Simon Márton új verseskötete a nagyvárosi szorongás szótára. Szélesvásznú történeteket mesél el néhány szóban vagy egy-egy mondatban, a félig kihunyt fényreklámok tömörségével. Baltával és körömollóval esik neki a nyelvnek, mintha mindig azt az egyetlen elrugaszkodási pontot keresné, ahol költészet és valóság egymásba zuhan. De miután megtalálta és megmutatta nekünk, udvariasan hátralép, és csak annyit mond: ”Uram, íme, a szakadék, amit rendelt.”
Tipikus agyonhype-olt, semmire sem jó könyv, ami már annyira, de annyira művészi akar lenni, hogy az már túlzás. De úgy is mondhatnám, hogy
2 semmi
6 nem
1 ennek
3 de
5 értelme
7 volt
4 semmi
☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆ (0/10)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése