Jodi Picoult: Szívtől szívig

E bravúros fordulatokkal tarkított, megindító regény egy gyilkosságért halálra ítélt férfi történetét dolgozza fel, aki azért küzd, hogy felajánlhassa szívét egykori áldozata szívbeteg kislányának. A kisvárosias New Hampshire államban e szándéka, és a személye körül kialakuló legendák alaposan felborzolják a kedélyeket. Egy talpraesett jogásznő és egy fiatal katolikus pap mégis a férfi ügye mellé áll – miközben az események hatására mindkettejük élete gyökeresen megváltozik.
A népszerű írónő, a Nővérem húga és a Tizenkilenc perc szerzője, e kötetében is rendkívüli érzékenységgel foglalkozik olyan kényes témákkal, mint a szervadományozás, a halálbüntetés és a vallásos meggyőződés. A könyv több héten keresztül vezette a New York Times bestseller-listáját.



Hát én most annyira csalódott vagyok, hogy azt nehéz szavakba önteni! Eddig számomra Jodi összes könyve 10 csillagos, megkérdőjelezhetetlen kedvenc lett (talán csak a Találj rám! volt az, amiért nem lelkesedtem annyira), én meg megyek szépen sorban az életművön, már csak ezt, és a Gyere haza c. könyvet kell elolvasnom, és elolvastam az összes magyarul megjelent könyvét, erre kapok egy ekkora pofont, egy ekkora csalódást. Pedig számomra Jodi az az író, akihez fordulok, ha olvasási válsággal küzdök, de talán ez a könyv még jobban beletaszított a válságba ahelyett, hogy kihúzott volna abból.

Az alapsztorival nem lenne gond, nagyon érdekes felvetés mind a szívtranszplantáció, mind az, hogy egy olyan donortól származzon a szív, aki még életben van, és tudja, hogy kihez és milyen úton jut el a szíve, nem egy balesetben tragikusan elhunyt ember szervei kerülnek kipakolásra. Ami szintén tetszett, az a főszereplő család története, a sorozatos tragédiák és June küzdelme. De ezek sajnos ahelyett, hogy domináltak volna a cselekményben, csak nyomokban jelentek meg, és elenyésztek a rengeteg vallási maszlag között.

Félreértés ne essék, habár nem szeretem a vallási témájú könyveket, elolvasom őket, mikor érdekes sztorival, emészthető mennyiségben párosulnak - lásd Csodalány. De itt az érdekes, egyedi sztori volt 15%, a többi 85% pedig valami abszurd, a Messiás köztünk jár egy bűnöző képében ömlengés volt, végeláthatatlan párbeszédek arról, hogy ez hogy lehetséges, hogy miért tette ezt vagy azt Isten, hogy mi a létezésünk értelme, BLA, BLA, BLA. Ha érdekelne, akkor önsegítő és nonfiction könyveket olvasnék. De nem érdekel!

Aztán bejött a képbe Maggie, aki értem, hogy tökre body positive, duci lány akit az anyja sem fogad el ezért a nyulával eszegeti a kekszet a kanapén, míg nem jön a szőke herceg, aki a kilóktól függetlenül is őrülten szerelmes belé. Hát, oké, ez is érdekes sztori, de megvan a maga helye és ideje, egy chick-litben vagy romcomban, nem pedig egy olyan szerző könyvében, akinek már faragtam a házi oltárt, annyira istenítek. Nem.

És még ezt is meg tudtam volna bocsájtani! Elviseltem volna Maggie és Michael végtelen kínlódását, mindenféle vallási szereplő felvonultatását, hogy 63 fejezeten át a vallásról töprengjenek, ha mellett van egy érdekes sztori, ami nyomokban is kapcsolódik a fent elmeséltekhez. De mintha a történet két külön úton haladt volna, és az utak sosem találkoztak volna. Oké, összeköti őket Shay személye, de a szervdonációhoz nem feltétlenül volt szükséges a vallási töltet, anélkül is bőven eléggé drámai lehetett volna.

És most töredelmesen bevallom, hogy én bizony átlapoztam úgy ~100 oldalt, és mikor újra olvasni kezdtem, azt láttam, hogy semmiről nem maradtam le. Hát ennyire pörgött a cselekmény... Rettenetesen örülök, hogy nem ez az első könyvem Joditól, mert többet a közelébe sem mennék.

Szereplők


Kedvenc idézetek

Szerintem Isten nagyon megütközne, ha látná, mi mindent követnek el a nevében.

– Mindig kalóz akartam lenni. Vagy viking. – Elég vérszomjas gondolat… ahhoz képest, hogy pap. – Hát, nem ezzel a gallérral a nyakamon születtem.

A vallás reményt ad azoknak, akik tudják, hogy az út végén nem várja őket rózsakert.

Attól, hogy valami katolikusnak tartja magát, még nem az, ha nem úgy él, ahogy egy katolikusnak élnie kell.



★★★★☆☆☆☆☆☆ (4/10)

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése