Meet Mo Battle, about to turn 50 and mum to two hormonal teenagers. There's 17-year-old daughter Dora who blames Mo for, like, EVERYTHING and Peter who believes he's quite simply as marvellous as his hero Oscar Wilde. Somewhere, keeping quiet, is Dad, who's just, well … Dad.
However, Mo is having a crisis. She's about to so something unusually wild and selfish, which will leave the entire family teetering on the edge of a precipice. Will the family fall? Or will they, when it really matters, be there for each other?
Nem vártam sokat tőle, 100 forintért vettem és gondoltam teszek vele egy próbát, de sosem került rá sor. Aztán egyszer adódott, hogy a szüleimnél való tartózkodásom alatt kifogytam az olvasnivalóból, és a polcról végül ezt a könyvet vettem le. Így kezdődött minden.
Lehet, hogy csak azért ütött ennyire szíven, mert nagyon jó kapcsolatban vagyok a szüleimmel, de egyszerűen undorodtam ettől a könyvtől. Először még nagyon tetszett, nagyon vicces volt, tele volt poénokkal, még szidtam is magam, miért nem kezdtem el korábban, de aztán nagyon gyorsan megutáltam. Dora olyan alpári és minősíthetetlen stílusban beszél az anyjáról, hogy a vonaton, mikor olvastam, többször le is tettem és csendben káromkodtam, hogy ez mégis mi, mégis miért? Furán is néztek rám, de nem érdekelt. Szóval adott három szemszög: Dora, Mo és Oscar (Peter). Az Oscaros részeket el sem olvastam, semmi értelmük nem volt, Dora szemszöge maga volt a hányinger (amikor elmondta az anyját mindennek, mert felnőtt fejjel nem ért annyira a számítógépekhez, mint ő, vagy mert nem engedi, hogy kilövesse a köldökét), egyedül Mo szemszöge, ami előre vitte számomra a cselekményt, na az tényleg érdekes és vicces volt.
Lehet, hogy én reagálom túl, és Dora viselkedése betudható annak, hogy tinédzser, de könyörgöm, azért elhordani az édesanyádat minden k***ának, mert szólt, hogy el ne felejtsd megírni a házi feladatot, nagyon kiábrándító. Brr.
★★☆☆☆☆☆☆☆☆ (2/10)