Louisa Clark elégedett az életével: szereti a csendes kisvárost, ahol születése óta, immár huszonhat éve él, a munkáját a városka egyik kávézójában. Szereti a családját, a mindig hangos, zsúfolt házat, ahol apjával, anyjával, az Alzheimer-kóros nagyapával, a család eszének tartott nővérével és annak ötéves kisfiával él. És talán még Patricket is, a barátját, akivel már hét éve vannak együtt. Egy napon azonban Lou szépen berendezett kis világában minden a feje tetejére áll: a kávézó váratlanul bezár, és Lou, hogy anyagilag továbbra is támogathassa a családját, egy harmincöt éves férfi gondozója lesz, aki – miután egy motorbalesetben teljesen lebénult – depressziósan és mogorván egy kerekes székben tölti napjait… Will Traynor gyűlöli az életét: hogy is ne gyűlölné, amikor egyetlen nap alatt mindent elveszített? A menő állása Londonban, az álomszép barátnője, a barátai, az egzotikus nyaralások – mindez már a múlté. A jelen pedig nem is lehetne rosszabb: nem elég, hogy önállóságától és méltóságától megfosztva vissza kellett térnie a szülővárosába, ebbe az álmos és unalmas városkába, a szülei birtokára, most még egy új gondozót is felvettek mellé, anélkül hogy kikérték volna a véleményét. Az új lány elviselhetetlenül cserfes, idegesítően optimista és borzalmasan felszínes... Lou-nál és Willnél különbözőbb két embert keresve se találhatnánk. Vajon képesek lesznek-e elviselni egymást, és -pusztán a másik kedvéért- újraértékelni mindazt, amit eddig gondoltak a világról?
Angolul olvastam
Szerintem az utóbbi 1 évben nem volt olyan nap, hogy ne jött volna szembe ez a könyv velem valamilyen úton-módon, egy kirakatban, a molyon értékelés, idézet, karc vagy olvasás formájában, a film előzetese a youtube-on, filmplakátok a moziban... és bevallom, ismeretlenül is kezdtem meggyűlölni. Nekem az ilyen nagy hype inkább elveszi a kedvem egy könyvtől, mint meghozza, de a Mini Könyvklub remek ösztönzés volt, hogy átlépjek ezen, és megnézzem, mit tud ez a könyv, amitől mindenki hasra esett. És a legnagyobb meglepődésemre egyszerűen imádtam, nálam eddig ez a 2017-es év kedvenc könyve.
Már az elején megfogott magának a könyv Lou humorával, a bohókás személyiségével és az édes családjával. Treena és Lou apukája lettek főként a kedvenceim a családból. Aztán megérkezett Will Traynor, és végem lett. Gáz, hogy beleszerettem egy könyv főszereplőjébe? Azt hiszem. Érdekel? A legkevésbé sem. Szóval Will... nagyon szarkasztikus, nagyon mogorva, ami abszolút érthető. Aztán elkezd kinyílni, és én rendkívül élveztem megismerni a lelkét, a mindennapjait, a küzdelmeit és azt, hogy próbál erős lenni akkor is, amikor nagyon nagy fájdalmai vannak. Imádtam a vicces beszólásait, a Clark-ozását, imádtam Lou szülinapi ajándéka miatt. Aki még nagyon közel került hozzám, az Nathan volt, szerettem a Lou-Nathan-Will közös jeleneteket, olyan jó triót alkottak együtt. Akiket viszont sehogy nem sikerült megkedvelni: Lou anyukája, Will szülei, és Patrick... egyszerűen annyira kihoztak a sodromból mindig, akármit is mondtak vagy tettek...
Tetszett a lassú, de folytonos fejlődés, amikor is Will gyűlölködő magatartásából egy imádnivaló férfit kaptunk, és az idáig elvezető út minden percét imádtam.
Spoiler, jelöld ki: {És hát itt a legnagyobb csavar... Will öngyilkossága. Egyszerűen a szívem szakadt meg, és nagyon drukkoltam, hogy hátha másképp alakul, hátha meggondolja magát... De tudtam, hogy nem így lesz, mert a következő kötet címe eléggé árulkodó... Kibőgtem rajta a szemem, legyen elég ennyi. Sokáig vívódtam magamban: egyetértek, nem értek egyet? Persze a szívem nem értett egyet, a józan eszem viszont igen. De szerintem adhatott volna Will egy esélyt a Lou-val való kapcsolatának. Szerintem Lou képes lett volna őt teljes értékű emberként szeretni. Bár akkor mindig ott lett volna a kérdés, hogy vajon csak szánalomból van vele? Nem akar vele szakítani, mert akkor megölné magát? De szerintem ezt is el tudták volna rendezni, szerintem működhetett volna...Annyira borzasztó volt...}
Most kivételesen megnéztem a filmet is, még aznap, mikor befejeztem a könyvet. A főszereplők kivételével nem tudtam, kit melyik színész fogja alakítani, a trailert sem láttam, így meglepetés volt minden. A véleményem a filmről:
Tetszett is, meg nem is. Tetszett, mert:
- A párbeszédek nagyon könyvhűek voltak, végig olyan érzésem volt, hogy "én ezt már olvastam", ennek nagyon örültem.
- Tetszett a kastély és a Granta ház, valamint Lou-ék háza is.
- A filmzenék! Azok valami iszonyatosan jók voltak!
- Tetszett, hogy sok mindent megtartottak a cselekményből.
- Mert hát... Sam Claflin... :)
Ami viszont nem tetszett:
- EMILIA CLARKE! A Trónok harcát ugyan nem nézem, de ő az a szereplő, aki mindig annyira elegáns és gyönyörű, és itt is hasonlót vártam... és AZOK AZ ARCKIFEJEZÉSEK! Már komolyan a hányinger jött rám, annyira de annyira irritált, hogy azt el sem tudom mondani. Oké, Lou bohókás, és oké, néhol vicces volt, de egy mondatot nem tudott elmondani anélkül, hogy ne vágna idióta pofát, és még a komoly jeleneteknél és állandóan grimaszolt. Undorító.
- Neville Longbottom. Jó, nyilván neki is kell játszani valamiben a Harry Potter után, de nekem annyira nem jött be, Patrick-et abszolút nem így képzeltem, és még a Neville hangját is meghagyták, ami extrán idegesítő volt.
- Kimaradt, fontos eseményszálak: Lou a labirintusban, Patrick és Lou kapcsolatának alakulása, első nyaralási terv, fórumos tanácsok, ilyesmik.
- Ahhoz képest, hogy annyira nyomták ezt a Box Room (bocsi, angolul olvastam, nem tudom, hogy hívják magyarul, Lou aprócska szobája) dolgot, nekem a filmben nem jött át.
- Túl gyorsan folytak az események néhol (kimaradtak olyan összekötő dolgok, amik szerintem lényegesek voltak, például az esküvő utáni dolgok)
- Semmi indoklása nem volt a Buttered Bun bezárásának, a párom nem is értette, mi folyik itt, úgy mondtam el neki.
- Szerintem a könyvet nem olvasók számára nem volt olyan 100%-osan érthető a film, sok részlet kimaradt, sok mindent nem magyaráztak meg.
- Nem tetszett az sem, hogy megváltoztatták a repülőt magánrepülőre. Épp az volt nekem a lényeg ebben a jelenetben, hogy mennyire jól elintézte Lou, hogy Will megkapjon mindent, ami a zavartalan utazáshoz szükséges, de így...
De ezek a nem tetsző dolgok is elfogadhatóak voltak, kivéve! Emilia Clark. Szerintem azóta is rémálmaim vannak. Lily Collins-szal sokkal jobb lett volna. Vagy egy csimpánzzal. Vagy bárki mással.
Kedvenc idézetek
"It was deceptive, the sunshine – it promised more than it could actually deliver."
"Then again, what did a photograph prove? I had a framed photograph at home where I was beaming at Patrick like he had just pulled me from a burning building, yet in reality I had just called him an 'utter dick' and he had responded with a hearty, 'Oh, piss off!'"
"It was the woman I noticed first. Long-legged and blonde-haired, with pale caramel skin, she was the kind of woman who makes me wonder if humans really are all the same species."
"I pulled the vacuum cleaner from the hall cupboard and ran it up and down the corridor and into the two bedrooms, thinking all the while that if my parents could see me they would have insisted on taking a commemorative photograph."
Szereplők
ahogy én képzeltem el őket
★★★★★★★★★★ (10/10)