Öt lánytestvér, öt rejtélyes, megmagyarázhatatlan öngyilkosság. Pedig a lányok szépek voltak, és még annyi minden állt előttük. Miért pazarolták el feleslegesen az életüket? Miért választották az élet helyett a halált? Mi volt az igazi ok? Korszellem? Predesztináció? A szigorú szülők, akik mindenben a fertőzést látva az egészségeset is elpusztították? A szerző feszült légkörű regényében a lélek sötét zugai tárulnak az olvasó elé, elfojtott vágyak, eltorzult emberi viszonyok, melyek tragédiát szülnek. A 70-es évek amerikai kisvárosában játszódó történet egyszerre hátborzongató, kísérteties, humoros, lebilincselő és összességében mélyen emberi.
Hát igen, ez van, amikor az ember évekig tologat egy könyvet, hogy majd elolvasom, majd elolvasom, közben pedig várja, hogy hű, tuti tök jó lesz, és azt fogom kívánni, bár előbb olvastam volna el. Hát nem. Nem ez történt. Bár annyiból azt kívánom, bár előbb olvastam volna el, hogy nem építettem volna fel magamban egy idealisztikus képet arról, hogy mennyire jó lesz ez a könyv. Mert nem volt jó.
Kezdjük azzal, ami tetszett. Abból kevesebb van. Tetszett a család felépítése, és tetszettek az értékes gondolatok, olyan dolgokat vetett fel, amikre eddig még nem gondoltam. És itt ki is fújt a jó dolgok listája.
Ami viszont nem tetszett, az az egésznek a történetvezetése, a sok felesleges töltelékszöveg. Igazából fogalmam sem volt, ki a mesélő, nagyon idegesített, hogy nem nevezik meg, ki is az a személy, aki mindezt elmondja nekünk, és itt ez el is lőtte nálam a dolgokat. Nem tetszett, hogy annyit magyarázott feleslegesen a szomszédokról, ez sem érdekelt. Sajnálom, pedig akartam, hogy jó legyen.
★★★★☆☆☆☆☆☆ (4/10)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése