The most terrifying TV show ever is about to begin…
It’s an ordinary day on the job for Detective Robert Hunter of the LAPD Robbery Homicide Division, when out of the blue comes a phone call. A voice instructs him to log on to a certain URL. Intrigued, Hunter does so, only to find live footage of a hostage bound to a chair in a large tank. The caller then presents him with a grim choice: the hostage will either be drowned or burned alive, and Hunter must choose. Hunter votes for neither, but the caller insists: either Hunter decides or he will. Either way, the hostage will die. Hunter refuses to be drawn, so the caller suggests ‘burned alive’. Desperate, Robert Hunter requests ‘drowned’ as the less brutal option. And before his eyes the tank begins to fill…
So begins Detective Hunter’s most horrifying case yet. Along with his partner Garcia they are forced to watch as victim after victim is plucked, seemingly at random, and placed before a webcam, their final moments broadcast live on the internet, the viewing public offered the chance to vote on the method of death.
You watch, you vote, they die.
Atyaúristen, hát ez nagyon durva volt!! Azt hiszem, életem egyik legjobb könyvéről beszélek éppen.
Van egy angol nyelvű könyvesblog, amit egy magyar származású, Angliában élő lány vezet, és nagyon szeretem a blogját, a Books, Biscuits and Tea. Ezen a blogon találtam rá erre a kötetre, és a fülszöveg elolvasása után egyből a kívánságlistámon landolt. Aztán pár nap alatt átrágtam magam rajta e-book formátumban (ami egyébként egy hónapig szokott tartani nekem általában könyvenként) és egyből kedvenc lett.
Habár nagyon félős vagyok, szeretem a horrorfilmeket, és az egyik kedvencem a Fűrész sorozat. A One by One leginkább ezekhez a filmekhez hasonlítható. Arról szól dióhéjban, hogy van egy gyilkos, aki az interneten élőben közvetíti a gyilkosságokat, és választási lehetőségeket ad a nézőknek, akik eldönthetik, hogy az áldozat a két felajánlott mód közül hogyan haljon meg. Ez az alapötlet egyszerűen zseniális szerintem, de aztán ahogy bontakozott ki a cselekmény, és megismertük a gyilkos indítékait, még inkább elkezdtem csodálni Chris Cartert, amiért egy ilyen prímán összerakott, rendkívül izgalmas regényt adott az olvasók kezébe.
Mindenkinek csak ajánlani tudom, mert annyira hihetetlenül jó volt, hogy arra nincsenek szavak. Chris Cartertől egyébként megjelent magyarul egy könyv, A keresztes gyilkos címmel, ami szintén a Robert Hunter sorozat tagja, nevezetesen az első része, de remélem, hogy a többi kötet is megjelenik, és a magyar könyvpiac is felfigyel Carter munkásságára, mert esküszöm, ez az ember egy zseni.
Kedvenc idézeztek
"‘Sorry, sir, I need to take your car,’ Hunter said in a hurried voice, displaying his badge and police credentials.
‘What?’ the man said with a mouthful of Twinkie, eyeing Hunter’s documents and badge, before looking straight into his eyes.
‘This is a police emergency and I need to take your car, sir.’
The man swallowed down whatever was left inside his mouth with a gulping noise. ‘Are you fucking with me right now? You’re commandeering my car? That kind of shit only happens in the movies.’
‘Well, that kind of shit just got real, sir.’
‘You’ve gotta be fucking kidding me.’ The man looked around, as if expecting to see a camera crew hiding somewhere. ‘Am I being punked right now?’
‘No, sir.’
‘Did my ex-bitch-of-a-wife put you up to this?’
‘I’m afraid I don’t know your ex-bitch-of-a-wife, sir, and I don’t have time to argue. I really need to take your car.’"
"In the days of today, are people more inclined to give a complete stranger the benefit of the doubt, or condemn her to die simply because they see the word GUILTY on the screen? Can people really be that gullible?"
"A human life in exchange for a few laughs – how’s that for a bargain?"
"Michelle,’ Hunter said. ‘My turn to apologize for calling you so late and out of office hours.'
Michelle chuckled 'Well, the term “office hours” does not apply to the FBI.
My shift started the day I was hired, and it’s only due to finish in about—’ she paused, as if calculating how long ‘—forty-five years.’
‘That’s a long shift.’
‘You’re telling me?’ Another chuckle."
"For the first time Hunter saw a hint of fear creep into Michelle’s eyes. The kind of fear that takes shape during the day and then re-forms much stronger in nightmares. Tonight, Michelle would do anything not to go to sleep."
★★★★★★★★★★ (10/10)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése