tudnál élni Milo betegségével?

Jesszus, ez nehéz kérdés. Azért írtam egy látássérült szereplőt, mert a megvakulás az, amitől a legjobban félek a világon. Inkább vesztenék el bármilyen érzéket, csak a látást ne. Szerintem nem kezelném olyan jól, mint Milo, de remélném, hogy idővel hozzászoknék és megbecsülném, hogy másképp láthatom a világot, csak úgy, mint Milo.

Andy negatív szereplő?

Milyen érdekes kérdés! Ezt még soha nem kérdezték tőlem. Azt hiszem, a válasz igen és nem. A tetteinek borzalmas következményei vannak Milo, Sandy és Nagyi életében. De a regény végére egy kicsit javítottam a megítélésén - vagy a Miloval való kapcsolatán. Mindannyian teszünk borzalmas dolgokat, amikkel megbántunk másokat, de meg akartam mutatni, hogy soha nincs késő bocsánatot kérni, és jóvátenni a hibáinkat.

Folytatás

"A Black Boxnak egy alternatív jövőben kellene játszódnia, nem a mi világunkban." - interjú Anna Woltzcal, a Black Box szerzőjével

Anna Woltz egészen egyedi hangvételű regényeivel, a Black Boxszal, a Száz óra sötétséggel és a Black Boxot olvastam tőle, de a másik két könyv is várólistás. Szerencsém volt interjút készíteni Annával, amit itt olvashattok. :)
Tess és énnel hirtelen tűnt fel a magyar könyvpiacon, de olvasók tömegeit bűvölte el. Még csak a

Jellemezd magad öt szóval!

Ez egy jó nehéz nyitó kérdés...
Találékony, független, érdeklődő, maximalista - és gyakran még mindig tizenkét éves!

Mindig is író akartál lenni?

Igen, tizenkét éves korom óta. Azelőtt, az általános iskolában, mániákus olvasó voltam - nem tudtam abbahagyni az olvasást: egész vakációkat és hétvégéket éltem a kedvenc szereplőim világában.

Mit szeretsz a legjobban az írásban?

Szeretek történeteket kitalálni és leírni őket olyan módon, hogy az olvasóim be tudják fogadni az általam kreált világot. Annyira csodálatos, hogy ez lehetséges: kitalálok embereket és eseményeket, és igazából egy egész világot... Ezután, mikor elolvasod a könyvemet, úgy beszélgethetünk a főszereplőről, mintha tényleg létezne.

Mi inspirálta a Black Boxot?

Amikor tizenhét voltam (1999-ben), megnéztem a Big Brother első évadát. Tíz
felnőttet zártak össze egy kamerákkal teli házba, és akkor először lehetőségem nyílt megfigyelni a felnőtteket órákig. A Big Brother előtt csak a szüleimet és a tanáraimat ismertem igazán; mindenki, aki a tv-ben szerepelt, csak szerepet játszott vagy halálkomoly hírolvasó volt. Lenyűgözött a Big Brother és elkezdtem egy olyan valóságshow-n gondolkodni, amelynek a szereplő gyermekek felnőttek helyett. Hét gyermek, akiket összezárnak egy kamerákkal teli házba; egy valóságshow, ami megmutatja a felnőtteknek, milyenek is a gyerekek...

Mivel csak tizenhét voltam, egy valóságshow készítése lehetetlen volt - szóval elkezdtem egy fikciós valóságshowról írni, amit Black Boxnak neveztem el.

Mi lenne a te Ticket pontszámod?

Fogalmam sincs! A Ticketet a főszereplőimnek találtam ki, de a sajátomon nem gondolkodtam.

Szerinted lehetséges, hogy a jövőben a Tickethez hasonló dolog létezzen?

Szerintem már létezik ilyen dolog: az olyan közösségi média oldalak, mint a Facebook. Elég érdekes: mikor megírtam ezt a regényt, még nem volt Facebook. Soha nem gondoltam volna, hogy a közösségi média ennyire elterjed - a Black Boxnak egy alternatív jövőben kellene játszódnia, nem a mi világunkban. De a gyerekek manapság a közösségi médián kapott visszajelzések rabjai; a lányok folyton szelfiket posztolnak az Instagramra, remélve, hogy minél több like-ot kapnak... tényleg nagyon hasonlít a Ticketre.

Lesz folytatása a Black Boxnak?

Nem, soha nem írok folytatásokat; szeretek új történeteket írni, új szereplőkkel és új helyszínekkel.

Ha létezne a Black Box, néznéd?

Manapság a valóságshow-k már nem olyan népszerűek Hollandiában, mint régen - szerintem a legtöbben már unják őket. Szórakozásból néha nézek amerikai valóságshow-kat, de soha nem nézem végig az egész évadot - és csakis akkor, ha semmi más nincs a tévében. De talán a Black Box kivétel lenne: tényleg forradalmi és sokkoló lenne...

Kinek szurkolnál?

Mindig is Maria volt a gyengém.

A Black Box függővéggel ért véget. Mi történt a lezárás után? Vigyázat, a válasz spoileres!

Látod, erről beszéltem! A történet az én agyszüleményem, semmi nem létezik utána, de te mégis arról érdeklődsz, mi történhet a könyv után... ez csodálatos.
Gyűlölöm a függővégeket, és soha nem is használom ezt a technikát - kivéve a Black Boxnál. Valahogy így tűnt jónak. Arra akartam helyezni a hangsúlyt, hogy milyen döntéseket hoznak a felnőttek - akár Franka, akár Rasmus nyer, a lényeg, hogy a felnőttek borzalmas, rettenetes döntéseket hoztak. Ha a két gyerek nem hal meg, akkor sem kevésbé bűnösek a felnőttek. Bűnösök, ez a lényeg - hogy ezt a pontot hangsúlyozzam. Az igazi befejezést nem árulom el...

Folytatás

"Gyilkosnak sem kell lenni ahhoz, hogy az ember el tudja képzelni az ölés dühét." - interjú Árvay Grétával, az Elmerülve írónőjével

Nem is olyan régen robbant be a köztudatba az a könyv, amit sokan csak a "lila, kakiló pókemberes" borítójú regényként emlegetnek. Árvay Gréta Elmerülve című regényéről beszélünk, amelyről már olvashattátok az értékelésemet. Sikerült tollvégre kapnom az írónőt, aki szívesen válaszolgatott a kérdéseimre, amelyekben szó esik magáról a regényről, a titokzatosságról, ami Grétát övezi, és a valóságban létező swingerklubok világáról. Fogadjátok szeretettel az interjút! :)

Folytatás

"Meg kell értetni a támadókkal, hogy mekkora fájdalmat okoznak" - interjú Rácz-Stefán Tiborral, a Fogadj el! szerzőjével

Tegnap olvashattátok a bejegyzésemet Rácz-Stefán Tibor: Fogadj el! című könyvéről, ma pedig egy interjút hoztam nektek a szerzővel, amiben mesél a regényt inspiráló emberekről, a készülő könyvéről, és azt is elárulja, hogy mely hollywood-i szereplőket látná szívesen a könyv szereplőiként. :)

Folytatás

"Nekem természetes a melegek létezése, és az is, hogy ugyanúgy szólhat róluk egy szerelmes történet." - Interjú Becca Prior-ral, A tanítvány szerzőjével

Nemrégiben olvashattátok a kritikámat egy nagyszerű regényről, amely egy tehetséges, fiatal magyar írónő tollából származik, és a világ egyik leghíresebb együttesének tagjai ihlették. Igen, A tanítványról beszélek. :) Sikerült interjút készítenem az írónővel, Becca Prior-ral, fogadjátok szeretettel!

Mesélj egy kicsit magadról!

Civilként egészen mással foglalkozom. Az írás csak hobbi, egy olyan kikapcsolódás, amiről kiderült, hogy akár komolyabb szerepet is kaphat az életemben.

Miért döntöttél úgy, hogy álnéven publikálod a könyvet?

Mert a nevemmel szerintem nem lehet eladni egyetlen könyvet sem. Én sem venném meg. Ráadásul ezen a néven kezdtem publikálni, mint blogger, így nem is volt kérdéses. 

Hány részes lesz a sorozat, és mikor érkezik a következő kötet?

A második kötet épp a végső fázisban van; készül a borító, és a tördelő épp azzal szenved, hogy mindig benne hagyom a puha sortöréseket :) Reméljük, hogy tudjuk tartani az eredeti tervet és novemberben már a kezükben tarthatják az olvasók.  A sorozat négy kötetes lesz.

Nem féltél, hogy milyen lesz a könyv fogadtatása, köszönhetően a nem mindennapi témának?

Nem igazán. Nekem természetes a melegek létezése, és az is, hogy ugyanúgy szólhat róluk egy szerelmes történet, mint egy hetero párról.  Az ismerőseim azért elültették bennem a kételkedés csíráját, hogy készüljek fel a legrosszabbra, de hála az égnek, nem lett igazuk. Sosem támadtak a téma miatt. 

Szeretsz olvasni? Mik a kedvenc könyveid?

Kedvenc könyvet képtelen vagyok mondani. Ha kínoznának, akkor sem tudnék… Minden Wilbur Smith, minden Vavyan Fable, Dan Brown, Alex Haley. Imádom az SZJG és  Csontváros sorozatokat is, de J.R. Ward Fekete Tőr Testvériségét is háromszor olvastam. Ha valakinek van egy elfekvő példány A királyból, akkor szánjon meg vele!!! 

Írtál más fanfiction-t is, vagy ez az első próbálkozásod?

Írtam, és írok is. Az valóban fanfic, míg A tanítvány csak azért számít annak, mert köztudott, kikről mintáztam a főszereplőket. De mivel a karakterek, a helyszínek, és maga az egész könyv teljesen különbözik a valóságtól, ezt nem nevezném annak. Nehéz ez a műfaji besorolás, hisz eredetileg fanfic az, ahol más írók által kidolgozott karaktereket használsz. Ott általában nem is bíbelődnek a szereplők jellemének kidolgozásával. 

 

Az írónő blogjának fejléce

Miért döntöttél úgy, hogy tanár-diák viszony lesz a két fiú között?

Nem döntés kérdése volt. Egyik reggel úgy ébredtem, hogy a fejemben készen volt a könyv, csak le kellett gépelnem. :) 

Tervezed, hogy a sorozaton kívül más témában is írsz könyvet?

Egyfolytában írok. Mindig más és más történetek jutnak eszembe. Egy közös vonásuk van: mindegyik meleg és erotikus. Úgy látszik erre állt be az agyam.

Te magad is One Direction rajongó vagy?

Azon belül Dark Larrie … ;) 

Melyik a kedvenc számod az együttestől?

Ez olyan kérdés, mint a kedvenc könyv… Lehetetlen rá válaszolni. De legyen az 18, a They Dont Know About Us és a Home.

18

They don't know about us

Home

Vannak még olyan karakterek a könyvben, akiket az együttes más tagjairól mintáztál?

Az öt fiú evidens… és nincs több tag :)

Szerinted mi az oka annak, hogy Magyarországon elenyésző a meleg erotikus regények száma?

Mert itthon még nem merik bevállalni az írók. Szerencse, hogy én nem vagyok az…

Szerinted tényleg igazak a feltevések Harry és Louis szerelméről?

Ez a vallásom ;)

Ha egyszer találkozhatnál a fiúkkal, mit kérdeznél tőlük?

Hogy megérte-e…

Régóta szeretnél író lenni?

Soha nem akartam az lenni. 

Te Harry és Lewis helyében mit tennél a könyv végén? 

enyhén spoileres válasz: Mivel én írtam a könyvet, ez egy fogós kérdés. Valószínűleg attól függ, melyikük helyében lennék, de az ő fejükkel gondolkozva épp azt, ami a könyvben szerepel. Ha én kerülnék ilyen helyzetbe, akkor bezárnám, lelakatolnám, és nem engedném el, vagy hozzábilincselném magam, hogy ne tudjon elhagyni. 

Mit mondanál annak, aki fél elolvasni a könyvedet, mert a komfortzónáján kívül esik az LGBT 

Hogy keressen más olvasnivalót…;)

Kapcsolódó linkek:

• Az írónő Facebook oldala 
• A tanítvány weboldala
• Becca Prior blogja
• A bejegyzésem a könyvről

Folytatás

"Egy csomó érdekesebbnél érdekesebb, hétköznapi esemény zajlik pont itt, a szemünk előtt, csak észre kell venni őket." - interjú Papp Dórával legújabb regénye, a Tükörlelkek kapcsán

Interjú

Már csináltam egy interjút Dórával a Fénytörés című könyve kapcsán, ám most egy mini-interjú keretei között a Tükörlelkekkel kapcsolatban kérdeztem. A tavalyi, teljes interjút ide kattintva olvashatjátok el.

Az írónő a Tükörlelkek plakátjával a könyvhéten. Forrás

Mikor érkezik a folytatás és hány részes lesz a sorozat? 

Két részesre terveztem a sztorit, és szeretném, ha a második rész megjelenhetne 2016 első felében.

Melyik főszereplővel tudsz jobban azonosulni, Orsival vagy Krisztivel? 

Mindkettővel. A gimis éveim alatt folyamatosan vetélkedett egymással bennem ez a két személyiség, de az olvasói visszajelzések alapján ezzel nem vagyok egyedül. Szerintem alapjában véve Kriszti és Orsi két véglet, és a tini éveink alatt, amikor nagyjából kialakul a személyiségünk, sokszor kacérkodunk a gondolattal, milyen lenne, ha inkább a lázadó énünkre hallgatnánk, esetleg inkább a jókislányra, aki mindig mindent úgy csinál, ahogy elvárják tőle. Aztán a végén kiderül, hogy ez a két véglet nem is létezik, mert mindenki a kettőből van összegyúrva, én is, te is, Orsi is, Kriszti is.

A könyvben rengeteg zenei utalás van, amiből megmutatkozik, hogy nagyon széleskörű a zenei ízlésed. Te játszol valamilyen hangszeren? 

13-14 évesen próbálkoztam a gitárral, de viszonylag gyorsan letettem a lantot (apukám akusztikus gitárját), és a zenélést végül meghagytam a bátyámnak. Ő viszont lassan profi szólógitárossá válik. Amíg ő a kamaszkorát gitározással töltötte, én a zene iránti szeretetemet másban bontakoztattam ki: írtam. Nálam a zene és az írás nagyon szorosan kapcsolódik egymáshoz, nem tudom, hogy fogok-e valaha olyan történetet írni, amiben nem játszik valamilyen szerepet a zene.

Miért döntöttél úgy, hogy a könyv helyszíne és szereplői magyarok legyenek? 

Ez az ötlet azt hiszem, valamikor 3 vagy 4 évvel ezelőtt fogalmazódott meg bennem, amikor még a Szabadesésen dolgoztam. 2010-ben felköltöztem Pestre az egyetem miatt, és akkoriban az egész életem nagyon a realitás talaján mozgott, tetszettek az új élmények, az egyetem, az egyre jobban kinyíló világ. Szerettem volna valahogy megfogalmazni az akkoriban bennem zajló dolgokat, átadni azt, milyen a magyar kisvárosi élet és a budapesti élet közötti különbség, milyen lehetőségei vannak a mai magyar fiataloknak, mi mozgatja őket, hogyan gondolkodnak. Ám ezt a gondolatmenetet mindenképpen a gimis években szerettem volna elkezdeni, így lettek a főszereplők 16 és 18 évesek. Abban a korban vannak, amikor még nagyon befolyásolhatóak, és mégis, most kell az egész életükre kiható fontos döntéseket meghozniuk. Sok minden érdekel a magyar fiatalokkal kapcsolatban, tudni akarom, mi mozgatja őket, és kíváncsi vagyok arra, tudok-e írni az ő szemszögükből, képes vagyok-e megszólítani őket. Egy csomó érdekesebbnél érdekesebb, hétköznapi esemény zajlik pont itt, a szemünk előtt, csak észre kell venni őket.

Te milyen típusú diák voltál: lázadó, mint Orsi, vagy mintadiák, mint Kriszti?

Én mindig is szerettem tanulni. A sulis kötelezőkön kívül is sokat olvastam, mert mindig volt bennem egyfajta információéhség. Kíváncsi vagyok, szeretem megfigyelni és megismerni a dolgokat. Szóval jó tanuló voltam, ebben Krisztire ütöttem. A kamaszkori zenei ízlésem terén Orsihoz állok közelebb, de sosem tehettem meg, hogy olyan lázadó legyek, mint ő. Persze szerettem volna az lenni.

Folytatás