Fülszöveg: A Globális Felmelegedés után a rendszer összeomlott, és a helyén létrejött a Társadalom, ahol nincs éhezés, nincs betegség, nincs bűnözés, és a hivatalnokok döntenek róla, hogy kit szeretsz, hol dolgozol és mikor halsz meg.
Cassia harmonikusan él ebben a steril világban és meg van győződve róla, hogy ha betartja a szabályokat, hosszú élete, tökéletes munkahelye és társa lesz. Amikor a Párosító Bankett után legjobb barátja jelenik meg számítógépe képernyőjén, Cassia biztosan tudja, hogy ő az igazi… A képernyő azonban hirtelen elsötétül, és egy másik fiú arca villan fel rajta. Cassia nehéz döntés előtt áll. Merre induljon? Xandert kövesse a jól ismert, kitaposott úton, vagy esetleg Ky után eredjen az ismeretlenbe vezető, sötét ösvényen? Tökéletesség és szenvedély között kell választania.
Először is hadd kezdjem azzal, hogy nálam a disztópiás könyvek mindig is favoritok voltak, így nem volt kérdés, hogy ezt is elolvasom, de igyekeztem nem elfogult lenni.Elég nehéz feladat erről a könyvről írni, ugyanis rengeteg kérdést és észrevételt felvetett bennem, és nem tudom, hogy merre billen a mérleg nyelve.
Nagyon érdekes, és különleges, hátborzongató világot ismerhetünk meg, Oria tartományt, amelyben mindent
igyekeznek kordában tartani. A fülszövegben olvashatunk arról, hogy a Globális Felmelegedés az oka az új Társadalom kialakulásának, minden megváltozásának. Én mégis hiányoltam belőle, hogy milyen károkkal járt a felmelegedés, mik a hatásai. Ennek ellenére a nap ugyanúgy süt, ugyanolyan az idő, csak néhány növény kipusztult, és az esők félelmetesek. Körülbelül ennyi.
Nagyon érdekes, mert általában az emberek a disztópiás és utópiás regényeknél is elgondolkodnak, hogy vajon mit tartogat számukra a jövő. Vajon bekövetkezhetnek a leírtak? Ennél a könyvnél nagyon elgondolkodtam, hogy vajon mi is lesz velünk 50-100 év múlva. Alapvetően az egyik legsejthetőbb változás, amire mérget mernék venni, hogy valóban beteljesedik, a kézírás eltűnése. Mindent a gépek uralnak, a gyerekek már elsős korukban laptopon tanulnak írni, ezért senki nem tud írni...kivéve Ky Markhamot, a titokzatos fiút. Szerintem eléggé elképzelhető, hogy ez be fog következni, mert a mai világban egyre elterjedtebbek a gépek, szinte az élethez nélkülözhetetlenek. A kézírás gyönyörű, és utánozhatatlan, ezért szörnyű lenne, ha ez eltűnne.
Azt már a XX. századi tudósok is megálmodták, hogy a jövőben az ételt kapszula formájában kapjuk. Itt viszont kapszulaként (jobban mondja tablettaként) mást kapnak az emberek. Minden embernek kell magánál hordania egy tablettatartót, amiben egy zöld (nyugtató), kék (erősítő) és piros (felejtő) tabletta van, és ezeket is mindenféle jogszabályok övezik. Arról nem is beszélve, hogy megszabják és előírják, kinek mennyi és milyen étel jut, mennyit edzhet, mit dolgozzon és mikor. Nincs magánélet, mindent figyelnek. Hátborzongató.
spoiler kezdete
Amennyire imádtam az elején, annyira ellaposodottnak is éreztem az utolsó 80 oldalt. Végig csak arról olvashattunk, hogy Cassia és Ky a hegyen verseket mondogatnak és írni tanulnak. És közben hol van Xander? Én végig neki szurkoltam.. :(
spoiler vége
Nagyon különös volt számomra az is, hogy a hivatalnokok megszabták, hogy az utókor számára 100 vers,
100 festmény, 100 dal, és még pár ilyen kritériumnak megfelelő műalkotás maradhat fent, a többit megsemmisítették. Ez is a totális elnyomást testesíti meg, hiszen ha az emberek nem alkothatnak, és nem gondolkodhatnak, nem nyilváníthatják ki a véleményüket, akkor nem is lázadhatnak fel.
Nagyon tetszett az egyik vers, számomra különösen kedvessé vált. Sokáig azt hittem, hogy kitaláció, de egy létező versről, mégpedig Dylan Thomastól a Csöndben ne lépj az éjszakába át c. műről van szó.
"Csöndben ne lépj az éjszakába át,
Szikrázzon vén korod, ha hull a nap.
Dúlj-fúlj, ha megszakad a napvilág.
..."
Ami miatt kicsit fújok a könyvre, az az a szál, ami teljesen Éhezők Viadala-koppintásnak tünteti fel. Mondjuk nem hiszem, hogy ez így volt, és nem is annyira érezhető, de én sok hasonlóságot véltem felfedezni a kettő között. A teljesség igénye nélkül felsorolnék pár ilyet.
- Avoxok (Az Éhezők Viadalában a szabálysértők) <-> Megtűrtek (A Matched-ben a szabálysértők)
- Kapitólium (Az Éhezők Viadala irányító hatalma, zsarnokok) <-> Társadalom (A Matched irányító hatalma)
- Békeőrök (A rendfenntartásért felelős személyek) <-> Hivatalnokok (-||-)
- Gale, a legjobb barát és Peeta, az új fiú küzdelme Katnissért. <-> Xander, a legjobb barát és Ky, az új fiú küzdelme Cassiáért.
Továbbá ide tartozik még a választási lehetőség hiánya, a kiszolgáltatottság és a lázadástól való rettegés. Viszont közel sem lehet egy kalap alá venni a kettőt, ugyanis mindkettőnek megvan a maga különlegessége. És még egy valami közös bennük: mind a kettőt elolvasnám akár ezerszer is.
«««««««««¶ (9/10)
HAMAROSAN ÉRKEZIK
Már olvasom a trilógia második kötetét, a Crossed-ot, így ha tetszett az értékelés, nézzetek be pár nap múlva, hogy friss értékelést olvassatok a trilógia második részéről. :)
Fülszöveg: A TÁRSADALOM HATÁRAIN KÍVÜL MÁS TÖRVÉNYEK URALKODNAKA bizonytalan jövővel dacolva Cassia elindul, hogy felkutassa Kyt, akire biztos halál vár a Külső Tartományokban zajló háborúban. Hamarosan kiderül, hogy a fiú megszökött a katonai táborból, és a fenséges, de veszélyes kanyonokban talált menedéket. A vadregényes határvidéken teljesen más az élet, ráadásul úgy tűnik, minta lázadás szerveződne a Társadalom ellen. Bár Cassia mindent feláldoz azért, hogy együtt lehessen Kyjal, Xander most is képes meglepetéseket okozni, és a maga javára fordítani a játszmát.
A Matched trilógia várva várt következő részében Cassiát és Kyt a Társadalom peremvidékére veti a sors. Váratlan események, találkozások és összefonódások teszik minden eddiginél tekervényesebbé útjukat. A történetet Cassia és Ky felváltva mesélik el, egyes szám első személyben.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése