Virginia MacGregor teljesen belopta magát a szívembe Milo szerint a világ című regényével,
így nagyon örülök, hogy elhozhatom nektek azt az interjút, amit vele készítettem. :)
Jellemezd magad 5 szóval!
Kíváncsi, lelkes, jószívű, idealista, űzött
Mindig is író akartál lenni?
Mindig.
Mit szeretsz abban, hogy író vagy?
Mindig új szemmel látni a világot.
Mik a kedvenc könyveid?
Barbara Kingsolver: The Poisonwood Bible; Michael Ondaatje: Az angol beteg; Anne Tyler: Breathing lessons; Jon Mcgregor: If Nobody Speaks of Remarkable Things című könyvek, és még sok más.
A Milo szerint a világban van egy migrációs szál, ami habár nem most íródott, mégis aktuálisnak érződik a jelenlegi helyzetben. Mit gondolsz a mostani migránsválságról?
Tripiről, a szír menekültről sokkal azelőtt írtam, hogy a migránshelyzet ennyire elharapózott, de azt hiszem, megéreztem, hogy ez majd egy fontos problémává növi ki magát. Idealista világszemléletem van (ahogy az első kérdésnél is említettem) a migránsokkal, és úgy általában mindennel kapcsolatban: nem hiszek a határokban az emberek és kultúrák közt. Mind egy földön osztozunk, egy ég alatt élünk és egy nap süt le ránk. Ezenkívül közös bennünk az emberség, ami átível rasszon, nemen, etnikumon, valláson és földrajzi elhelyezkedésen. Semmi jó nem sült ki még határok felállításából.
Szeretnél egy törpemalacot, mint Hamlet?
Igen, nagyon - de nem tudom, hogy jönnének ki a két macskámmal!
Mi inspirálta a könyvet?
Sok dolog, de legfőképp az idősek otthona krízis az Egyesült Királyságban. Egy ország sem nyilvánít túl nagy jelentőséget az időseknek, és meg akartam ragadni ezt a témát. De hosszú ideig nem tudtam, hogy írjak erről a témáról anélkül, hogy szomorú és lehangolt legyek. Amikor elkezdtem elképzelni Milo karakterét, a kisfiúét, aki imádja a nagyiját jobban, mint bárkit a világon, akkor tudtam, hogy találtam egy hangot, ami életet lehel a történetbe.
Te együtt tudnál élni Milo betegségével?
Jesszus, ez nehéz kérdés. Azért írtam egy látássérült szereplőt, mert a megvakulás az, amitől a legjobban félek a világon. Inkább vesztenék el bármilyen érzéket, csak a látást ne. Szerintem nem kezelném olyan jól, mint Milo, de remélném, hogy idővel hozzászoknék és megbecsülném, hogy másképp láthatom a világot, csak úgy, mint Milo.
Andy negatív szereplő?
Milyen érdekes kérdés! Ezt még soha nem kérdezték tőlem. Azt hiszem, a válasz igen és nem. A tetteinek borzalmas következményei vannak Milo, Sandy és Nagyi életében. De a regény végére egy kicsit javítottam a megítélésén - vagy a Miloval való kapcsolatán. Mindannyian teszünk borzalmas dolgokat, amikkel megbántunk másokat, de meg akartam mutatni, hogy soha nincs késő bocsánatot kérni, és jóvátenni a hibáinkat.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése