Jodi Picoult – éppúgy, mint előző, A nővérem húga címú, nagy sikerű könyvében – izgalmasan, krimiszerű feszültséget teremtve, mesterien gombolyítja a cselekmény fonalát az emberi viszonyok-érzések, a szerelem, a szenvedély és a szülői szeretet útvesztőiben. Vajon előkerül-e az a személy, aki azt sem tudta eddig önmagáról, hogy elveszett?
Akik egy kicsit is ismernek vagy olvastak már tőlem korábban Jodi Picoult kritikát, azok tudhatják, hogy az írónő munkásságának egyik legnagyobb rajongójának tartom magamat. Imádom, imádom a könyveit, szép lassan összegyűjtöm és el is olvasom az életművét. Így nem meglepő, hogy tavaly karácsonyra is a gyűjtemény hiányzó darabjainak egy részét kértem. Köztük volt az Elrabolt az apám is, amit most el is olvastam. És egyetlen apró hiba kivételével imádtam.
Ez a könyv egy mestermű. Olyan szinten lebilincselt, hogy amikor nem olvastam, folyton felé kanyarodtak a gondolataim, és állandóan csak olvasni akartam. Nagyon, de nagyon nagy kedvenc lenne... ha nem úgy végződött volna, ahogy. Emiatt nagyon csalódott vagyok, de végül is ez a kis hiba eltörpül amellett, hogy milyen tökéletes egyébként ez a könyv.
Az értékelés innentől spoilereket tartalmazhat
Kezdjük a ténnyel, hogy az alapsztori milyen ötletes, Joditól már megszokott, olyan, amire soha nem gondoltál volna, de bizony akár meg is történhetne épp a szomszédodban vagy akár veled is. Imádom amit ez a nő művel, egyszerűen zseniális. Egy olyan regénye sincs, amire azt mondanám, hogy nem érdekel a fülszöveg elolvasása után, mert már csak az ötlet is mindig felkelti a figyelmemet.
Aztán ott vannak a szokásos elemek, amik miatt imádom Picoult regényeit: a részletek feltárása, váltott szemszög, bírósági részek, megdöbbentő részletek.
Amit még külön kiemelnék, az a párhuzam Eric és Elise között. Szerintem a tény, hogy Delia egy alkoholistát szeretett, befolyásolta azt, hogyan viszonyult az alkoholista anyjához. Imádom, hogy Jodi ilyen apróságokra is figyel.
És mi az, ami nem tetszett? Az, ahogyan lezárta. Ugye kirobbant a molesztálási ügy (amit a kötet közepe fele elkezdtem sejteni :)), és nem értem, hogy miért kellett elhúznia előttünk a mézesmadzagot, és utána ilyen felemás módon lezárni a sztorit. Ez nagyon, de nagyon nem kellett a végére. Nagyon nem.
spoiler vége
Szereplők
Andrew Hopkins
Delia Hopkins
Elise Vasquez
Fitzwilliam MacMurray
Eric Talcott
Sophie
Ruthann
Kedvenc idézetek
"– Honnan lehet tudni, hogy valaki rossz ember? – kérdezte. – Látni lehet rajta?
Ezt kellett volna akkor mondanom neki: igen, lehet, de nem mindig látható, csak akkor, ha jókor figyeled meg az illetőt. Mert az ember, aki késsel fenyegetőzve kirabol egy boltot, elfut, és a következő piros lámpánál akár rád is mosolyoghat. A fickó, aki megerőszakolt egy kislányt, akár melletted is ülhet a templomban. Az apa, aki elrabolta a saját lányát, a szomszédod is lehet."
"Az angolszakosok szegfűszeges cigit szívnak, és hosszú, bonyolult szavakat mondanak, hogy a saját hangjukban gyönyörködjenek."
"A Barbie egyik kezében tölcséres fagyi, a másikban videokazetta van valami romantikus női filmmel. Overallt visel, meg bolyhos papucsot, s övén egy pisztoly lóg. A nyakában táblácska: Vigyázz, menstruálok!"
"A bűnözők nem mind bőrkabátos, kigyúrt alakok, s korántsem viselnek figyelmeztető billogot a homlokukon, hogy legyünk velük óvatosak. A bűnözők mellettünk ülnek a buszon. Ők teszik szatyorba a zöldségeinket a boltban, váltják be a csekkjeinket a bankban, tanítják a gyerekeinket. Nem különböznek tőlünk. És éppen ezért nem buknak le soha."
★★★★★★★★★★ (10/10)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése