On My Mind | Recenzióért eladom a lelkem

Képtalálat a következőre: „soul not for sale”Az utóbbi időben nagyon sok helyen szembe jött velem egy eset, amikor is egy blogger illető recenziós példányokról olyan kritikákat ír, amit más emberek értékeléseiből ollózott össze. Erről a kérdésről már mindenki elmondott mindent, amit el lehet mondani, így nem szeretnék belemenni, azon kívül, hogy borzasztóan csalódott és felháborodott vagyok. Viszont ez eszembe juttatta, hogy akartam korábban is írni a recenziókról, és arról, hogy hol van a határ az őszinte kritika és a kiadóknak való "aláfekvés" között.

Én a recenziós példány fogalmával akkor találkoztam először, amikor elkezdtem a Könyvfalók blogon cikkeket írni - ekkor kezdődött a blogger pályafutásom, még nem igazán tudtam, mi merre, hány méter. Nagyon tetszett az ötlet, hogy "ingyen" könyvhöz lehet jutni, hiszen a mai világban már egyrészt a könyvek is drágák, másrészt pedig olyan ritkán adnak valamit az embernek ingyen, hogy úgy vélem, meg kell ragadni minden ilyen lehetőséget. Akár szégyen, akár nem, pár héttel a blog elindulása után szépen felkerestem a kiadókat, próba szerencse alapon. Ekkor még nem tudtam igazán, hogy működik ez az egész, hogy most én várjak rájuk, vagy én kezdeményezzek, de gondoltam pofon nem vágnak, ha elküldök egy emailt. És kaptam is néhány pozitív választ. Aztán rájöttem, hogy az ingyen könyv annyira nem is ingyen könyv igazából, kezdve a határidővel, és befejezve azzal, hogy mi van akkor, ha mégsem tetszik a könyv: hogy írjak negatív véleményt olyan könyvről, amit azért kaptam, hogy reklámozzam?

Az elején sokat vívódtam: köpjem magam szembe, és méltassak egy pocsék könyvet, vagy ássam el a kiadóval való jövőbeni együttműködés reményét egy negatív kritikával? Végül úgy döntöttem, hogy nem fogok hazudni, nem fogom eladni a lelkemet és önmagamat néhány könyvért, így őszintén írok mindig. Viszont tény, hogy az ilyen könyvek értékelésekor igyekszem inkább a pozitívumokra fókuszálni. És azt kell mondanom, hogy ez a stratégia bejött. Rendszeresen kapok még mindig recenziós példányokat több kiadótól is.

Egy kiadó támogatását elveszítettem egyébként emiatt, az őszinteség miatt. Mert nem bólogattam bábuként, mikor nyilvánvalóan problémák voltak a könyvvel. Az illetékessel elég nagy vitába keveredtünk, fel is szólítottak, hogy írjam át a cikkemet, de nem tettem meg. Többet nem kerestek, de nem is érdekel. Nem kell egy olyan kiadó támogatása, aki meg akar vásárolni és szócsőnek használni, akkor is, ha nekem más a véleményem.

És akkor most, a támadások elé menve szeretném ezt kijelenteni: én nem szégyellem magam amiatt, hogy recenziós példányokat fogadok el, illetve kérek. A legkevésbé sem. Rengeteg munkaórát, rengeteg energiát beleölök a blogba, ami elsősorban számomra örömforrás, másodsorban "üzlet". Nem érzem úgy, hogy eladom magam, nem érzem úgy, hogy valami mágikus, privilegizált helyzetben vagyok a többiekkel szemben, akik megveszik a könyveket, vagy éppen a könyvtárból kölcsönzik őket. Szerintem mindenkinek van lehetősége blogot indítani, mindenkinek van lehetősége lelkiismeretesen és kitartóan csinálni, és senkinek nincs joga ítélkezni emiatt a másik felett. A recenziós példányoknak hála olyan könyveket is megismertem, amiket talán soha nem vettem volna kézbe amúgy, és rengeteg kiadói munkatárssal kerültem majdhogynem baráti viszonyba. Illetve engem motivál is, ha van valami olyan tényező, ami "kényszerít", hogy olvassak, blogoljak, gondolkodjak. Úgy gondolom, így pár év után megtaláltam az arany középutat, hiszen az első pár hónapban elfogadtam mindent, csak adják, de ma már alaposan megválogatom, mit fogadok el, mert nem szeretnék abba a hibába esni, hogy számomra totál érdektelen könyveket olvasok el kényszerből. Ez azt eredményezte, hogy kevesebb recenziós példányt kapok mostanában, de mint mindig, ne menjen a mennyiség a minőség rovására. Ennek viszont van egy pozitív oldala is, hogy végre van időm a TBR listám csökkentésére is, és mivel több könyvet már nem veszek, így lassan el is fog fogyni, aztán jöhet a könyvtár. :)

Összességében szerintem a recenziós példány nem ördögtől való dolog, csak tudni kell a helyén kezelni a dolgokat.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése