F. Scott Fitzgerald - A nagy Gatsby

Jay Gatsby, a titokzatos milliomos felemelkedésének, tündöklésének és bukásának története nemcsak a dekadens és túlhabzó „dzsesszkorszakot”, a húszas éveket jeleníti meg művészi tökéllyel, hanem az amerikai mitológia, „az amerikai álom” olyan örök témáit is, mint ambíció, pénz és hatalom bűvölete, a lehetetlen megkísértése és az újrakezdés lehetősége. A szegény sorból származó Gatsby beleszeret egy gazdag lányba, Daisybe; a háború elsodorja őket egymástól, s míg a fiatalember a tengerentúlon harcol, a lány férjhez megy egy faragatlan, ámde dúsgazdag emberhez, Tom Buchananhez. Hazatérése után Gatsby fanatikus akarással (és az eszközökben nem válogatva) vagyont szerez, hogy „méltó” legyen Daisyhez és újra meghódíthassa az asszonyt, akinek még a hangja is „csupa pénz”.

Oké, szóval ezt a könyvet több, mint egy éve olvastam, de eddig képtelen voltam róla írni. Vannak olyan könyvek, amik annyira komplexek, annyira erőteljesek, hogy szavakkal nem is lehet kifejezni a jelentőségüket, és semmilyen dicsérő szó nem írhatja le azt, amit ez a könyv okoz a lelkünkben. Nekem A nagy Gatsby pont ilyen. De azért mégis megpróbálom.

Mindig is imádtam a dzsesszkorszakot, és bizony ez a regényben töménytelen mennyiségben jelen van. És minden egyes rezdülése, minden leírás, minden részletezett ruhadarab, fejdísz, zenekar, parti és miegymás tökéletesen visszaadta a korszak hangulatát. Szinte úgy éreztem, hogy én is belecsöppentem a pezsgő '20-as évekbe.

A főszereplő, aki köré az egész regény épül, Jay Gatsby egy szédületes figura, nagyon egyedi stílusa van, és már az első megjelenésekor a szívemhez nőtt teljesen. Imádtam a folyamatos old sport megszólítást (a magyar fordításban ez öreg fiú, de mivel magyarul és angolul is olvastam, bennem jobban megmaradt az old sport, és jobban is tetszik), minden egyes alkalommal fülig ért a szám, amikor megjelent, és ebben nem is volt hiány. :)

Daisy és Tom karakterét nem tudtam megkedvelni, pedig Daisyt az elején imádtam, de nyilvánvalóan a döntései miatt később már negatív karakterként gondoltam rá, Tom pedig eleve utálatos volt. Nick és Jordan viszont a szívemhez nőttek.

A végkifejlet, a véletlenek és az emberi gonoszságból adódó tragédia nagyon meglepett, és letaglózott. Gyönyörű volt.

Egyetlen fájdalmam van, hogy kevés. Ezt még nem éreztem, miután elolvastam, bár volt néhány részlet, ami a rövidsége miatt kifejtetlen maradt. De miután megnéztem a filmet (majd megnéztem még négyszer, mert csodálatos) jöttem rá, hogy mennyi mindent lehetett volna még beleírni. De szerintem a film és a könyv ilyen téren remekül kiegészítik egymást, mert míg a könyv gyönyörű, csodálatos a nyelvezete és megismételhetetlen hangulatot kelt, addig a film a zene és a díszletek eszközével egy teljesen más világot tár elénk.

Szereplők

Kedvenc idézetek

"Isten szeme mindent lát, Isten mindent tud, és tudja, hogy miket csinálsz. Engem bolonddá tarthatsz, de Istent nem tarthatod bolonddá."

"Néha kirúgok a hámból, és bohócot csinálok magamból, de végül mindig visszatérek hozzá, mert a szívem mélyén akkor is csak őt szeretem."

"– A múltat nem lehet újra élni. 

– Azt mondod, hogy a múltat nem lehet újra élni? – kiáltott fel hitetlenkedve. – Miért ne lehetne?"

"Nincs az a tűz s eleven élet, ami felérhet azzal, amit egy férfiszív rejt magában."

★★★★★★★★★★ (10/10)