Creator of the popular blog „The Unmumsy Mum,” Sarah Turner offers an uncensored account of her early years of parenting.
Sarah Turner's first few months of parenting were tough. On the darkest of sleep-deprived days, when the baby would not settle and she was irritable and the house was a disaster-zone, she wanted to read about someone who felt the same. Someone who would reassure her that she wasn't a total failure. But she found nothing of the sort. She decided then and there that she would write something herself. She would document parenthood as she found it. Not how she wanted to find it or how she wanted other people to think that she found it. But how it was. Warts and all.
Thus, her blog was born. Now with thousands of followers, „The Unmumsy Mum” blog covers everything from „baby-wearing incompetence” to „second child shortcuts.” Full of candor, humor, and charm, this book—a #1 Sunday Times bestseller—shows us that we can read every parenting manual under the sun, but still have no bloody clue—and not having a clue is just fine.
Ezt a könyvet 100 forintért vettem egy turkálóban, és elolvasás után úgy érzem, ez volt az egyik legjobban elköltött 100 forintom. Mert hogy imádtam ezt a könyvet.
Sarah könyve önéletrajzi ihletésű, és az anyaságról szól. Oké, mi ebben az újdonság? Az, hogy Sarah nem azt a képet mutatja meg nekünk, amelyet a magazinok csillogó oldalain és a sztáranyák instagramjain látunk, amelyen minden szép színes, mindenki mosolyog, senkinek sem folyik bébibüfi a hátán vagy lóg takony az orrából, és senki nem tépi egymás haját - az anyuka pedig 2 nappal a szülés után visszanyerte tökéletes alakját és több száz dolláros ruhakölteményben, frissen belőtt hajjal pózol a csemetékkel. Nem, Sarah nem ezt a képet mutatja. Sarah elmeséli, milyen is valójában anyának lenni, néha karikás szemmel, kialvatlanul, lehányt pólóban mászkálni a szupermarketben két ordító kisgyerekkel az oldalán, kihalászni a vécéből a beledobált játékokat, lepucolni a falról az odahajított borsópürét - szóval a valóságot.
A könyv eszméletlenül vicces, nagyon jót röhögtem rajta, még így is, hogy nincs gyermekem (bár be kell vallanom, most kicsit elbátortalanodtam a gyermekvállalástól, de hát odébb van az még), és megfogadtam, hogy újra elolvasom, ha lesz gyermekem, hiszen akkor fog igazán átjönni a mondanivaló. A kötet egészen a pár megismerkedésétől kezdve a gyermekvállalás gondolatán át a két gyermek neveléséig meséli el Turnerék történetét. Tele van viccesebbnél viccesebb monológokkal, testpozitív bátorításokkal, undorító részletekkel, és Sarah még a gyermekeinek és elhunyt édesanyjának is írt benne egy-egy levelet, amelyeken kicsit el is pityeredtem. Minden anyukának ajánlom, mert megmutatja, hogy mindenki jó anya, attól függetlenül, hogy szoptat vagy tápszerrel eteti a gyermekét, hogy ő maga csinál mindent vagy néha besegít egy bébiszitter, hogy néha minden anya elgondolkozik, mi lett volna, ha nem lenne gyereke, még akkor is, ha ez egy borzalmas gondolat, és hogy nem baj, ha néha úgy érezzük, hogy elegünk van és csak egyedül akarunk lenni.
Kedvenc idézetek
It's okay to lose your shit.
They refuse to eat the food you give themYou offer them one last chance to start eating it properly before it goes in the bin.They don't want it.It goes in the bin.They do want it.[Scratches eyes out with discarded breadstick]
Ask them to copy your recitation of the alphabet, or the numbers from one to ten and they become selectively deaf. But accidentally let the swear guard down due to some cockwomble's bad driving and you'll be faced with 'For fuck's sake, man!' as clear as a ball, for all to hear. Come on in, Social Services.
Jude crying because he wants a yoghurt, then crying some more because he doesn't want a yoghurt. Basically, it's the yoghurt's fault. Bastard inconsiderate yoghurt.
The moment you start boxing up unloved toys for charity/eBay/the baby next door is the moment the previously neglected item becomes the best toy ever.
★★★★★★★★★★ (10/10)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése