Nagyon ritka, de nagyon híres betegségben szenvedek. Gyakorlatilag az egész világra allergiás vagyok.
A történet New York-ban játszódik a huszadik század mozgalmas első két évtizedében. Két nagyon különböző ember szenvedélyes, feszültségekkel teli szerelmi története.
Az Orsk kínálatában Balsak bölcsőktől kezdve egészen a Gutevol hintaszékekig minden szerepelt, amire „életszakasztól függetlenül bárkinek” szüksége lehetett. Koporsókat kivéve. Egyelőre.
Miriam Black tudja, hogyan fognak meghalni. Csak azt nem tudja, ki öli meg őket.
Ez a történet döbbenetes, eddig nem látott mélységekben mutatja be a Playboy-villa bizarr, belső világát és a titkait is annak a férfinak, akinél a villa kulcsa van.
Eltelt három hét, és véget ért a blogom féléves születésnapját ünneplő nyereményjáték. Köszönöm nektek a sok kedves üzenetet, és az elképesztő mennyiségű jelentkezést. Nem húzom tovább az időt, kihirdetem a nyertest, aki nem más, mint:
EGYETLEN DÖNTÉS 
Komárom-Esztergom megyében élek egy kis faluban. Huszonhat éves vagyok. Egy neves gyógyszergyárnál dolgozom, laboránsként már három éve. Szabadidőmben az íráson kívül többnyire olvasok, nyelveket tanulok. Érdekelnek a különböző kultúrák, vallások.
Nagyon szeretek olvasni és elég sok kedvencem van. Néhány közülük: Szigethy Éva: Bözsike, a szegedi masamód; Eliza Beth: Isteni sakkjátszma trilógia; A Gyűrűk Ura trilógia Tolkientől és a Harry Potterek is a szívem csücskei. Szeretem a szépirodalmat, a krimiket, Verne, Margit Sandemo munkáit.
Nem, az ismeretségi köröm nem tud róla, hogy írok.
Szerintem előny, abból a szempontból, hogy a mai világban a magyarok szívesebben olvasnak külföldi íróktól, mint hazaiaktól, így nagyobb eséllyel kerülhetek én is sorba náluk.
Már gyerekkorom óta nagy álmom, hogy író legyek. Nagyjából amikortól megszerettem az olvasást. Tizenöt évesen kezdtem el először „regényt” írni, ami végül is a kukában landolt. Utána tizenhét évesen ismét nekiláttam egy regénynek (ugyanazzal a címmel: A Szörnyetege Szigetén), de az akkori barátom összetörte az aprócska önbizalmam, ezért ebből sem lett semmi. Végül tizenkilenc-húsz éves koromban ráakadtam egy internetes oldalra, ahol aztán ténylegesen elkezdtem írói munkásságomat. Eleinte csak versekkel, később novellákkal, majd regényekkel.
Nem, csak a megírása előtt elolvastam egy-két hasonló történetet a témában. De régebben is szerettem a kalózos regényeket, így az nagy segítség volt számomra.
Igen, az első kiadóval nem vagyok túl elégedett, meg igazából szeretnék kicsit terjeszkedni, ismertebbé válni és ezt a módszert találom az egyik útnak.
Tulajdonképpen a kiadó beszélt rá a névváltoztatásra is (ami szerintem nem teljesen tükrözi a mű tartalmát, eredetileg a Fekete kalóz özvegye lett volna a cím). Két borítóváltozat közül választhattam, ami a címmel volt összefüggésben. Mindkettő nagyon szép volt, ezért bármelyiket szívesen választottam volna.
Egy csöndes szoba, laptoppal, esetleg egy csésze tea, vagy valami nassolni való. Időnként elolvasok egy-egy könyvet, vagy nézegetek egy jellemző képet, hogy jobban el tudjak merülni az adott témában.
Igen, van egy félkész fantasy történetem, amit szeretnék majd befejezni, de per pillanat egy hét-nyolc kötetes sorozaton dolgozom. Már az első két résznek megvan a kézirata, jelenleg a harmadiknak fogok nekiállni.
Néha egy kicsit elszomorítanak és kis időre elveszik a kedvem az írástól a negatív kritikák, de ösztönöznek, hogy jobb legyek és javítsak a hibáimon, még, ha sértő módon is fogalmazza meg valaki a véleményét. Igyekszem minden véleményt, bejegyzést elolvasni a könyveimről, s, ha esetleg úgy adódik, válaszolok is rájuk.
Semmiképpen ne küldjenek kéziratot a Novumnak, mert azzal csak megjárják. A másik tanácsom, hogy semmiképpen ne adják fel az álmaikat, írjanak! Ne hagyják, hogy a negatív kritikák elvegyék a kedvüket az írástól.
Aurora White harmadik regényét tartja kezében az olvasó. A Netes szerelem és a Sötétség gyermeke című írásokban már megtapasztalhattuk, hogy meseszerű, kalandos történeteit sajátos humorral fűszerezi a fiatal, magyar írónő. 
