Hogy jobban megismerhessük a regény két főszereplőjét, Krisztit és Orsit, velük is készítettem egy interjút. :)
Ez a rész enyhe spoilereket tartalmazhat!
Mi volt a legromantikusabb, amit valaha egy fiú tett értetek?
Kriszti: Elég a tudat, hogy Kornélnak akkor is az az első, hogy felhívjon, amikor hullafáradtan esik haza a suliból, vagy éppen ezer más dolga lenne. Ráadásul mellékesen megjegyzi, hogy megnyugtatja, ha mindennap hallhatja a hangomat.
Orsi: Jólesik, hogy Olivér már nem egyszer megette a szendvicsemből a paradicsomot. Nem kell neki külön mondani, megtanulta, hogy működöm. Legalább kettőnk közül valaki ért engem.
Mi a kedvenc együttesetek?
Kriszti: Inkább szóló popelőadókat ismerek, igaz, valakinek köszönhetően egyre több magyar zenekart hallgatok. Nagyon szeretem Lady Gaga, Beyoncé, és Rihanna dalait. A magyarok közül talán az Anna and the Barbies és a Magashegyi Underground áll a legközelebb hozzám.
Orsi: Hülye kérdés. Egy csomó van, de jó, oké, akkor kiemelem a top 5-öt. Metallica, Leander Rising, Avenged Sevenfold, Bullet For My Valentine, Rammstein.
Elképzelhetőnek tartjátok, hogy valaha is jóban legyetek egymással?
Kriszti: Ez nem rajtam múlik. Ha Orsi képes lenne normális emberi kommunikációra, akkor szívesen meghallgatnám. Csakhogy erre nagyjából ugyanannyi az esély, mint arra, hogy bizalmas barátnők legyünk a spanyol tanárommal.
Orsi: Rágógumival? Előbb kérem meg Zsolt kezét.
Hogyan képzelitek el a jövőtöket az után, hogy leérettségiztek?
Kriszti: Sajnos jelenleg nincs túl sok biztos pont a világomban, szóval fogalmam sincs, mi lesz velem a közeljövőben. Van két nagyon fontos ember az életemben, akikbe bármikor kapaszkodhatok, de egyelőre csak annyit tudok: megrémít a tudat, hogy a továbbtanulás miatt valaha elveszíthetem őket.
Orsi: Elmegyek ebből a városból. Még nem tudom, hova, de ez az egy holtbiztos. Nem érdekel, ha nem lesz elég jó az érettségim ahhoz, hogy továbbtanuljak, akkor is el akarok innen menni. Tiszta lappal kezdeni, ha ez egyáltalán lehetséges.
Ha egy szóval kellene jellemezni a másikat, mi lenne az az egy szó?
Kriszti: Tragédia. Sajnos nem tudok jobb szót, mint ami az évek során ráragadt. Talán nem véletlenül alakult így, nem?
Orsi: Nem megy egy szóval. A lány, akinek mindene megvan. És azt hiszem, ezzel mindent elmondtam, hagyjuk is.
Van példaképetek?
Kriszti: A legjobb barátom, Viki. Ő ébresztett rá, mikor vagyok igazán önmagam, mit szeretek a legjobban csinálni, és hogy a végsőkig el kell mennem annak érdekében, hogy ez így maradhasson.
Orsi: James Hetfield, a Metallica frontembere.
Hol látjátok magatokat 10 év múlva?
Kriszti: Hát, őszintén szólva, abban se vagyok biztos, mi lesz velem egy hét múlva.
Orsi: Sosem gondolkoztam még ilyesmin. Tudnom kellene?
