MINIKRITIKA | Antonio Ferrara: Rossz voltam

Angelo ​igazi keményfejű, cinikus tizenkét éves kamasz, aki mindig kapható valami balhéra. Ő a rossz fiú mindenhol: otthon, az utcán, a kollégiumban, az iskolában. Csakhogy legutóbbi csínytevése nagyon rosszul sül el: akaratlanul is egyik tanárnője halálát okozza. Büntetésből egy tanyára kerül, egy kis közösségbe, néhány hozzá hasonlóan problémás gyerek közé, Costantino atya felügyelete alá. A pap mélységes meggyőződése, hogy az ember alapvetően jónak született, csak meg kell találnia a lelkében rejtőző jóságot. Angelo persze mindent megtesz annak érdekében, hogy kihozza a sodrából ezt az idegesítően kiegyensúlyozott, őszinte és mosolygós papot. Csakhogy Costantino atyáról lepereg minden provokáció, és a fiú azon kapja magát, hogy célja és kötelessége van: egy kiskutya gondját kell viselnie. Hosszú és rögös út vezet a változásokhoz, a kis közösségben fel-felüti a fejét a bűn és a kísértés. Mindenkinek megvan a maga démona, amivel nap mint nap meg kell harcolnia. Van, akinek sikerül, és van, akinek nem. De a tanyán töltött idő mindannyiuk életét megváltoztatja. A rossz fiúét is.



Csak úgy random vettem ki a könyvtárból- hiszen olyan kis rövid, ráadásul Vörös Pöttyös, ez biztos jó lesz! Hát nem. Borzalmasan untam. Angelot legszívesebben már az első oldalon lepofoztam volna, a többi szereplővel egyetemben. Az egész történet egy kliséhalmaz, az atyával, akiről minden lepereg, és a sok rossz gyerekkel, akik hirtelen belátják a hibáikat és megjavulnak... come on...

★★☆☆☆☆☆☆☆☆ (2/10)

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése