HELYREIGAZÍTÁS | Nicholas Sparks: Szerelmünk lapjai

„Tudom, hogy nincs bennem semmi különös. Az átlagemberek átlagéletét élem. Nem alkottam semmi emlékezetest, nevem hamarosan homályba vész, de tiszta szívből, igaz szerelemmel szerettem valakit, és ez nekem teljesen elég…”

A mű a végtelen szerelem szívszorítóan gyengéd története. 1946-ban, Észak-Karolinában kezdődik, amikor Noah Calhoun visszatér a második világháborúból. A harmincegy éves férfi, miközben megpróbálja birtokát felvirágoztatni, folyton egy gyönyörű lányra gondol, akivel tizennégy évvel korábban találkozott, és akit eddig mindenkinél jobban szeretett. Az emlékeinek él, egészen addig, amíg a lány meg nem érkezik a városba. Mi történt velük az elmúlt években, és hogyan alakul további életük? Mindezt megtudhatjuk e páratlanul szép, mesterien szőtt, megrendítő és igaz szerelmi regény lapjairól.


Korábban már írtam erről a könyvről, de most előszedtem azokat a bejegyzéseimet, amik finoman szólva semmit nem érnek, és igyekszem helyrerakni őket. Az eredeti bejegyzést itt találjátok: link

A Szerelmünk lapjai volt az első film, amit anyukámmal úgy néztünk meg, hogy nem a moziban vagy éppen a tévében elkapva láttuk, hanem tudatosan leültünk és elkezdtük nézni, így szép emlékek fűznek hozzá. Ezután kaptam kedvet a könyv elolvasásához is.

Nem vagyok oda a romantikus történetekért, Noah és Allie története mégis nagyon megérintette a szívemet, és még a mai napig is imádom a párosukat. Sőt, most hogy így eszembe jutott, újra is fogom olvasni hamarosan. :)

Tetszik a két idősíkon való történetmesélés, hogy Noah meséli el a történetüket már idős korában. Ez ad egy olyan keretet a történetnek, amikor tudod, hogy valamilyen szinten minden jól fog menni. A kettejük szerelme őrületesen szenvedélyes és tényleg olyan, amit csak a filmekben látsz, de nekem nagyon tetszett az egész "szenvedésük", nagyon szívbemarkoló volt.

★★★★★★★★★★ (10/10)

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése