Néha el szoktam "dicsekedni"* azzal, hogy hány bejegyzéssel vagyok már készen, hogy már
Amikor az egyik ismerősömnek elmeséltem, hogy erről fogok írni, kicsit csodálkozva nézett rám, és megkérdezte, hogy nem félek-e, hogy ellopják az "ötletemet", és más is használni fogja a rendszeremet. Nos, nem félek. Egyrészt azért, mert lehet, hogy más is ezzel a módszerrel dolgozik, csak éppen nem ismerhet az ember minden blogot, ami létezik a világon, így nem tudhat róla, másrészt pedig nekem semmi károm nem adódik abból, ha valaki hasonlóképpen blogol, mint én. Attól engem nem fognak kevesebben olvasni, attól nekem nem lesz semmivel sem kevesebb, ráadásul ezt a rendszert felépíteni és fenntartani annyi munkával jár, hogy ha csak nem elhivatott az illető, beletörik a bicskája.
No de nézzük is, hogy miről is van szó. :)
Én nem tartom magamat túl népszerű bloggernek, de nem is ez volt a célom a blog megnyitásakor. Csak írni akartam. Sok blogger bármit megtesz, hogy olvasókat szerezzen, clickbaiteket használ, külföldi cikkeket fordít le és ad el sajátjaként, csak populáris könyveket olvas és azokat hypeolja tovább, nyereményjátékokat szervez egymás hegyére-hátára, én nem vagyok ilyen. Nekem az egyetlen "marketingstratégiám" a folyamatos jelenlét, illetve a molyos és Könyvesblogok-os reklámozás. A folyamatos jelenlétről lesz ma szó.
A blogomon minden napra jut egy bejegyzés, egészen a kezdetektől, 2013-tól. Tehát egy évben 365 bejegyzés megy ki, attól függetlenül, hogy én most egy évben írok 380 bejegyzést, vagy csak 300-at. A blog életében talán 2 vagy 3 olyan nap volt, mikor nem volt bejegyzés, ez még a kezdeti időkben történt, azóta ez lehetetlen lenne.
Vannak és voltak fix rovatok, amik a hét egy napját fedik le, ezzel megkönnyítve, hogy a többi napra tudjak mit írni. Próbálkoztam többféle rovattal, de egy idő után meguntam őket (Könyvtárkifosztás, Gyereksarok), egyedül a Keddi Top10 az, ami még mindig töretlenül fut, és nemsokára a 200. résznél jár. Jelenleg 3 fix rovattal dolgozom:
- Keddi Top10: minden kedden különböző témákhoz válogatok össze 10-10 könyvet.
- Fandom Friday: minden pénteken egy-egy fandom inspiráló képeit hozom el nektek.
- Showcase Sunday: minden vasárnap megmutatom, milyen könyveket szereztem be azon a héten. Persze van olyan hét is, hogy nem szerzek be semmit (főleg mostanában, mióta elköltöztem otthonról, a csomagjaim pedig oda érkeznek, és csak kéthetente veszem fel őket), ilyenkor az a rovat is átalakul On My Mind stílusúvá, és arról írok, ami épp eszembe jut.
Illetve ott van még az On My Mind rovat, amibe elfér minden totális randomság, de ez nem fix, csak amikor úgy van kedvem, akkor írok bele. :)
Ezek a rovatok szépen kitöltik a hét 3 napját, a Showcase Sundayt mindig az aktuális hét szombat estéjén vagy vasárnapján írom meg, a többit szintén előre időzítve használom. Egyszer nekiülök, mikor unatkozok, és megírok 40-50 Keddi Top10 bejegyzést, beidőzítem őket minden keddre, és nincs dolgom a rovattal hónapokig, ugyanez igaz a Fandom Friday-re. Ezek a rovatok már készen vannak egész 2017-re, a 2018-as ütemterven még gondolkodom. :)
Na de akkor nézzük a lényegi részt, vagyis hogy hogy a búbánatba lehet kész a hét mindennapjára az összes bejegyzésem, jelen pillanatban 2018 szeptemberig.
Jelenleg a blogon 1737 bejegyzés van: ebből 1454 közzétett és 281 ütemezett bejegyzés, valamint 2 piszkozat.
Először megmutatnám nektek a kis rendszeremet, utána pedig elmesélem a többit. Szóval eddig minden évben határidőnaplót használtam a bejegyzések ütemezéséhez, ebben az évben váltottam át nyomtatott táblázatra, ami azon felül, hogy olcsóbb és környezetbarátabb, még átláthatóbb is. Így néz ki a táblázatom:
A bal oldali a 2017-es táblázat, a jobb oldali a 2018-as. Látjátok, hogy mennyi sor betelt már? :) A 2017-es táblázatban a zöld kijelölések a Keddi Top10, a rózsaszín a Fandom Friday bejegyzések, ahogy írtam őket, úgy jelölgettem ki, hogy tudjam, melyik sorszám van már kész. A másik lapon még nincsenek jelölések, mert 2018-as állandó rovatot még nem írtam meg.
Szóval! Amikor ezt a rendszert elkezdtem használni, ugye már volt egynéhány olvasmány a hátam mögött. Egy nap nekiálltam, megírtam mindet, de hogy ne egyszerre menjenek ki, egymás utáni napokra időzítettem őket. Aztán így épült lassan, de biztosan a dolog. Ahogy megírok egy bejegyzést, már be is áll a sor végére, az első szabad időpontra, várja, mikor jelenhet meg. De ezzel nincs vége a dolognak. Mert ugye sok recenziós bejegyzést írok, amik nyilván prioritást élveznek, hiszen van egy határidő, amit be kell tartanom, és nem időzíthetem a bejegyzést 2018 augusztusára, majd mondhatom a kiadónak, hogy: bocsi, nem volt szabad időpont. Ezeket a bejegyzéseket mindig előre veszem. Például ha ma megírok egy recenziós bejegyzést, és holnapra van időzítve tudomisén a Tíz kicsi néger értékelése, akkor a Tíz kicsi néger megkapja a legelső szabad helyet a sor végén, a recenzió pedig átveszi az ő helyét. Így töltődik folyamatosan a lista. Aztán vannak még más, prioritást élvező bejegyzések is, például a Mini Könyvklubos és Könyvmolypárbajos értékelések, velük is ugyanígy járok el.
És akkor most itt fel is merülhetne a kérdés, hogy mi a fontosabb: a minőség vagy a mennyiség? Úgyis tudom, hogy sok emberben ez fogalmazódik meg a felgyülemlett posztmennyiségemet látva. Nos, nálam mindkettő jelen van, azt hiszem, egyenlő arányban. Nem állítom azt, hogy mind az 1737 bejegyzés 3 oldalas, hosszú könyvkritika, hiszen ez hazugság lenne. Én igyekszem minden könyvről a lehetőségekhez mérten sokat írni. Három bejegyzéstípus található meg a blogon:
- "Normális", terjedelmes könyvkritikák: a recenziós példányok és egyéb olvasmányok kritikái
- Minikritikák: pár mondatos értékelések. Ezek nyilván lehetnének töltelékbejegyzések is, csak hogy nyomjuk felfele a posztokat, kit érdekel, mi van benne, de őszintén, nem ez a helyzet. Volt néhány (sok) olyan olvasmányom, amik nem gyakoroltak túl nagy hatást rám, vagy pedig egyszerűen képtelenség terjengősen írni róluk (amúgy sem szeretek oldalakat írni, az ilyen bejegyzések más blogomon engem is untatnak, mint olvasót, nem akarok ebbe az irányba elmenni). Találtam egy tuti kis funkciót molyon, amivel meg lehet nézni a még nem értékelt könyveimet, és itt jöttem rá, hogy még rengeteg olvasmányomat nem értékeltem, nyilván azért, mert egyszerűen nem tudtam mit írni róluk. Így született meg a minikritika "rovat", amiben azért mégis csak igyekszem minden olvasmányomról írni, amennyit csak tudok, de ez nem túl sok.
- Book tagek: nincs túl sok belőlük, elszórtan van néhány, általában van nálam egy ilyen pont havonta, amikor nincs már miről írnom, mert mindenről írtam már, de van kedvem írni, ezért booktageket töltök ki.
Szóval így működik ez a dolog. Azt hiszem, még soha nem írtam ennyit, remélem nem untátok el magatokat ;)
