Az amerikai Ransom Riggs a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei című könyvvel tűnt fel (2011). E regény világszerte óriási sikert aratott – nagyszerű film is készült belőle –, majd további két sikerregénnyel (Üresek városa, Lelkek könyvtára) trilógiává bővült. Riggs legújabb, gyönyörű, művészi grafikákkal illusztrált könyvében azokat a regéket írja meg, amelyek a trilógiában szereplő „különlegesek” eredetét és legősibb történeteit beszélik el. A „különlegesekről” szóló szokatlan mesék minden darabja egy-egy meglepetés: sosem az történtik, amire számítunk, a szereplők furák, a fordulatok kiszámíthatatlanok, az atmoszféra pedig különös. Minden történet egy másik világ, de megegyeznek abban, hogy különlegesek.
A Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei sorozat kétségkívül az egyik kedvenc könyvsorozatom, és nagyon hiányzott a világa, miután befejeztem a trilógiát. Ott van a film, de azt nem vagyok hajlandó megnézni, mert annyira megváltoztatták már a trailer alapján is a könyv történetét és szereplőit, hogy nem akarok rossz élményt a sorozattal kapcsolatban. De aztán jött A különlegesek regéi, és újra elmerülhettem abban a világban, melyet olyannyira szerettem.
Őszintén szólva a trilógiában a különlegesek regéinek említése nem hozott túlzottan lázba, nem szeretem az ilyen történeten belüli történeteket (lsd. Bogar bárd meséi), de aztán gondoltam, miért is ne, adjunk neki egy esélyt. És az elején kicsit elbizonytalanított, hogy olvastam pár nem túl pozitív értékelést a könyvről, de aztán úgy döntöttem, nem foglalkozok vele, és jól tettem, mert imádtam.
Mivel ez a könyv nem csak kívülről gyönyörű, és csodás illusztrációkkal tarkított, de a történetek is nagyon izgalmasak és változatosak, engedjétek meg nekem, hogy külön-külön értékeljem a könyv történeteit:
Az elragadó kannibálok: hát ez! Ez a történet teljesen levett a lábamról, bár amint elolvastam, elvetettem azt az ötletet, hogy én ezt a könyvet majd milyen jól fel fogom olvasni a gyermekeimnek esti meseként, mert még számomra is kicsit sokkoló volt. De nagyon tetszett, érdekes volt egy ilyen történetet olvasni, ami nem csak a különlegesekről szól, hanem tanít is egy-két dolgot az embernek a kapzsiságról és a józan észről.
A villás nyelvű hercegnő: ez a történet is tetszett, tipikus példája annak, hogy milyen az, amikor valakit csak a külsőségek érdekelnek, és valós képet fest arról, hogy régebbi korokban egy nő létezésének csak az volt a célja, hogy házasságával szövetséget biztosítson a saját és egy másik birodalom közt.
Az első ymbryne: Ymeene története számomra rendkívül érdekes volt, hiszen míg a korábbi történetek ugyan különlegesekről szóltak, mégis kicsit elkülönültek az eredeti trilógia cselekményétől, addig ez a történet visszavezetett kicsit minket az időhurkok világába, és pár plusz infót is megtudhattunk a hurkokról, ami a trilógiában nem lett részletezve. Tetszett.
Aki szellemekkel barátkozott: jó volt, kicsit horror érzésem volt az olvasása közben, kellőképpen hátborzongató és megható volt.
Cocobolo: talán ez lett az egyik kedvenc történetem a kötetben, habár nem szeretem a kínai, japán, stb. környezetben játszódó történeteket. Először nem is tetszett, de aztán csak olvastam, és annyira, de annyira megdöbbentő volt, hogy a végére teljesen megdöbbentem.
A Szent Pál galambjai: ez a történet is szerepet kapott a trilógiában, bár ennyire nem lett részletezve. Nekem ez tetszett a legkevésbé, nem szeretem a madarakat, talán azért.
A rémálmokat szelídítő lány: ez a történet lett az abszolút kedvencem, végig libabőrös voltam az olvasása közben. Igazi horrorfilm-alapanyag, durván félelmetes és hátborzongató. Imádtam!
A sáska: megint csak egy nevelő célzatú történet, jó kis csattanóval a végén. Igazán tanulságos.
Az árapály ura: ez is érdekes történet volt, annyira nem tetszett, mint a többi, de ismét csak egy jó kis lecke volt arról, hogy amint az emberek megtudják, hogy hasznos tudsz lenni számukra, kizsákmányolnak. A vége nagyon tetszett.
Cuthbert regéje: ez a történet is szorosan kapcsolódik a trilógiához, és jó volt elolvasni végre a teljes történetet, ugyanis a könyvben csak említés szintjén kerül elő. Végre újra találkoztam a kedvenc szereplőmmel, az emuráffal, és bizony-bizony ezen a történeten el is pityeredtem, annyira szomorú és gyönyörű volt.
Kedvenc idézetek
Azt képzelte, hogy a világ jó dolgokat is tartogat számára, ami igazán különös amerikai elgondolás.
A rémálmok nem olyanok, mint a daganatok vagy az üszkös végtagok. Kétségtelenül kellemetlenek, ám a kellemetlenségnek néha célja van.
– Természetesen semmit sem lehet építeni békesség nélkül – felelte Wren –, béke viszont nem érhető el megértés nélkül.
Volt olyan korszak, amikor a normális emberek elfogadták – sőt tisztelték – a különlegeseket, és jól megvoltak egymással. Ám később beköszöntött a tudatlanság kora, és a normálisok gyanakodni kezdtek a különlegesekre. Amikor valamilyen tragikus esemény történt, amelyre a kor kezdetleges tudománya nem talált magyarázatot, a különlegeseket tették meg bűnbakká. Amikor Kis Csalódás faluja egy reggel arra ébredt, hogy az összes birka szénné égett, vajon felfogták-e a falubeliek, hogy villám csapta agyon az állatokat? Nem, hanem a helyi különlegest okolták, és kikergették őt a pusztába. Amikor Öltésfalván a varrónő egy egész héten át nem bírta abbahagyni a nevetést, vajon okolták-e a falubeliek a frissen behozott gyapjút, amely meg volt fertőzve a kacagókórt hordozó aktákkal? Persze hogy nem: ráfogták a faluban élő különleges leánytestvérpárra, és felakasztották őket.
– Nemcsak hazug és bestia vagy – mondta, és beköpött a cella rácsai közt –, hanem férjhezadhatatlan is! Ezt úgy mondta, mintha ez lett volna a legnagyobb bűn.
Kérjük, hogy a könyv lapjait ne másolják le, ne lopják el és ne tegyék szamárfülessé! Kérjük, hogy a könyvet ne használják se üvegalátétnek, se ajtóütközőnek! Kérjük, hogy a gyűjtemény harmadik regéjét ne olvassák fel hagosan visszafelé!A kiadó nem vállal felelősséget azért, ami történhet.
INFORMÁCIÓK
Oldalszám:
Eredeti cím: Tales of the Peculiar
Megjelenés éve: 2017
Kiadó: Kossuth
★★★★★★★★★★ (10/10)
A bejegyzés a Kossuth Kiadó jóvoltából jöhetett létre
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése