MINIKRITIKA | David Levithan: The Realm of Possibility

Enter The Realm of Possibility and meet a boy whose girlfriend is in love with Holden Caulfield; a girl who loves the boy who wears all black; a boy with the perfect body; and a girl who writes love songs for a girl she can’t have. These are just a few of the captivating characters readers will get to know in this intensely heartfelt new novel about those ever-changing moments of love and heartbreak that go hand-in-hand with high school. David Levithan plumbs the depths of teenage emotion to create an amazing array of voices that readers won’t forget. So, enter their lives and prepare to welcome the realm of possibility open to us all. Love, joy, and these stories will linger.



Hát ez... valami hihetetlenül gyönyörű volt. Egyből kedvenc lett, bár David Levithantól kevesebbet nem is vártam. Tetszett a könyv felépítése, a verses forma és hogy nem egy konkrét párról szólt az egész, hanem több apró morzsából tevődött össze. A történetek között voltak olyanok is, amik kevésbé tetszettek (mert mondjuk a témájuk nem érdekelt, vagy éppen a formátumuk nem tetszett) de olyanok is, amiket egyszerűen imádtam. Tetszettek a gondolatok, amiket Levithan megfogalmazott, és az, hogy ismét csak megjelent a diverzitás a szerelem- és szeretettípusok révén: hiszen láthattunk fiú-fiú, lány-lány, fiú-lány szerelmespárt, de ezek mellé jött pár családi vagy baráti szeretetről szóló történet is. Szóval ez a könyv igazából tele van tömve földöntúli szeretettel és nagyon valós érzelmekkel, és abszolút kedvenc lett.


Kedvenc idézetek

I have no idea how he know when I need him. We can go weeks without speaking, and then, when my blue moods threaten to turn black, he will show up and tell my my moods are                        azure                         indigo                         cerulean                         cobalt                         periwinkle and suddenly the blue will not seem so dark, more lik the color a noon-bright sky.                                                                                     He brings the sun.
Run outside during a thunderstorm That downpour, that conquered hesitation, that exhilaration That's what unlonely is like. 
the amazing thing about seeing a woman naked is how open her body is, how you can see right inside her. And it's astonishing and complicated and intimidating and incredible. All those layers to feel, to read. You look there and you feel like you're knowing something, even if you're not really sure what it is.
You drive me down to the shore and I push you right into the waves. You laugh and pull me in with you, I feel the shells beneath my feet.We hold each other at the same time, then sun dancing in your hair. And I think, this is what's eternal. Not for us, but in itself.

★★★★★★★★★★ (10/10)

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése