On My Mind | Magyarország első könyves subscription box-a - Megérkezett a BOOK A SLOTH CLUB

Bizonyára ti is nézegettétek már nyálcsorgatva a külföldi booktuberek unboxing videóit, amiben rejtélyes, izgalmas meglepetésdobozokat csomagolnak ki a szemünk láttára. Én az első videó után vad keresgélésbe kezdtem, hogyan tudnék beszerezni egy ilyen dobozt, viszont sajnos csak külföldön volt eddig ilyen lehetőség, ami a pénztárcámat nagyon megviselte volna. NA DE MOST!

Külföldön nagyon sok ilyen doboz létezik, vannak, amik olcsóbbak, vannak, amik drágábbak. Vannak, amikről sok információt tudunk, és vannak, amikről csak egy-két kulcsszót. ( De még kínai nasis subscription box is van! :D )

Megjelent az olvasói piacon egy új kezdeményezés, a Book a Sloth Club, ami egy óriáááási, tátongó piaci rést készül betömni Magyarország első könyves subscription boxának megjelentetésével.

A Book a Sloth Club szerintem nagyon jól építkezik, apró kis információkkal csigázza fel az emberek érdeklődését, eddig nagyon tetszik. Hamarosan startolnak a minta dobozok, majd jön az éles dobozküldés is. Találtam egy jó kis összefoglalót minden tudnivalóról Facebook oldalukról, amit eddig tudunk a dobozokról, illetve az egész kezdeményezésről úgy en bloc. :)

"A webshop közben már elkészült, a lehető legegyszerűbb, de a célnak a legmegfelelőbb módon alakítottuk ki. Kétféle fizetési módra lesz majd lehetőség. Egyrészt Paypal/Bankkártya (azaz, ha van paypal-od, akkor azzal, ha nincs, akkor paypalon keresztül, de bankkártyával), másrészt előreutalással, ha nincs paypal-od és nem szeretnél kártyával vásárolni.Nem szeretnénk viszont, ha semmit sem látnátok abból, hogy is fog kinézni a doboz, mit is képzeltünk bele, és anélkül kelljen rendelnetek, ezért felkértünk pár bloggert és youtuber, vállalják el, hogy mi küldünk nekik egy mintadobozt, ők pedig véleményezik azt, méghozzá úgy, hogy azt ti is láthassátok. Így október első felében láthattok majd minta doboz kibontó (unboxing) és véleményző videókat, blogposztokat, amivel még inkább felkelthetjük az érdeklődéseteket és utána meg is rendelhetitek a következő, már igazi dobozt is. Pontos időpontokról időben tájékoztatunk titeket.Többféle csomag közül választhattok majd. Így lesz mód 1 doboz (aktuális) megvásárlására, illetve 3-6-12 hónapos előfizetésre is. Ez utóbbi esetén 10 doboz áráért kaphattok 12 dobozt. Ez két ingyenes dobozt jelent!  Egyik mód sem automatikusan (recurring) ismétlődő előfizetés, mert bár külföldön ez már bevett gyakorlat, mi úgy gondoljuk, hogy minden doboz után (illetve 3-6-12, attól függően melyik csomagot választottad) lehetőséged lesz eldönteni, hogy szeretnéd-e továbbra is kapni, vagy sem. Mi reméljük, hogy ez minden esetben igen lesz. A doboz árárólannyit már most elmondhatok, hogy nem a külföldi árakat vettük figyelembe, hanem azt, hogy mi Magyarországon mennyit adnánk ki egy ilyen jellegű dobozért, ami minden esetben tartalmazni fogja a következőket: Egy aktuális magyar nyelvű könyvet, ami vagy a YA és romantikus vonalból kerül ki, vagy a Fantasyk világából. De azt garantálni tudjuk, hogy a lehető legkörültekintőbben választjuk ki. Kaptunk is már felajánlást csapatoktól, akik segítenének nekünk ebben. Minden esetben felvesszük a kapcsolatot a könyv írójával és megkérjük, hogy küldjön nektek pár sort a könyvvel kapcsolatban. Így hozva közelebb az írót az olvasóval.A dobozaink tematikusak lesznek, és a tematikának megfelelő meglepetés tárgyakat is fog tartalmazni a doboz. Garantáltan ismétlés mentesen. Kétszer ugyanazt a tárgyat nem fogod kapni. Minimum 3 meglepetést fog tartalmazni a doboz, de inkább többet. Még egy dolog: mivel ez egy induló vállalkozás és semmiképp sem akarjuk túlvállalni magunkat, limitált raktárkészlet áll majd rendelkezésetekre, ami az első doboznál 100 db lesz majd, és időről-időre felülvizsgáljuk ezt a számot. A honlapon mindig jelezni fogjuk hány doboz megrendelésére van még lehetőség. Reméljük kellőképpen felcsigáztuk az érdeklődéseteket, mert már tényleg nem kell sokat várnotok, hogy megismerjétek a dobozokat és megrendelhessétek az oldalunkon. Addig is, olvassatok sokat! Hisz ez a legfőbb célunk.A Book A Sloth Club csapata"

Remélem ti is annyira várjátok már, mint én! Tűkön ülök. :)

Addig is nézzetek be:

• Book a Sloth Club Facebook Oldal
• Book a Sloth Club Weboldal 

(A képek és a szöveg forrása: a fentebb említett weboldal, illetve Facebook oldal)

Folytatás

On My Mind | Recenzióért eladom a lelkem

Az utóbbi időben nagyon sok helyen szembe jött velem egy eset, amikor is egy blogger illető recenziós példányokról olyan kritikákat ír, amit más emberek értékeléseiből ollózott össze. Erről a kérdésről már mindenki elmondott mindent, amit el lehet mondani, így nem szeretnék belemenni, azon kívül, hogy borzasztóan csalódott és felháborodott vagyok. Viszont ez eszembe juttatta, hogy akartam korábban is írni a recenziókról, és arról, hogy hol van a határ az őszinte kritika és a kiadóknak való "aláfekvés" között.

Én a recenziós példány fogalmával akkor találkoztam először, amikor elkezdtem a Könyvfalók blogon cikkeket írni - ekkor kezdődött a blogger pályafutásom, még nem igazán tudtam, mi merre, hány méter. Nagyon tetszett az ötlet, hogy "ingyen" könyvhöz lehet jutni, hiszen a mai világban már egyrészt a könyvek is drágák, másrészt pedig olyan ritkán adnak valamit az embernek ingyen, hogy úgy vélem, meg kell ragadni minden ilyen lehetőséget. Akár szégyen, akár nem, pár héttel a blog elindulása után szépen felkerestem a kiadókat, próba szerencse alapon. Ekkor még nem tudtam igazán, hogy működik ez az egész, hogy most én várjak rájuk, vagy én kezdeményezzek, de gondoltam pofon nem vágnak, ha elküldök egy emailt. És kaptam is néhány pozitív választ. Aztán rájöttem, hogy az ingyen könyv annyira nem is ingyen könyv igazából, kezdve a határidővel, és befejezve azzal, hogy mi van akkor, ha mégsem tetszik a könyv: hogy írjak negatív véleményt olyan könyvről, amit azért kaptam, hogy reklámozzam?

Az elején sokat vívódtam: köpjem magam szembe, és méltassak egy pocsék könyvet, vagy ássam el a kiadóval való jövőbeni együttműködés reményét egy negatív kritikával? Végül úgy döntöttem, hogy nem fogok hazudni, nem fogom eladni a lelkemet és önmagamat néhány könyvért, így őszintén írok mindig. Viszont tény, hogy az ilyen könyvek értékelésekor igyekszem inkább a pozitívumokra fókuszálni. És azt kell mondanom, hogy ez a stratégia bejött. Rendszeresen kapok még mindig recenziós példányokat több kiadótól is.

Egy kiadó támogatását elveszítettem egyébként emiatt, az őszinteség miatt. Mert nem bólogattam bábuként, mikor nyilvánvalóan problémák voltak a könyvvel. Az illetékessel elég nagy vitába keveredtünk, fel is szólítottak, hogy írjam át a cikkemet, de nem tettem meg. Többet nem kerestek, de nem is érdekel. Nem kell egy olyan kiadó támogatása, aki meg akar vásárolni és szócsőnek használni, akkor is, ha nekem más a véleményem.

És akkor most, a támadások elé menve szeretném ezt kijelenteni: én nem szégyellem magam amiatt, hogy recenziós példányokat fogadok el, illetve kérek. A legkevésbé sem. Rengeteg munkaórát, rengeteg energiát beleölök a blogba, ami elsősorban számomra örömforrás, másodsorban "üzlet". Nem érzem úgy, hogy eladom magam, nem érzem úgy, hogy valami mágikus, privilegizált helyzetben vagyok a többiekkel szemben, akik megveszik a könyveket, vagy éppen a könyvtárból kölcsönzik őket. Szerintem mindenkinek van lehetősége blogot indítani, mindenkinek van lehetősége lelkiismeretesen és kitartóan csinálni, és senkinek nincs joga ítélkezni emiatt a másik felett. A recenziós példányoknak hála olyan könyveket is megismertem, amiket talán soha nem vettem volna kézbe amúgy, és rengeteg kiadói munkatárssal kerültem majdhogynem baráti viszonyba. Illetve engem motivál is, ha van valami olyan tényező, ami "kényszerít", hogy olvassak, blogoljak, gondolkodjak. Úgy gondolom, így pár év után megtaláltam az arany középutat, hiszen az első pár hónapban elfogadtam mindent, csak adják, de ma már alaposan megválogatom, mit fogadok el, mert nem szeretnék abba a hibába esni, hogy számomra totál érdektelen könyveket olvasok el kényszerből. Ez azt eredményezte, hogy kevesebb recenziós példányt kapok mostanában, de mint mindig, ne menjen a mennyiség a minőség rovására. Ennek viszont van egy pozitív oldala is, hogy végre van időm a TBR listám csökkentésére is, és mivel több könyvet már nem veszek, így lassan el is fog fogyni, aztán jöhet a könyvtár. :)

Összességében szerintem a recenziós példány nem ördögtől való dolog, csak tudni kell a helyén kezelni a dolgokat.

Folytatás

(Showcase Sunday #153) - On My Mind - A kívánságlistám

Mivel ezen a héten megint nem szereztem be semmit, gondoltam megmutatom nektek a kívánságlistámat, és azt, hogy egyes könyvek miért is szerepelnek rajta. :)

Folytatás

On My Mind - Könyvsorozataim #3 - Amiket el akarok kezdeni

Réta, a HaBár, a könyves kocsma bloggere írt egy bejegyzést azokról a sorozatokról, amiket olvas/olvasott, és ez engem is inspirált arra, hogy én is előrukkoljak egy ilyen bejegyzéssel. Réta bejegyzését itt tudjátok elolvasni: [link] Három bejegyzést tervezek: amiket folytatok, amiket nem folytatok, és amiket el akarok kezdeni. Ez a harmadik rész, amiben azokat a sorozatokat sorolom fel, amiket el akarok kezdeni. Csak az első kötet borítóját rakom ide. :)

Folytatás

On My Mind - Könyvsorozataim #2 - Amiket nem folytatok

Réta, a HaBár, a könyves kocsma bloggere írt egy bejegyzést azokról a sorozatokról, amiket olvas/olvasott, és ez engem is inspirált arra, hogy én is előrukkoljak egy ilyen bejegyzéssel. Réta bejegyzését itt tudjátok elolvasni: [link] Három bejegyzést tervezek: amiket folytatok, amiket nem folytatok, és amiket el akarok kezdeni. Ez a második rész, amiben azokat a sorozatokat sorolom fel, amiket nem fogok folytatni. Csak azokat a borítókat tüntettem fel, amiket olvastam már.

Folytatás

On My Mind - Könyvsorozataim #1 - Amiket folytatok / folytatni fogok

Réta, a HaBár, a könyves kocsma bloggere írt egy bejegyzést azokról a sorozatokról, amiket olvas/olvasott, és ez engem is inspirált arra, hogy én is előrukkoljak egy ilyen bejegyzéssel. Réta bejegyzését itt tudjátok elolvasni: [link] Három bejegyzést tervezek: amiket folytatok, amiket nem folytatok, és amiket el akarok kezdeni. Ez az első rész, vagyis azok a sorozatok, amiket folytatni fogok, csak legyen időm rá / várom a folytatás megjelenését. Csak azokat a borítókat tüntettem fel, amiket olvastam már.

Folytatás

On My Mind - Hogy működik a blog?

Néha el szoktam "dicsekedni"* azzal, hogy hány bejegyzéssel vagyok már készen, hogy már

hónapokra előre időzítve van x bejegyzésem, és ilyenkor az emberek többsége alienként néz rám, hogy ez mégis hogy lehetséges. Úgy gondoltam, egy kötetlenebb On My Mind bejegyzés keretei között bevezetnélek titeket egy kicsit abba a rendszerbe, amellyel dolgozom, hogy lássátok, nem lehetetlen. :) (* a dicsekvés erős túlzás, csak szeretem néha tájékoztatni az olvasóimat, hogy nem tűntem ám el ;))

Amikor az egyik ismerősömnek elmeséltem, hogy erről fogok írni, kicsit csodálkozva nézett rám, és megkérdezte, hogy nem félek-e, hogy ellopják az "ötletemet", és más is használni fogja a rendszeremet. Nos, nem félek. Egyrészt azért, mert lehet, hogy más is ezzel a módszerrel dolgozik, csak éppen nem ismerhet az ember minden blogot, ami létezik a világon, így nem tudhat róla, másrészt pedig nekem semmi károm nem adódik abból, ha valaki hasonlóképpen blogol, mint én. Attól engem nem fognak kevesebben olvasni, attól nekem nem lesz semmivel sem kevesebb, ráadásul ezt a rendszert felépíteni és fenntartani annyi munkával jár, hogy ha csak nem elhivatott az illető, beletörik a bicskája.

No de nézzük is, hogy miről is van szó. :)

Én nem tartom magamat túl népszerű bloggernek, de nem is ez volt a célom a blog megnyitásakor. Csak írni akartam. Sok blogger bármit megtesz, hogy olvasókat szerezzen, clickbaiteket használ, külföldi cikkeket fordít le és ad el sajátjaként, csak populáris könyveket olvas és azokat hypeolja tovább, nyereményjátékokat szervez egymás hegyére-hátára, én nem vagyok ilyen. Nekem az egyetlen "marketingstratégiám" a folyamatos jelenlét, illetve a molyos és Könyvesblogok-os reklámozás. A folyamatos jelenlétről lesz ma szó.

A blogomon minden napra jut egy bejegyzés, egészen a kezdetektől, 2013-tól. Tehát egy évben 365 bejegyzés megy ki, attól függetlenül, hogy én most egy évben írok 380 bejegyzést, vagy csak 300-at. A blog életében talán 2 vagy 3 olyan nap volt, mikor nem volt bejegyzés, ez még a kezdeti időkben történt, azóta ez lehetetlen lenne.

Vannak és voltak fix rovatok, amik a hét egy napját fedik le, ezzel megkönnyítve, hogy a többi napra tudjak mit írni. Próbálkoztam többféle rovattal, de egy idő után meguntam őket (Könyvtárkifosztás, Gyereksarok), egyedül a Keddi Top10 az, ami még mindig töretlenül fut, és nemsokára a 200. résznél jár. Jelenleg 3 fix rovattal dolgozom:

• Keddi Top10: minden kedden különböző témákhoz válogatok össze 10-10 könyvet.
• Fandom Friday: minden pénteken egy-egy fandom inspiráló képeit hozom el nektek.
• Showcase Sunday: minden vasárnap megmutatom, milyen könyveket szereztem be azon a héten. Persze van olyan hét is, hogy nem szerzek be semmit (főleg mostanában, mióta elköltöztem otthonról, a csomagjaim pedig oda érkeznek, és csak kéthetente veszem fel őket), ilyenkor az a rovat is átalakul On My Mind stílusúvá, és arról írok, ami épp eszembe jut.

Illetve ott van még az On My Mind rovat, amibe elfér minden totális randomság, de ez nem fix, csak amikor úgy van kedvem, akkor írok bele. :)

Ezek a rovatok szépen kitöltik a hét 3 napját, a Showcase Sundayt mindig az aktuális hét szombat estéjén vagy vasárnapján írom meg, a többit szintén előre időzítve használom. Egyszer nekiülök, mikor unatkozok, és megírok 40-50 Keddi Top10 bejegyzést, beidőzítem őket minden keddre, és nincs dolgom a rovattal hónapokig, ugyanez igaz a Fandom Friday-re. Ezek a rovatok már készen vannak egész 2017-re, a 2018-as ütemterven még gondolkodom. :)

Na de akkor nézzük a lényegi részt, vagyis hogy hogy a búbánatba lehet kész a hét mindennapjára az összes bejegyzésem, jelen pillanatban 2018 szeptemberig.

Jelenleg a blogon 1737 bejegyzés van: ebből 1454 közzétett és 281 ütemezett bejegyzés, valamint 2 piszkozat.

Először megmutatnám nektek a kis rendszeremet, utána pedig elmesélem a többit. Szóval eddig minden évben határidőnaplót használtam a bejegyzések ütemezéséhez, ebben az évben váltottam át nyomtatott táblázatra, ami azon felül, hogy olcsóbb és környezetbarátabb, még átláthatóbb is. Így néz ki a táblázatom:

A bal oldali a 2017-es táblázat, a jobb oldali a 2018-as. Látjátok, hogy mennyi sor betelt már? :) A 2017-es táblázatban a zöld kijelölések a Keddi Top10, a rózsaszín a Fandom Friday bejegyzések, ahogy írtam őket, úgy jelölgettem ki, hogy tudjam, melyik sorszám van már kész. A másik lapon még nincsenek jelölések, mert 2018-as állandó rovatot még nem írtam meg.

Szóval! Amikor ezt a rendszert elkezdtem használni, ugye már volt egynéhány olvasmány a hátam mögött. Egy nap nekiálltam, megírtam mindet, de hogy ne egyszerre menjenek ki, egymás utáni napokra időzítettem őket. Aztán így épült lassan, de biztosan a dolog. Ahogy megírok egy bejegyzést, már be is áll a sor végére, az első szabad időpontra, várja, mikor jelenhet meg. De ezzel nincs vége a dolognak. Mert ugye sok recenziós bejegyzést írok, amik nyilván prioritást élveznek, hiszen van egy határidő, amit be kell tartanom, és nem időzíthetem a bejegyzést 2018 augusztusára, majd mondhatom a kiadónak, hogy: bocsi, nem volt szabad időpont. Ezeket a bejegyzéseket mindig előre veszem. Például ha ma megírok egy recenziós bejegyzést, és holnapra van időzítve tudomisén a Tíz kicsi néger értékelése, akkor a Tíz kicsi néger megkapja a legelső szabad helyet a sor végén, a recenzió pedig átveszi az ő helyét. Így töltődik folyamatosan a lista. Aztán vannak még más, prioritást élvező bejegyzések is, például a Mini Könyvklubos és Könyvmolypárbajos értékelések, velük is ugyanígy járok el.

És akkor most itt fel is merülhetne a kérdés, hogy mi a fontosabb: a minőség vagy a mennyiség? Úgyis tudom, hogy sok emberben ez fogalmazódik meg a felgyülemlett posztmennyiségemet látva. Nos, nálam mindkettő jelen van, azt hiszem, egyenlő arányban. Nem állítom azt, hogy mind az 1737 bejegyzés 3 oldalas, hosszú könyvkritika, hiszen ez hazugság lenne. Én igyekszem minden könyvről a lehetőségekhez mérten sokat írni. Három bejegyzéstípus található meg a blogon:

• "Normális", terjedelmes könyvkritikák: a recenziós példányok és egyéb olvasmányok kritikái
• Minikritikák: pár mondatos értékelések. Ezek nyilván lehetnének töltelékbejegyzések is, csak hogy nyomjuk felfele a posztokat, kit érdekel, mi van benne, de őszintén, nem ez a helyzet. Volt néhány (sok) olyan olvasmányom, amik nem gyakoroltak túl nagy hatást rám, vagy pedig egyszerűen képtelenség terjengősen írni róluk (amúgy sem szeretek oldalakat írni, az ilyen bejegyzések más blogomon engem is untatnak, mint olvasót, nem akarok ebbe az irányba elmenni). Találtam egy tuti kis funkciót molyon, amivel meg lehet nézni a még nem értékelt könyveimet, és itt jöttem rá, hogy még rengeteg olvasmányomat nem értékeltem, nyilván azért, mert egyszerűen nem tudtam mit írni róluk. Így született meg a minikritika "rovat", amiben azért mégis csak igyekszem minden olvasmányomról írni, amennyit csak tudok, de ez nem túl sok.
• Book tagek: nincs túl sok belőlük, elszórtan van néhány, általában van nálam egy ilyen pont havonta, amikor nincs már miről írnom, mert mindenről írtam már, de van kedvem írni, ezért booktageket töltök ki.

Szóval így működik ez a dolog. Azt hiszem, még soha nem írtam ennyit, remélem nem untátok el magatokat ;)

Folytatás

On My Mind - Az én falkám

A Könyvjelző nyereményjáték keretei között kértem tőletek, hogy mondjatok témákat, amik érdekelnének titeket, amikről szívesen olvasnátok. Habár ez egy könyves blog, néha szeretek csak úgy off írni, minden egyébről, és erre tökéletes keretet ad az On My Mind rovat. Nagyon tetszettek a témák, amiket küldtetek, de egy különösen közel került hozzám, amiben Petik Gáborné arra kért, meséljek az állataimról. Szóval, íme az én falkám:

Folytatás

On My Mind #11 - Utánzás, másolás, kopizás, meg a többi, avagy ilyenkor gondolkoztok is?

A Nyírd ki ezt a naplót videósorozatom olyan sikereket ért el, amikre gondolni sem mertem volna,
mielőtt belekezdtem - azt hittem, megnézi 1-2 ember, aztán kész, nem voltak különösebb reményeim, inkább magam miatt kezdtem bele, azért, hogy ne csak egy kész rajzot lássak, ha évek múlva átlapozom a könyvet, hanem az alkotói folyamatot is. De aztán annyi kedves hozzászólást kaptam, amin rendesen meglepődtem. Ezek nagyon jól estek a lelkemnek, jó érzés volt tudni, hogy amikor már a sokadik estét töltöttem videózással és videó szerkesztéssel, és arra gondoltam: minek is csinálom én ezt?, akkor jöttek a kommentek és biztosítottak róla, hogy van miért, mert van, akit érdekel. És aztán, mint hogy általában semmi sem lehet csupa jó, megérkeztek a negatív és utálkozó, néha már egyenesen sértő kommentek. Számítottam is rájuk. Hogy néz ki a körmöd, rossz helyre írtad, itt nem ez a feladat, elrontottad, elrontottad, elrontottad. Ezeket próbálja az ember nem magára venni, de azért egy kicsit mégis magára veszi. Nos, abból adódóan, hogy mennyire nem vagyok az a lesz.rom típus, meglepően jól sikerült ezeknek a kommenteknek az ignorálása. Tényleg nem érdekelt. Szerinted elrontottam egy olyan könyvet, ami épp azért jó, mert nem lehet elrontani, mert minden embernek más és más pattan ki a fejéből a hatására, mert a kreativitásnak nincs határa, a kreativitást nem lehet elrontani? Nem érdekel. Nem tetszik a körmöm? Szíved joga. Szóval ezek a kommentek tök jól leperegtek rólam, de aztán felütötte a fejét egy rendkívül furcsa, Youtube-on nevelkedett 10-13 éves réteg, akik sorban olyan kommentekkel bombáztak, hogy én egy kopizó (?), egy utánzó vagyok, mert hogy lemásoltam más munkáját. Emellett nem tudok szó nélkül elmenni sajnos. Mert az egy dolog, hogy nem tetszik, amit csinálok, hogy csak úgy odaböfögsz mindenféle utálkozó kommentet, mert megteheted mindenféle következmény nélkül, és ettől neked jó napod lesz, nekem meg szerinted szar, de az egy másik dolog, amikor hazugságokat terjesztenek rólad. Azt nem fogom szó nélkül hagyni.

Szóval. Én úgy indultam neki a Nyírd ki ezt a naplótnak, hogy direkt nem is nézegettem ötleteket az interneten, igyekeztem minél jobban elkerülni az ilyen képeket és videókat, mert nem szerettem volna, hogy akarva-akaratlanul ötletet merítsek valakinek a munkájából, egyedivé és az enyémmé akartam tenni azt, amit csinálok. Néhány rajzot és képet inspirációul vettem a rajzaimhoz, de ezek sem kifejezetten a Nyírd ki ezt a naplót megvalósításai voltak, hanem olyan képek, amiket évekkel ezelőtt mentettem le a telefonomra, hogy majd egyszer rajzolok hasonlót. Ezért is állok értetlenül a rám záporozó ilyen kommentek előtt:

Mint korábban is említettem, nem néztem a napló elkészítése előtt ilyen videókat, sőt, egy magyar vlogger munkásságát sem követem, így ha csak direktben rá nem keresek, nem is találkoztam velük. Két rajzommal kapcsolatban adódott ez a panasz, ezután körültekintően megnéztem Attila mindkét videóját, és az egyik vád... ha naggggyon nagyon nagyon nagyon nagyon rosszindulatú az ember, beleláthat olyat, hogy ez bizony másolás, bár nem értem, hogy lennék képes ilyenre, mikor az említett videót nem is láttam, a másik előtt viszont teljesen értetlenül és ledöbbenten állok. Nem azért, mert ilyen sokkoló a vád. Hanem mert ilyen sokkoló az emberi butaság.

Bűnjel #1:

A bal oldali az Attila, a jobb oldali az én rajzom. Igen, mindkettőn van egy elefánt. És egy lufi. És ennyi. Akkor az A betű "feltalálója" pereljen be mindenkit, aki A betűt használ? De jó, legyen, hogy értem. Értem a szándékot. És értem, hogy a mezei internetező tizenkét éves kislányka, aki egy percet sem töltött ennek a vádnak a koholásával, mit érzett. De mivel nem láttam előtte a videót, ezért nem érzem hibásnak sem magam.

Bűnjel #2, avagy képes vagyok az időutazásra!:

Ez már az abszolút wtf kategória, az emberi butaság annyira legalja, hogy nem is tudom szavakba önteni. Attila ezt a videót 2016. szeptember 17-én töltötte fel. Én 2016 augusztus 27-én. És én másoltam róla. No comment.

Miután kellőképpen kidühöngtem magam (köszönöm a figyelmet!), felmerült bennem egy újabb kérdés. Kismillió olyan kommentet kapok, hogy "Nagyon kreatív vagy, lemásoltam rólad ezt meg ezt.". És én ezen nem húzom fel magam, sőt, örülök, mert legalább valakinek tetszik, amit csinálok, és addig is alkot, rajzol, fest, színez, igaz, hogy nem saját kútfőből, de hát mindenki így kezdi. Másolással. Én csak örülök annak, ha az én fejemből kipattant ötlet annyira tetszik valakinek, hogy meg szeretné valósítani. De már csak azért is, csak egy kis szőrszálhasogatás céljából akkor nézzük, ha feldobok mondjuk instagramra egy Nyírd ki ezt a naplót keresést, vajon hányszor fogom visszalátni a saját ötleteimet? Nézzük:

 

És ez még csak annyi, amennyit nem untam tekergetni, de például a CD-s borítót már legalább 10-szer láttam. De nem érdekel. Örülök, hogy valakit inspiráltam, és örülök, hogy felül tudok kerekedni az utálkozáson, amit néha kapok. Csak ezt most ki szerettem volna írni magamból. :)

(Mielőtt még megint szeretne valaki meglincselni, a két képernyőfotó felhasználásához engedélyt kértem Attilától e-mailben, amire nem kaptam választ. Ha kapok tőle üzenetet, hogy szeretné, ha eltávolítanám, természetesen el fogom. Nyugodtan árulkodjatok.)

Folytatás

On My Mind #10 - Kindle vs. Könyv #2

Korábban már írtam egy ilyen témázós posztot az ebook és a valódi könyv ellentéteiről. Ez 2013-ban volt, és azóta már sokat változott a véleményem. Hogy miért? Mert kaptam egy Kindle-t. És mert engedtem a csábításnak, elrugaszkodtam a berögzült "csak a papírkönyv igazi könyv" szemlélettől, és felfedeztem a dolog praktikus mivoltát. Persze még mindig nagyrészt papírkönyvet olvasok, de azért egyre inkább igyekszem kihasználni a Kindle nyújtotta előnyöket. És hogy hogy egyeztetem össze a kettőt. Itt a válasz.

Mikor olvasok a Kindle-mön?

• A buszon: mondjuk ez így nem igaz, mert sokszor olvasok hagyományos könyvet a buszon. Viszont mániákus idézetgyűjtőként nálam a papírfecnis idézetjelölgetés az olvasás természetes velejárója, és már utálom, ahogy a mellettem ülő mindig bámul, mit akarok egy tömb post-ittel. Illetve kényelmetlen is, hiszen azt fogni kell olvasás közben, és tépkedni, odaragasztgatni, satöbbi. Namármost, ez a Kindle-n egyszerűbben néz ki, csak rányomok, kijelölöm, és kész. Ezért sokszor csak bedobom a Kindle-t a táskába, és indulok. Egyszerűbb, gyorsabb, és állva is lehet olvasni.
• A pároméknál: a barátom szobájában nincs kifejezetten olvasólámpa az ágynál, csak egy ufólámpa a falon, aminél nagyon rossz olvasni, ezért ott is inkább a Kindle-mön olvasok, a pici Kindle lámpával, praktikusabb és nem bántja a szememet, mintha a gyér fényben vaksiznék.
• Kórházban/hivatalokban/ügyintézés közben: szintén az egyszerűség és kényelmesség kedvéért, valamint azért, hogy ha szólítanak, csak belököm a táskába a Kindle-t, és nem kell törődni a könyvjelző be, könyv összecsuk, post-it eltesz, könyv eltesz rituáléval.
• Előadáson: ez elég ritka eset, általában csak akkor fordul elő, ha véletlen olyan előadásra tévedek be, amiről közben kiderül, hogy iszonyatosan unalmas/felesleges/a tanár vicceket mesél, de már késő menekülni anélkül, hogy felállítanék a soromban 8 embert, és felhívnám magamra a figyelmet. Papírkönyvet is olvashatnék, de az macerásabb, meg látványosabb is, és volt jópár kellemetlen ilyen élményem középiskolában, mikor felszólítottak, hogy te meg mit olvasol? És el kellett mondani az egész osztály előtt (egy ilyen alkalommal a Kedves halottak!-at olvastam, és mindenki azt hitte, hogy valami horror az :)), namármost az 25 ember előtt nem volt olyan gáz, itt 200 ember előtt gázabb. Na meg a Kindle szépen a padra simul, szinte észre sem venni, hogy én ott csinálok valamit, ha meg valaki odanéz, azt hiszi, tabletezek (ami az informatikai karon nem szokatlan jelenség).

És hogy mit olvasok a Kindle-n?

• Angol könyveket, amik nem jelentek meg magyarul: például a Pretty Little Liars sorozatot, aminek mind a 16 részét e-könyvben olvastam. Mert az angol nyelvű könyvek rendelése nem olcsó, és sokszor nem is tetszik a könyv, így nem éri meg.
• Magyarul megjelent könyvek nem megjelent folytatásait: vagyis olyan könyveket, amelyeknek az első része megjelent, de a másodiktól már elkaszálták a sorozatot. Például Kimberly Derting Eskü-, és Lauren deStefano: Vegyészkert-trilógia sorozatát.
• Ingyenes Amazon könyveket: Amazonon nagyon sok ingyenes könyv van, bevallom, pénzt nem is adnék értük, de egy-két óráig jó szórakozást biztosítanak, ingyen. Ennyi. :)

Szóval rájöttem, hogy a Kindle nem ördögtől való dolog, de ettől függetlenül a legtöbb olvasásom még mindig hagyományos könyv formátumban történik meg. :)

Folytatás

On My Mind #9 | Írók, akiktől a legtöbb könyvet olvastam

Mindig érdekesnek tartom figyelni, hogy melyik írótól hány könyvet olvastam már el. Miért? Mert ilyenkor elgondolkozok, hogy miért is olvastam tőlük ennyi könyvet, és hogy melyik a kedvenc könyvem tőlük. De az is érdekes egyébként, mikor egy író könyvei közül az egyiket imádod, a másikat pedig gyűlölöd. Most ezen elmélkedtem, és megmutatom nektek, kik a top írók, akiktől a legtöbb könyvet olvastam. Az olyanok is helyet kaphatnának itt, akiktől egy sorozatot olvastam, de akkor már túl sok lenne, és nem lenne összehasonlítási alap, ezért csak olyan írókat vettem számba, akiktől legalább 2 külön történetet olvastam

Folytatás

On My Mind #8 - Postázás

Azt hiszem, az utóbbi 3 évben ~200 csomagküldést tudhatok a hátam mögött, bár ez csakmegközelítő érték. A lényeg, hogy nagyon sokat. Rengeteget. Mostanában hetente 1-2-t minimum. Cserélek, eladok, szóval kezdek otthon lenni a témában, és mivel úgy tapasztalom, hogy sokan nincsenek tisztában azzal, hogyan éri meg a legjobban postázni, illetve egyáltalán hogy lehet, gondoltam írok erről egy bejegyzést. Ha már csak egy embernek is segítek vele, nagyon örülök neki, mert szerintem senkinek sem kellene súlyos pénzeket (gondolok itt 1000 forint feletti összegre) kifizetni egy-egy csomag feladásáért, mert ez könnyen elveheti az ember kedvét a csomagküldéstől, cserétől, eladástól, vételtől.

Nem titok, hogy a nagyobb városban élők könnyebb helyzetben vannak. Sokkal. Nekünk itt van a csomagautomaták széles tárháza, amik szerintem, ha minden városban lennének, simán kiszorítanák a Magyar Postát a piacról. Olcsóbb, megbízhatóbb, gyorsabb. Hol itt a bukkanó? Sehol szerencsére. :) Nekem eddig csak pozitív élményeim vannak mind a futárokkal, mind a postával, mind a csomagautomatákkal, remélem ez így is marad. Na de nézzük a lehetőségeket:

1. Magyar Posta

Ez a csomagküldési mód szerintem minden ember számára elérhető, mert még a legeldugottabb kis zugokban Magyarországon is van egy posta, legalább. De a helyzet annál elkeserítőbb. Tavaly még én is a postázást tartottam a legcélravezetőbbnek, a csomagjaim 80%-át így küldtem. Vettem egy postakész borítékot, 255 forintért, beleszuszakoltam a könyvet, és ennyi, kész is a csomagküldés. 2017-re sajnos a posta felismerte, hogy ez mennyire előnyös nekünk, vásárlóknak, és szépen meg is reformálta. Sajnos a jelenlegi helyzettel nem vagyok tisztában, mert úgy kerülöm már a postát emiatt, mint a pestist, de már ez nem ilyen egyszerű, és mindenhonnan mást hallani. A lényeg, hogy ne adjátok fel simán, egy borítékba betéve a könyvet, mert a postaköltség így az egekbe szökhet. Ehelyett bemutatom nektek a Vaterafutárt, amiről később is lesz szó, hiszen majdnem minden csomagküldő szolgáltatás innen érhető el. Az oldalt itt találjátok. Itt több opció közül is választhattok, amihez nem kell más, mint egy posta és egy nyomtató. Minden lehetőséghez ki kell tölteni a linkelt oldalon található adatlapot, majd kiválasztani a kívánt csomagküldési módot. A lehetőségek:

1. MPL Csomagautomata: ez messze a legolcsóbb postai lehetőség, 490 forint 20 kg-ig. Ehhez neked nem kell, hogy legyen MPL Automata a közeledben, elég, ha annak van ilyen automata a közelében, akinek küldöd a csomagot. Gyors, egyszerű, és biztonságos. A címzett SMS-t kap arról, ha megérkezett a csomagja, egy nyitókóddal, amit az automatába begépelve már a kezében is tarthatja a csomagot.
2. PostaPont: ez már egy kicsit drágább, de még mindig olcsóbb, mintha simán csak egy borítékban küldenéd el a könyveket, főleg, ha egy jó vaskos vagy súlyos darabról van szó. Az ára 990 forint 2 kg-ig, és postán maradóra, vagy Posta Pontra (például Coop áruházak) küldheted így a csomagot. Hasonlóan a fentebb említett automatás megoldáshoz, itt is SMS-t kap a címzett a csomagról.
3. Házhoz szállítás: ennek az ára 1090 forint 2 kg-ig, és a címzettnek MPL futár viszi ki a csomagot.

2. Foxpost

1. Automatából automatába: A szívem csücske! Egyszerűen imádom, tényleg. Minden szempontból tökéletes, nagyon olcsó, nagyon gyors, nagyon megbízható és probléma esetén az ügyfélszolgálat is készséges. Egyre több Foxpost automata épül, így legyetek résen, hátha nemsokára a közeletekben is lesz automata. :) A lényege, hogy ezt az adatlapot ki kell töltenetek, kaptok egy kódot, amit az automatába beütve feladhatjátok a csomagot. A postával ellentétben itt csak bankkártyával, az automatánál lehet fizetni, fizetés után pedig kinyílik egy fiók, beteszed a csomagot, bezárod, és kész is. A címzett szintén SMS-t és emailt kap a csomagról, illetve a feladó is kap email értesítést, ha a csomagot átvették. Amire figyelni kell, hogy ha nem kérsz kódot a linkelt oldalon, akkor drágább a csomagfeladás, illetve hogy a címzett adatait írd fel egy papírra/a csomagra/a telefonodba, mert az automata még egyszer elkéri a telefonszámot és a címzett automata nevét. Pozitívum, hogy ha esetleg választasz a fiókméretek közül, de a fiók kicsi lesz a csomagodnak, csak be kell zárnod, választanod kell egy másik fiókméretet, és a kifizetett, fel nem használt fiók árát visszakapod azonnal a bankkártyádra. Az S-es és XS-es fiókok ára 399 forint, ezzel a Foxpost a legolcsóbb megoldás, és az S-esbe akár egy 5 könyvvel megpakolt cipősdoboz is befér. :)
2. Automatából házhoz: ezt egyszer használtam, de ez a megoldás is nagyon jó, 790 forint, és teljesen ugyanolyan, mintha mondjuk a GLS futárral küldenéd a könyvet. Csak olcsóbb. Szintén az adatlapot kell kitölteni, csak be kell jelölni, hogy házhoz szeretnéd szállíttatni, viszont itt címkét is kell nyomtatni. Ha nem tudsz nyomtatni, plusz összegért az automata kinyomtatja a helyszínen.

3. Webox

Ezt az automatát már nem használtam, mióta megjelent az első Foxpost automata, ugyanaz az elv teljesen, csak drágább, 599 forint, illetve címkét kell nyomtatni. De egyébként teljesen ugyanaz.

4. DPD Futárszolgálat

Szintén a Vaterafutáros oldalról kell megrendelni ezt a szolgáltatást. Az ára 1040 forint 3 kg-ig, de háznál veszik fel a csomagot és házhoz viszik. :)

Ennyi lett volna ez a kis segítő bejegyzés, remélem valakinek a hasznára válik. Ha bármi kérdésetek van, írjatok nyugodtan itt kommentben vagy a blogon, szívesen segítek. :)

Folytatás

On My Mind 7. - www.betterworldbooks.com

Fájó szívvel, de tavaly úgy döntöttem, hogy ideiglenesen felfüggesztem az On My Mind rovatot,  mert nem volt ötletem, hogy miről is írjak, annak meg nem volt semmi értelme, hogy kínkeservesen kiszenvedjek magamból egy középszerű bejegyzést valami érdektelen témáról. Ezért úgy  gondoltam, hogy az On My Mind akkor fog visszatérni, ha lesz téma, és csak alkalmi rovattá avanzsálódik havi rovatból. Most van témám. :) Ebben a részben egy fantasztikus weboldalról, a Better World Books-ról fogok nektek beszélni, remélem, hasznos lesz ez a bejegyzés pár embernek, akik épp könyvet készülnek rendelni külföldről. :)

Folytatás