2014 nyarán tizenegy kamasz titokzatos üzenetet kap, amelyben ennyi áll: 7-11. Eleinte csak zaklatásnak vélik a dolgot, július tizenegyedikén azonban valaki megpróbálja megmérgezni őket: hárman meghalnak, egyikük zárt osztályra kerül. Heten maradnak. Pont egy évvel később ismét megindulnak az üzenetek: 7-11. Az életben maradt négy fiú és három lány úgy dönt, saját kezébe veszi a nyomozást, hogy kiderüljön, ki vadászik rájuk. A hét kamasznak meg kell tanulnia elfogadni egymást, és feldolgozni a fájdalmas múltat, hogy a rejtélyes gyilkos nyomára bukkanjanak, mielőtt túl késő lesz. Mert az idő egyre fogy: kevesebb mint egy hónapjuk maradt…
Hát nekem ez iszonyatosan tetszett! Oké, vannak hibái, de én szinte tövig rágtam a körmöm, annyira végigizgultam, és megsejteni sem tudtam volna, mi fog kisülni belőle és ki lesz a titokzatos gyilkos.
Tetszett az egész baráti társaság dinamikája, a kis évődések, a csapatmunka, a kialakuló szorosabb kapcsolatok, a visszaemlékezések, a szereplők egyéniségének kidolgozottsága, a végjáték, az egész rejtély, szóval minden. Nem vártam semmi különöset ettől a könyvtől, mégis kedvenc lett.
Kedvenc idézetek
Mindenki megérdemli, hogy önmaga legyen.
Kussolj, különben szájba váglak, mint ligeti kurvát a körhinta!
A garázsban ültek az asztal körül, Erik listáját böngészték a lehetséges mérgekről, amelyek megölhetik őket. Mire a végére értek, Nóri epésen meg is jegyezte, hogy tizenegyedikén sem inniuk, sem enniük, sem levegőt venniük nem tanácsos.
Dalma és Meli éppen a partizókat sorolta be a Roxfort házaiba, amikor Nóri átviharzott a nappalin. A lányok utánanéztek, és egyszerre mondták: – Mardekár.
Szereplők
★★★★★★★★★★ (10/10)