Animus 2007 142 oldal |
Ariel, az angyal teljesíti feladatát: a kislány abban a tudatban búcsúzhat el szeretteitől, hogy az emberi lélek is része az örökkévalóságnak…
Nem szeretném senkinek elvenni a kedvét, de én hatalmasat csalódtam ebben a könyvben. Van egy kis listám, hogy miket szeretnék elolvasni, és ez a könyv már régóta ott csücsült az elején, így mikor végre lehetőségem volt elmenni a könyvtárba, nem is volt kérdés, hogy mit vegyek ki elsőnek. Az alaptörténettel magával nincs semmi baj, egy beteg kislány, egy megrendült család, rendben. Viszont a kivitelezés nekem egyáltalán nem nyerte el a tetszésemet.
Körülbelül félig olvastam el, amikor azt mondtam, hogy jó, ennyi elég volt ebből. Általában ezért nem írok negatív kritikát, mert ha nem tetszik egy könyv, azt nem olvastam tovább, egyszerűen nem tud lekötni. De most, mivel már egy órát elpazaroltam az életemből ennek a könyvnek az olvasásával, úgy gondoltam, miért is ne?
Ötven oldalon keresztül a kislány egy angyallal beszélgetett a szobájában minden magasröptű témáról, ami egy idő után már kissé unalmassá vált. Arról nem is beszélve, hogy gyakran azt sem lehetett eldönteni, hogy a párbeszédekben melyik fél mikor beszél. Maga a beszélgetések témája sem ragadtatott el igazán.
Egyetlen pozitív dolgot róhatok fel a könyv számlájára, hogy elgondolkodtatott. Érdekes elméleteket vetett fel a túlvilági létezéssel és az angyalokkal kapcsolatban, de ez minden.
Ti olvastátok már a könyvet? Mit gondoltok róla?
Értékelés: ★☆☆☆☆☆☆☆☆☆ (1/10)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése