Békefi Dorka - 10. 32.

A 10. 32. egy rövid történet a magányról, amelyben mindenki rengeteg kávét iszik. De nincs az a mennyiségű kávé, mely segíthetne megbirkózni a felemás emberi kapcsolatokból fakadó érzelmi feszültséggel.
Ben, a történet tizenéves főszereplője lépten-nyomon ezzel a nyomasztó problémával kénytelen szembesülni. És úgy tűnik, senki nem tudja rá a megoldást. Ahogy a választ sem arra a kérdésre, hogy vajon hova lehetne elmenekülni egy ilyen helyzetből, ha kétségbeesésünkben azt sem tudjuk megmondani, mi a valóság, és mi az, ami csak a képzeletünk szürreális játéka.

A 10. 32. címe és borítója már önmagában is elég ahhoz, hogy az olvasó megálljon egy percre ennél a könyvnél, és kiderítse, miről is szól. Annyira figyelemfelkeltő, annyira izgalmas, annyira egyedi. Aztán ott van a fülszöveg, ami egy fantasztikus történetet ígér.

Őszintén szólva az első 15-20 oldalon fogalmam sem volt, hogy mit olvasok. Hozzá kell szokni az érdekes megközelítésmódhoz és ahhoz, hogy egy ideig homályosak a dolgok. De amikor hozzászoksz, ez egy nagyon jó kis könyv.

Igazából ez a filozofálgatás nem az én stílusom, nem különösebben szeretem az ilyen könyveket, de ez tetszett. Szerintem mindenképp érdemes egy esélyt adni neki, még ha az elején kicsit furcsa is. :)

Kedvenc idézetek

"Dodót a neve kapásból arra ítélte, hogy kilógjon a sorból. Bárhol, bármilyen sorból."

"Becsuktam a könyvet. Leraktam magam elé a kopott, kockás pléddel letakart ágyra, és egy darabig csak bámultam a megviselt fedelén az illusztrációt. Egy bombázórepülő húzott el rajta egy város felett. Mindennek csak a sziluettje látszott. A város lángokban állt, de fölötte, a sötét égbolton világítottak a csillagok. A csillagok akkor is ragyognak, ha szomorúak. Pedig biztosan nagyon, nagyon szomorúnak kell lenniük, hiszen már annyi szörnyűséget láttak. Itt, a földön pedig csak azért nincsen még teljes sötétség, mert bánatukban fényt sírnak le ránk."

"Mekkora súlya van egy könnycseppnek? Néha azt képzelem, mindegyik egy kis darab belőlem, ami elpárolog, eltűnik, és utánuk annyival könnyebb leszek. Amik nem jönnek ki, azok viszont apró kis kövekké változnak, és egyre csak húznak lefelé."

INFORMÁCIÓK
Kiadó: Álomgyár
Oldalszám: 160
Megjelenés éve: 2015
Műfaj: dráma

★★★★★★★★★☆ (10/9)

A bejegyzés az Álomgyár Kiadó jóvoltából jöhetett létre.