„Tudom, hogy nincs bennem semmi különös. Az átlagemberek átlagéletét élem. Nem alkottam semmi emlékezetest, nevem hamarosan homályba vész, de tiszta szívből, igaz szerelemmel szerettem valakit, és ez nekem teljesen elég…”
A mű a végtelen szerelem szívszorítóan gyengéd története. 1946-ban, Észak-Karolinában kezdődik, amikor Noah Calhoun visszatér a második világháborúból. A harmincegy éves férfi, miközben megpróbálja birtokát felvirágoztatni, folyton egy gyönyörű lányra gondol, akivel tizennégy évvel korábban találkozott, és akit eddig mindenkinél jobban szeretett. Az emlékeinek él, egészen addig, amíg a lány meg nem érkezik a városba. Mi történt velük az elmúlt években, és hogyan alakul további életük? Mindezt megtudhatjuk e páratlanul szép, mesterien szőtt, megrendítő és igaz szerelmi regény lapjairól.
Korábban már írtam erről a könyvről, de most előszedtem azokat a bejegyzéseimet, amik finoman szólva semmit nem érnek, és igyekszem helyrerakni őket. Az eredeti bejegyzést itt találjátok: link
A Szerelmünk lapjai volt az első film, amit anyukámmal úgy néztünk meg, hogy nem a moziban vagy éppen a tévében elkapva láttuk, hanem tudatosan leültünk és elkezdtük nézni, így szép emlékek fűznek hozzá. Ezután kaptam kedvet a könyv elolvasásához is.
Nem vagyok oda a romantikus történetekért, Noah és Allie története mégis nagyon megérintette a szívemet, és még a mai napig is imádom a párosukat. Sőt, most hogy így eszembe jutott, újra is fogom olvasni hamarosan. :)
Tetszik a két idősíkon való történetmesélés, hogy Noah meséli el a történetüket már idős korában. Ez ad egy olyan keretet a történetnek, amikor tudod, hogy valamilyen szinten minden jól fog menni. A kettejük szerelme őrületesen szenvedélyes és tényleg olyan, amit csak a filmekben látsz, de nekem nagyon tetszett az egész "szenvedésük", nagyon szívbemarkoló volt.
★★★★★★★★★★ (10/10)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése