MINIKRITIKA | Guillermo del Toro - Chuck Hogan: A bukás (A Kór-trilógia #2)

A ​kór után itt az elmúlt évek egyik legötletesebb és legrémisztőbb thrillersorozatának újabb kötete. Múlt héten még csak Manhattant szállták meg. Ezen a héten az egész világot elpusztítják. A kór című regényben elszabadult vámpírvírus már egész New Yorkot megfertőzte. Egyre csak terjed, és hamarosan az egész világon elharapózik. A káosz közepette Eph Goodweather a Járványügyi és Megelőzési Hivatal gyorsreagálású csoportjának vezetője és emberei mindent megtesznek, hogy megfékezzék a vérszomjas szörnyeket. De lehet, hogy már késő. A Mester rettenetes terve nyomán hatalmi harc tör ki az Óvilág és az Újvilág vámpírjai között. A konfliktus középpontjában egy könyv, egy ősi szöveg áll, amely a vámpírok teljes történetét és legsötétebb titkait tartalmazza. Az, aki megtalálja ezt a könyvet, komoly befolyással lehet a háború kimenetelére és az emberiség sorsára. Ám ebben a csatában a tehetetlen és kiszolgáltatott emberek az egyszerű áldozat szerepébe kényszerülnek. Bár Eph mindenkinél jobban ismeri a vámpírvírust, még ő sem tudja megvédeni a szeretteit. Volt felesége, Kelly vérszomjas fenevaddá változott, és most az egész várost tűvé teszi, hogy visszaszerezze Drága Egyetlenét: Zacket, Eph kamaszkorú fiát. Eph és szedett-vedett gengszterekkel kiegészült csapata, a zseniális egyetemi tanár és holokauszt-túlélő, Abraham Setrakian, illetve Vaszilij Fet rágcsálóirtó vezetésével, olyan fenyegetéssel néz szembe, amelynek kimenetele borzalmasabb lehet, mint azt bárki képzelné – a végső megsemmisülés.



A sorozat nagy kedvencem, és az első rész is tetszett, így legyőztem a hosszú könyvektől való félelmemet, és belevágtam a második részbe. Viszont útközben valami történt Hogannel és del Toroval, ami miatt elfelejtettek írni, vagy nem tudom, de ez borzalmas volt. Alapjában véve imádom a történetet, a sorozatot napok alatt ledaráltam, és az első könyv is jó volt, de itt annyira erőltetett volt minden, hogy már a hajamat tépkedtem.

Nem magyaráz el semmit, ugrálunk a térben és időben, nem mondja el, miért csinálják ezt, hol vagyunk, hova megyünk: egyszer csak lent vannak az alagútban - wtf, milyen alagútban?, és hasonlók. Nagyon sajnálom, mert az alap nagyon erős, na de így elmesélni egy történetet...

★★★★☆☆☆☆☆☆ (4/10)

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése