Pressia hétéves volt a Robbanások idején, amikor az egész addigi világ megsemmisült. Már nem emlékszik sem a szüleire, sem születésnapi ajándékokra. A nagyapjával él egy romos üzlethelyiség hátsó raktárában, és csak a porig égett házakat, a kétségbeesetten túlélni próbáló embereket, a levegőben kavargó hamut és port, a mutánsokkal vívott harcot ismeri.
Partridge a Kupolában él, azon szerencsés kevesek között, akik sebhelyek nélkül vészelték át a világ pusztulását. Bár a Kupola egyik legbefolyásosabb vezetőjének fia, úgy érzi, megfojtja a szigorú új rend, ráadásul hiányzik neki az édesanyja, aki sohasem jutott be a Kupolába. Így, amikor rájön, hogy az anyja esetleg még életben lehet, elhatározza, hogy az életét kockáztatva megszökik, hogy megtalálja.
Amikor Pressia találkozik Partridge-dzsal, a világuk újra összeomlik.
Eléggé bajban vagyok, magamban harcolok, mert egyrészt imádom a disztópiás könyveket, és az olvasásai több, mint a fele ezekből tevődik ki, másrészt pedig mindig mindet összehasonlítom az Éhezők viadalával, mert ugye a kedvenc könyvem és kétszer olvastam mind a három részét. Az a baj ezzel a műfajjal, hogy szinte minden képviselőjében megtalálhatók ugyanazok az elemek, és ha valaki egyedülállót és bombasikert akar alkotni, akkor ahhoz nagy kiugrás, nagyon különleges sztori és megvalósítás szükséges. Inkább éreztem benne a Matched, mintsem az Éhezők viadala hasonmását.
Egy rajongó által készített rajz Pressiáról. |
A hasonlóságot a részletekben találtam meg, ezeket pontokba szedtem:
- Ugyanúgy mindenkinek minden lépését és szavát figyeli a Kupola, mint a Matched-ben a Társadalom, azzal a különbséggel, hogy ott az emberek jó körülmények között, itt az "emberi roncsok" rossz, élhetetlen körülmények közt éltek.
- A verseknek mély, forradalmi jelentőségük volt.
- Csak az ünnepségeken adtak rendes ételt.
- Csak a jóváhagyott zenéket énekelhették.
A mű igazából nagyon rendben van, nagyon de nagyon izgalmas és torokszorítóan őszinte a kormány és a felsőbb vezetők vétkeit illetően. Valószínűleg előrevetíti a jövőt, simán el tudnám képzelni, hogy mondjuk ezt 100 évvel később olvasom, valós események alapján.
A személyiségek, a szereplők nagyon különlegesek és mindegyiküknek megvan a maga története, amit a saját narrációjukban mesélnek el. Összefutnak a szálak, mindennek mély jelentősége van és a folyamatos fordulatok biztosítják, hogy ne laposodjon el a történet.
A könyvhöz készült trailer feliratos változata
A borító nagyon jól tükrözi a mondanivalót. Partridge a kupola foglya , ő a pillangó, ami, mint később kiderül, Pressia életével is összefügg. Sajnos az én példányom könyvtári, és újrakötött, ennél fogva ezt a gyönyörűséges borítót csak a képernyőn élvezhetem. Ajánlom a könyvet nagyon, ne ijesszen meg benneteket a könyv vastagsága, nagyon gyorsan lehet vele haladni, és nagyon lebilincselő. Alig várom a folytatását, minden bizonnyal jövőre érkezik.
«««««««««« (10/10)
UPDATE 2014. 06. 01. - Mivel az Egmont Kiadó a gyermekkönyvek kivételével kivonul a hazai könyvpiacról, nem tudni, hogy egyáltalán valaha meg fog-e jelenni a Tiszták következő része, a Fuse. :(
UPDATE 2014. 06. 01. - Mivel az Egmont Kiadó a gyermekkönyvek kivételével kivonul a hazai könyvpiacról, nem tudni, hogy egyáltalán valaha meg fog-e jelenni a Tiszták következő része, a Fuse. :(
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése