Ronald H. Balson - Valaha testvérek voltunk ~ Egy könyvfüggő vallomásai

Két gyermekkori barát, aki testvérként szereti egymást. Két férfi, aki farkasszemet néz egymással a holokauszt poklában, majd évtizedekkel később immár a bíróságon, hogy végérvényesen pontot tegyen egy fájdalmas, szívet tépő, borzalmakkal teli történet végére…

Elliot Rosenzweig Chicago díszpolgára, milliárdos. Az opera egyik megnyitó ünnepségén egy férfi váratlanul odalép hozzá, és fegyvert fog rá. Az öregember, Benjamin Salomon azzal vádolja meg mindenki füle hallatára, hogy háborús bűnös, sőt mi több, ő maga Otto Piatek, egykori SS-tiszt, a hírhedt zamosci mészáros.

Elliot minden követ megmozgat, hogy megússza a tárgyalást, ami a jó hírét veszélyeztetné. Ben azonban, aki a második világháború idején elveszített mindent, ami fontos volt számára, hajthatatlan. Míg Elliotot a felejtés, Bent az emlékezés élteti. Azt akarja, hogy amíg világ a világ, senki se feledje, mi történt a holokauszt idején…

Ronald H. Balson izgalmas, elgondolkodtató könyve részletgazdag képet fest a második világháború idején a nácik által megszállt Lengyelországról, a holokauszt borzalmairól, egyúttal számvetésre késztet mindnyájunkat, hogy egy napon élhetőbb, emberibb, igazabb jelent és jövőt élhessünk.

"Kötelességünk gondoskodni róla, hogy a világ mindig emlékezzen arra, ami történt."

Ez a könyv kitépte a szívemet, és vidáman taposgált rajta, amíg én csak sírtam és sírtam. Komolyan. Soha nem olvastam még ilyen szívszorító, ilyen megérintő könyvet, amin ennyi ideig lamentáltam és ami miatt átértékeltem az egész életemet. Miután befejeztem, álomba sírtam magam, utána pedig nem találtam a helyemet a világban. Bámultam magam elé, és nem értettem. Nem értettem, hogy hogy történhetett meg ilyen. Hogy ez már nem csak fikció, nem egy képzeletbeli posztapokaliptikus világ pusztulása, amire azt mondod, hogy hú, de rossz lenne ebben a világban élni. Ez tényleg megtörtént. Ebbe tényleg emberek haltak bele, emberek élete ment tönkre egy ember miatt, akinek a kicsinyes sérelmei elködösítették a józan eszét. Életek hullottak a porba egy intéssel, csak azért, mert valakinek rossz napja volt, csak azért, mert így vagy úgy néztek, mert így vagy úgy vették a levegőt. Emberi életek százezreit, ha nem millióit oltották ki döbbenetesen rövid idő alatt, olyan családokat szakítottak szét, akik ezerszer különbek voltak 100 náci tisztnél is. Soha nem fogom megérteni, hogy történhetett meg a holokauszt, soha többé nem fogok úgy élni a világban, mintha ez az egész csak egy olyan történelmi esemény lenne, amelyről olvasunk a történelemkönyvekben, és az óra végére már el is felejtjük, hogy miről volt szó. A holokauszt megtörtént, és soha semmi nem fogja tudni kitörölni ezt a borzalmat az emberek emlékezetéből. Én ugyanígy érzek ezzel a könyvvel kapcsolatban. Soha semmi nem fogja betölteni azt az űrt, amit ez a könyv ütött belém, soha nem fogom elfelejteni, milyen érzés átélni ezeket a borzalmakat egy könyv lapjain keresztül, ami olyan érzékletesen ír le mindent, ami a nácizmusban történt, mintha én is ott lettem volna. Köszönöm ezt az élményt, Ronald H. Balson.

Megrendítő képek a holokausztról

a holokauszt áldozatainak jegygyűrűi

Ez a könyv volt minden. Tökéletes. Mestermű. Mindenkinek ajánlom, aki egy kicsit jobban bele akar látni a holokauszt poklába, aki egy olyan regényt keres, amit soha nem fog elfelejteni és akit érdekelnek a valódi emberi sorsok.

Beniamin Salomon nagyon nagy kedvencem lett, imádtam a narrációját, nagyon jól felépítette a történetet és nagyon megható volt, ahogy kiállt a családjáért. A többi szereplő is nagyon jól megszerkesztett, Catherine-t az elején nem igazán kedveltem de aztán ő is a szívemhez nőtt. Az egyetlen, akit nem kedveltem meg Otto Piatek volt. Ő a mintapéldája mindannak, ami rossz ebben a világban. Azoknak az embereknek, akik másokon átgázolnak a saját érdekükért, és azoknak, akiknek semmi sem szent. Balson tökéletesen bemutatja általa, hogyan változtatja meg az embereket a pénz és a hatalom, és hogyan válik valaki könyörtelen gyilkossá azért, hogy imponáljon másoknak. Szörnyű, de sajnos sok ilyen ember van.

Kedvenc idézetek

"Tényleg olyan naiv vagy, hogy azt hiszed, a bírói rendszer a bizonyítékokról és az igazságról szól? Ugyan már! Az egész a pénzről, a hatalomról és a politikáról szól."

"Húsz éve várok rád. Ez alatt az idő alatt minden áldott nap szerettelek."

"Elképzelni sem lehet annak kínját, amikor az embertől elveszik a szüleit, és tudja… pontosan tudja, hogy a halálba küldik őket, hogy meg fogják gyilkolni. Hogy le fogják mészárolni. Elképzelni sem tudja, Catherine, az ember bármit megtenne, bármit…"

"– Azért felmerül bennem, vajon honnan szerezték az asszonyok a szépítőszereket? jegyezte meg Catherine.

– Mielőtt kitelepítették volna őket, mindnyájan elegáns asszonyok voltak. Sokan félretettek egy kevés arcfestéket, hogy különleges alkalmakkor ismét hölgynek érezhessék magukat, hogy emlékeztessék magukat, valaha kifinomult nők voltak, nem pedig ketrecbe zárt kutyák."

"Örökké szeretni fogom, és megölnék bárkit, aki csak bántja őt."

"Manapság, amikor visszatekintünk a náci veszedelemre, hitetlenkedve csóváljuk a fejünket. Hogyan történhetett meg mindez? Hogyan lehettek a zsidók ilyen béketűrők? Felfoghatatlan. Szóval, Miss Lockhart, ne kérje tőlem, az összes erőfeltevésével együtt, hogy magyarázzam el, miért nem hagyták el az otthonukat a bécsi zsidók, a közösségüket, mindent, amit ismertek és szerettek, miért nem cselekedtek racionálisan egy olyan világban, amely nélkülözte a józan ész szavát."