Agatha Raisin, az egyedülálló, célratörő reklámügynök eladja cégét, felszámolja londoni életét és leköltözik a mesés nyugalmú, festői Cotswoldsba. Ám a vágyott életről kiderül, hogy borzalmasan unalmas. Agatha, hogy unalmát elűzze, benevez a helyi pitesütő versenyre. Mivel fogalma sincs sütésről-főzésről, vesz egy kész pitét a londoni ismerős boltban, és sajátjaként nevezi be. Még a zsűri elnökét, a helybeli Cummings-Browne ezredest is megpróbálja megvesztegetni, de nem ő nyer. Ám a verseny végeztével az ezredes hazaviszi a süteményt, megeszi és meghal. Kiderül, hogy a pite spenótjába gyilkos csomorika keveredett. A rendőrség ugyan véletlen balesetként zárja le az ügyet, ám Agatha gyilkosságra gyanakszik és nyomozni kezd…
A skót írónő regénye – mint valamennyi Agatha Raisin könyv – pompás, izgalmas krimi, nagyszerű szatíra a londoni és a vidéki életről, remek karakterekkel és pergő, fordulatos cselekménnyel. Az amatőr detektív remekül megrajzolt figuráját kritikusok és a rajongók egyaránt megszerették, a sorozat már a 21. kötetnél tart.
Ez a könyv 1000 éve a polcomon áll, és valószínűleg soha nem is olvastam volna el, ha nem választják ki nekem a Te választod ki kihíváson. Nem szeretem a krimiket, sem az angol helyszíneket, és amúgy is, az Ulpiusos könyveket igyekszem hanyagolni. De nagyon örülök, hogy így történt, mert óriási kedvenc lett!
Nagyon tetszett a tipikus kisvárosi hangulat, hogy mindenki ismer mindenkit, hogy valaki még 20 év után is bevándorlónak számít, csak mert nem a kisvárosba született, és hogy sokkal bonyolultabb kapcsolatok és sérelmek bújnak meg a lakók között, mint azt elsőre gondolnánk. Beaton tökéletesen visszaadta ezt a világvégi kis falu hangulatot, és hogy mekkora kultúrsokkot okozott ez a nagyvárosi pörgésből ideköltöző Agathának.
Agatha is nagyon szimpatikus, ami a szívén, az a száján, és nem fél kiállni azért, amit gondol. Kicsit meglepődtem, hogy egy idősebb hölgy kalandjait fogjuk olvasni, fiatalabb szereplőre számítottam, de így remekül működött a történet, és tetszett, hogy nem hoztak be felesleges szerelmi szálakat, így örülök, hogy így alakult.
A többi szereplők nagyon sarkalatosak: vagy imádni, vagy gyűlölni valóak, nincs átmenet. Sok szereplőt vonultatott fel, de meglepően könnyű volt megjegyezni őket.
Maga a rejtély annyira nem volt nagy szám, vagyis hát én egyből tudtam, ki a gyilkos, viszont tetszett, ahogy felépítette a tökéletes bűntényt. Nagyon kíváncsi vagyok a többi részre is, szeretném elolvasni mindet.
Szereplők
Kedvenc idézetek
Mindnyájunkkal megesik néha, hogy bolondot csinálunk magunkból. Nincs okunk máskra követ dobálni.
Manapság csak egyetlen módja van, hogy felcsillantsuk valakinek a szemét. Ha fáklyát dugunk a fülébe.
Az a gyalázat, hogy manapság má' a kutya se törődik az öregekkel. Ezeknek itt más se köll, csak a diszkó meg a drog.
Mi, egyszerű emberek túl gyengék vagyunk, nincs erőnk megváltoztatni a világ dolgait, mondta a tiszteletes, de ha mindegyikünk szeretettel, jóindulattal, könyörülettel fordulna a környezete felé, ezek az apró hullámok egyre tágasabb körökben kifelé is terjednének.
★★★★★★★★★★ (10/10)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése