Fülszöveg:A tizennégy éves Avalon pompásan érezte magát a bőrében, egészen addig, amíg új iskolába nem került. Arra persze számított, hogy egy kis időbe telik, amíg beilleszkedik, de arra nem, hogy valaki a világhálón valóságos háborúba kezd ellene, és nagyon sokan felülnek a becsületébe gázoló szavaknak. Lehet-e félvállról venni a nyilvánvaló hazugságokat? Segíthetnek-e a szülők vagy csak még kínosabb helyzetbe kerül, ha beavatja őket? Avalon csak egy-két új barátra támaszkodhat, miközben az ismeretlen rágalmazó újabb és újabb támadásokat indít a neten…
De miért? Kinek ártott? Mit követett el?
Nagyon mélyen érintett engem ez a könyv, és habár ifjúsági/gyermekkönyv, szerintem mindenkinek el kellene olvasnia, minden sekélyes és számító embernek, akik pokollá teszik mások életét, és "behálózzák", megfojtják a társaikat. Azoknak is el kellene olvasniuk, akik a másik oldalán állnak a piszkálódásnak, és áldozatul esnek az emberek gonoszságának, hogy lássák, van remény.
A mű egy nagyon komoly témát boncolgat, amire sokan azt mondanák, hogy sablonos, de szerintem erről nem lehet eleget beszélni. Iskolás gyermekek, és szélsőséges esetben felnőttek százai esnek áldozatul az interneten, illetve levélben, személyesen történő zaklatásnak, és ez az arány rémisztően magas.
Kicsit zavart az elején, hogy az Avalon számára küldött SMS-ek furcsa rövidítéseket tartalmaztak, mint a "qrva" és az "úsz6nánk", mivel én még a fiatal korosztályhoz tartozok, és biztosan állíthatom, hogy a gyerekek nem használnak ilyen kifejezéseket, vagy csak én nem tudok róla, így ez egy kicsit erőltetettnek tűnik. Nehéz lehet felnőtt fejjel egy gyerek szemszögéből írni egy történetet, ezért ez elnézhető.Az elején kicsit hiányoltam, hogy nem volt szinte semmiféle bevezetés, egyszer csak elkezdődött a zaklatás. Aztán megértettem, hogy ez miért volt így. A való életben sincs semmiféle bevezetés, egyszer csak "robban a bomba", valaki elkezd terjeszteni egy pletykát, és a futótűzként terjed, és mutálódik, míg nem már mindenki rajtad nevet, egy olyan dolog miatt, amit el sem követtél. És nem számít, hogy nem tettél semmit, hogy senkinek nem tettél keresztbe, hogy próbálod olyan kicsire összehúzni magad, hogy senki ne vegyen észre, a pletyka terjed tovább, míg nem találnak maguknak jobb elfoglaltságot. És ilyenkor két választásod van: vagy hagyod, és úgy teszel, mintha nem érdekelne, miközben majd belehalsz, vagy szólsz valakinek, és rögtön te leszel a "síró-picsogó", az "anyuci kislánya elbújik anyu szoknyája mögé", és még nagyobb célkeresztet rajzolsz a homlokodra.
Az internetes zaklatásnak évente rengeteg, halálos kimenetelű áldozata van. Azt hiszik a zaklatók, hogy őket nem érheti semmi baj, hogy azt tesznek, amit akarnak, hogy ettől menőbbek lesznek, vagy csak kompenzálják a saját hibáikat azzal, hogy rávilágítanak a máséra, vagy kreálnak neki ezer meg egyet. Hogy is hívják ezt? "Más szemében a szálkát, a saját szemében a gerendát sem veszi észre". Azt nem tudják, hogy a zaklatás másik oldalán egy lelki roncs, egy tönkretett élet van, egy ártatlan lány, vagy fiú, aki nem érti, hogy miért pont ő? Hogy miért vele történik, és retteg, gyomorgörccsel megy iskolába, és mindent megadna azért, hogy véget érjen. És ha nem ér véget, véget vet ő az egésznek, és egyben az életének.
A zaklatás egyik leghíresebb áldozata Amanda Todd, akit egy férfi évekig zaklatott az interneten, intim fotókat küldött szét róla minden ismerősének, egészen addig, amíg nem bírta tovább, és véget vetett a szenvedésnek. Az ő történetét ezen a videón ismerhetitek meg.
«««««««««« (10/10)
Ismersz valakit, aki hasonló gondokkal küzd? Akit bántanak, és megaláznak? Esetleg te bántasz másokat? Gondolkozz el, hogy egy vicces beszólás, vagy egy "menő" komment miatt megéri mások életét tönkretenni?
Ha ismersz bárkit, akit bántanak és megaláznak, esetleg te is ezzel a problémával küzdesz, hívd az Élet Lelki Elsősegély Telefonszolgálatot az alábbi számon:
06-80-505-525
Ne engedd, hogy tönkretegyenek!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése