Mire lennél képes, hogy megvédd a vízforrásodat egy kiszáradt világban? A világvége nem bonyolult. Egyszerűen csak nincs többé semmi: se munkahely, se iskola, se üzlet, se közlekedés. Nincsenek emberek sem, csak a megmaradt kevesek. Ők a túlélők, akiknek egyetlen célja van: a fennmaradás. A civilizáció összeomlása után legfőbb törekvésük az élelem megszerzése és a védekezés. Anya és Lynn túlélők. Anya nő, harcos és gazdálkodó egy személyben. Felnevelte a lányát, gondoskodott enni és innivalóról, biztonságot teremtett kettejüknek a farmon, megvédelmezte otthonukat a betolakodóktól. S ami a legfontosabb: megvédte legnagyobb kincsüket, a kis tavat, ivóvizük forrását. Puskával kel és fekszik. Lynn tizenhat éves. Anyán kívül mással még nem beszélt, mást nem is nagyon látott. Kilencéves kora óta tud vezetni, pontosan céloz és lő, ért a víztisztításhoz, és jól bánik a fejszével. Aszályos volt a nyár, az életadó tó vize apadni kezd. Dél és kelet felé is tábortüzek füstje látszik. Vajon a távoli város kiszolgáltatott menekültjei vagy rossz szándékú betolakodók közelednek? Nem lehet tudni. Akár így, akár úgy, Anyának és Lynn-nek készülnie kell a télre, védelmezniük kell a tavat, meg kell védeniük magukat az idegenektől és a prérifarkasoktól.
Amióta megláttam, hogy ez a könyv jön egyszer majd magyarul is, hihetetlenül vártam, mert a fülszöveg nagyon érdekes történetet jelzett előre. Aztán valahogy kiment a fejemből, de most ismét rátaláltam, ezúttal a magyar megjelenés előtt pár nappal, és már tűkön ültem. Alig vártam már, hogy beváltsa a hozzá fűzött reményeket és egy iszonyú jó disztópiát kapjak. És sikerült. Mert az Egyetlen kortyot sem óriási kedvenc lett, le sem tudtam tenni.
Ami érdekes ezzel a könyvvel kapcsolatban, hogy hiába olvastam már rengeteg disztópiát, általában mindegyik YA volt, és mindegyik egy sablonra épült, vagyis hogy a fiatal, tök átlagos lány megmenti a világot és megdönti a zsarnok uralmat. Nos, ez a könyv abszolút nem ilyen volt, nem volt semmilyen zsarnok állam és semmilyen különleges képesség vagy furcsa, elképzelhetetlen világkép. Ez a jövőbeli világ abszolút elképzelhető, teljesen valós jövőkép, vagyis hogy egyszer csak elfogy az emberiség vízkészlete. Tetszett ez az ötlet, mert ez tényleg egyre égetőbb probléma a mai világban, és talán ez az egyetlen disztópia, amit abszolút el tudok képzelni, hogy valóra válik. Szóval itt az izgalom és a rettegés valós, nem pedig csak egy regényes hősnő regényes világáért aggódunk. Ez tetszett.
Ami még tetszett, az a szereplők, és az ő fejlődésük. Bár az elején nem volt egyértelmű, ennek a könyvnek a főszereplője Lynn, egy 16 éves lány, de mégis rettentő érett és felelősségteljes, és nem az a legnagyobb problémája sok klisével ellentétben, hogy a tönkrement világban szerelmet találjon. Erős, független, érett és izgalmas főhősnő, a korát abszolút meghazudtolja. A többi szereplő is nagyon közel került a szívemhez, főleg Stebbs és Lucy, de azért Eli-t, Anyát és Nevát is megkedveltem.
Ami viszont legjobban tetszett, az Lynn személyiségfejlődése volt. Spoiler, jelöld ki: (Először megismertünk egy olyan Lynn-t, aki mindenben az anyjára támaszkodik, könyörtelenül lelő bárkit, hogy védje a területét, aztán Anya halála után Lynn elkezdett kinyílni, fejlődni. Először Stebbs-szel barátkozott össze, aminek nagyon örültem, aztán pedig jöttek Lucyék. Gyönyörű volt, ahogy Lucy először terhet jelentett neki, majd szép lassan annyira megszerette, hogy sajátjaként nevelte már a végére. És ami még pluszpontot érdemel, hogy oké, ott volt a nyilvánvaló szerelmi szál Eli-jal, de nem volt szerelmi háromszög, sem csöpögős "együtt a világ ellen" befejezés. )
Nagyon nagyon tetszett, remélem lesz folytatása, és még néhányszor biztos újra fogom olvasni.
Szereplők
INFORMÁCIÓK
Kiadó: Cartaphilus
Oldalszám: 352
Megjelenés éve: 2016
Eredeti cím: Not a drop to drink
Kedvenc szereplő: Lynn
Kedvenc jelenet: Amikor Lynn és Eli szarvastbeleztek a pataknál
★★★★★★★★★★ (10/10)
A bejegyzés a Cartaphilus Kiadó jóvoltából jöhetett létre