John Wayne Cleaver démonokra vadászik: megölték a szomszédait, a családját, és a lányt, akit szeretett, mégis mindig győzelmet aratott fölöttük. Most egy titkos kormányzati elitcsapatnak dolgozik, és arra használja az adottságait, hogy a lehető legtöbb szörnyeteggel végezzen…csakhogy a szörnyetegek rájöttek, hogy üldözik őket, és a csendes macska-egér játék totális természetfeletti háborúvá készül kirobbanni. Johnnak nem tetszik ez az életmód. Nem akar az FBI bábja lenni, nem akarja, hogy egyetlen barátját egy elmegyógyintézeti szárnyba zárják, nem akar szembenézni a magát. A Vadásznak nevező, rettenetes kannibállal és legfőként nem akar embereket ölni. De ahogy a mondás tartja, nem kaphatsz meg mindent, amit akarsz. Ezt a saját kárán tanulta meg, ahogy azt a ruháján egyre csak szaporodó vérfoltok is bizonyítják. Amikor John ismét szembeszáll a gonosszal, tudni fogja, mit kell tennie.
Nos, eltelt egy kis idő azóta, hogy utoljára láttam John Wayne Cleavert, de örültem a viszontlátásnak. Kicsit aggódtam, bevallom, hogy fog csúszni egy új John Cleaver történet azután, hogy szelektív memóriámnak köszönhetően nem emlékszem túl jól, mi is történt az előző három részben. De ha valaki esetleg hozzám hasonlóan emiatt aggódik, ne tegye! Ez a kötet egy tiszta lap, új helyszín, új szituáció. Szorosan építkezik ugyan az előző részek eseményeire, de az első fejezetben fel is idézi a fontosabbakat, ezzel segítve az olvasót. Szóval az első fejezetben teljesen képbe kerülünk, és mehet a móka! :)
John humora és hozzáállása még mindig lehengerlő, sokszor hangosan nevettem a poénjain. Tetszik a kis csapata, akik mind érdekes egyéniségek, de együtt még érdekesebb csapatot alkotnak. Tetszettek az évődéseik, a szar poénjaik, a vitáik és az egymáshoz fűződő kapcsolatuk.
A történet nagyon izgalmas, pörgős, nem tudtam sosem kiszámítani, mikor épp mi fog történni, és elég váratlan fordulatokat is vett a sztori. A cselekménybe nem mennék bele, mert hát az már a spoiler kategóriát súrolja, de annyit elmondhatok, hogy lesznek érdekes és váratlan események.
Tetszett John személyiségfejlődése, a gondolataiba nagyon érdekes volt belelátni, habár azonosulni még mindig nagyon nehéz vele. Hiába, nem vagyok szociopata. Egy "normális" embernek nehéz megérteni, miért teszi és gondolja azt, amit. De azért igyekeztem. Bár az állatokkal kapcsolatos részeknél legszívesebben kihajítottam volna a könyvet az ablakon - felőlem aztán lemészárolhatja fél Claytont, de ha egy állatot bánt, az már nálam túl sok. Azt hiszem, ez a sorozat és John személyisége egy szociopata esettanulmánynak is beillene, nagyon jó munkát végzett vele Wells.
Kedvenc idézetek
– Többet olvastam, mint bárki ebben az épületben – vágott vissza Nathan. – Vagy már elfelejtetted, hogy ténylegesen a könyvtártudomány doktora vagyok? Diana erre a szemét forgatta – képtelenség lett volna elfelejteni Nathan képzettségét, ugyanis minden kínálkozó alkalommal az arcunkba tolta. – Majd szólok, ha találunk egy vérző tudományos könyvtárat – mondtam.
John Wayne Cleavernek hívnak, és egy Clayton nevű kisvárosban születtem, a semmi közepén. Tudod, egy olyan útszéli városkában, amely mellett anélkül hajtasz el, hogy egyáltalán észrevennéd, vagy, ha esetleg megállsz ott tankolni, azt gondolod magadban: „micsoda koszfészek, mégis ki képes egy ilyen helyen élni?” Hát, például én, méghozzá tizenhat évig.
Mi olyat tettem, amit nem kellett feltétlenül megtennem? Mindig is ez volt a nagy kérdés. Vizsgáljuk meg, hogyan döntünk, amikor bárhogyan dönthetünk, és akkor tudni fogjuk, hogy kik vagyunk valójában.
– Normális emberek nem tudják csak úgy kikapcsolni az érzéseiket, valahányszor azok kényelmetlennek bizonyulnak… – Hát, az szívás a normális embereknek.
INFORMÁCIÓK:
Kiadó: Fumax
Oldalszám: 310
Megjelenés éve: 2015
Eredeti cím: The Devil's Only Friend
A sorozat következő része: Csak a holttesteden át
A sorozat előző része: Nem akarlak megölni
★★★★★★★★★★ (10/10)
A bejegyzés a Fumax Kiadó jóvoltából jöhetett létre
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése