John Wayne Cleavernek hívnak.
15 éves vagyok, és a hullák a hobbim.
A terapeutám szerint szociopata vagyok.
De nem vagyok sorozatgyilkos.
John veszélyes, és ezt ő is tudja magáról. Megszállottan érdeklődik a sorozatgyilkosok iránt, de nem szeretne hozzájuk hasonlóvá válni. Pedig óriási a kísértés…
Mivel gyerekkora óta a családja által üzemeltetett halottasházban segédkezik, hozzászokott a holttestek látványához és meg is kedvelte őket. Azok legalább az élőktől eltérően nem kérnek számon rajta minduntalan emberi érzéseket.
Amikor egy brutális sorozatgyilkos elkezdi áldozatait szedni a kisvárosban, kénytelen felülírni a maga számára alkotott szabályokat, amelyekkel eddig kordában tartotta a benne lakozó sötétséget. Nyomozni kezd a tettes után, akiről egyre inkább az a benyomása: emberfeletti képességekkel bír.
●●●
Oké, szóval le kell szögeznem, hogy távol áll tőlem ez a műfaj, mivel még egy gyengébb krimi hatására is képes vagyok álmatlanul forgolódni éjszakánként.. :D De mégis tetszett.
Az első, ami szembeöltött a regény elkezdésekor, az a részletesség volt, amivel leírta a halottasházi munkát. Már egész régóta arra vágyok, hogy kórboncnok legyen, de időközben rájöttem, hogy nem bírnám, mégis érdekel ez a világ, és nagyon sok érdekes dolgot megtudhattam ebből a könyvből a holttestek kezeléséről, ami szerintem nagyon izgalmas volt.
A másik pedig, hogy mit keres egy 15 éves gyerek a hullaházban? Na jó, ez hátborzongató. De azért elgondolkodtató is, hogy nekünk, kívülállóknak ez mennyire groteszk, de lehet, hogy mivel John egész családja ezzel foglalkozott, nekik ez természetes. Szóval furcsa, mindenféleképpen.
Szóval az én megítélésem szerint eléggé elvont és hátborzongató ez a könyv, bővelkedik izgalmakban, rejtélyekben, erkölcsi kérdésekben, vérben és erőszakban, bomlott elmékben. Egyszóval mindenben, ami egy jó pszichotrillerhez kell.
Wells írói stílusával a
Partials - Részben ember c. könyv keretei közt ismerkedtem meg, ezért is döntöttem úgy, hogy tovább folytatom a műveivel, mert magával ragadott. Most éppen a Partials második részét, a Fragments-et olvasom tőle, meg persze itt van a Nem vagyok sorozatgyilkos trilógia is, szóval mondhatni egészen rákattantam a történeteire. Ha a két trilógiát nézzük, nagyon furcsa, hogy egy ember fejében hogy létezhet két világ? A legtöbb best-seller író egy trilógiával lett híres (Gondolok itt Collinsra, vagy Rowlingra), és számomra lenyűgöző, hogy Wells fejében elfért egy disztópikus, polgárháborús jövő és egy sorozatgyilkosságokkal sújtott jelen. Ez is bizonyítja, hogy mennyire nagyszerű író. Én biztosan követni fogom a műveit.
«««««««««« (10/10)
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Kiadó: Fumax
Eredeti cím: I am not a serial killer
A sorozat következő része: Szörnyeteg úr (Mr. Monster)
Kiadás éve: 2012
Oldalszám: 240 oldal
A bejegyzés a Fumax jóvoltából jöhetett létre.
Vannak, akik nagy esküvőről és tengeren túli utazásokról álmodnak – és vannak, akik jól tudják, hogy az előttük álló utazás és lakodalom csak belépő egy igazi rémálomba. Eric Bowman kérésére Bori Coloradóba utazik Attilával, és egy esküvő leple alatt megpróbálja kideríteni, vajon miféle szerzet gyilkolja sorban az alakváltókat a Bowman-fivérek falkájában. A szálak egy alakváltó szépségversenyhez vezetnek, s ha ez még nem lenne elég, Borinak közben meg kell küzdenie Attila egyre aggasztóbb fizikai állapotával is – valamint egy jóslattal, mely semmi jót nem ígér.
