Emma is sitting on a turbulent plane. She's always been a v. nervous flyer. She really thinks that this could be her last moment. So, naturally enough, she starts telling the man sitting next to her – quite a dishy American, but she's too frightened to notice -all her innermost secrets. How she scans the backs of intellectual books and pretends she's read them. How she does her hair up like Princess Leia in her bedroom. How she's not sure if she has a G-spot, and whether her boyfriend could find it anyway. How she feels like a fraud at work – everyone uses the word 'operational' all the time but she hasn't a due what it means. How the coffee at work is horrible. How she once threw a troublesome client file in the bin. If ever there was a bare soul, it's hers. She survives the flight, of course, and the next morning the famous founding boss of the whole mega corporation she works for is coming for a look at the UK branch. As he walks around, Emma looks up and realises… It's the man from the plane. What will he do with her secrets? He knows them all – but she doesn't know a single one of his. Or… does she?
Régóta halogatom már ennek a könyvnek az elolvasását, meg úgy alapból Sophie Kinsellát is. Először kinéztem magamnak a boltkóros sorozatot, de aztán valahogy letettem róla, viszont amikor ezt a könyvet megláttam egy turkálóban, nevetséges összegért, úgy voltam vele, hogy adok neki egy esélyt. Aztán csak állt, állt, állt a polcon, várakozott, hogy ne legyen több friss megjelenés, recenziós példány, könyvklubos, kihívásos könyv, vagyis hogy végre őt is "emberszámba" vegyem, és elolvassam. Aztán egy szép napon eljött ez az idő, ugyanis kitaláltam egy technikát a várólistám csökkentésére: úgyis tudom, hogy olvasás után el fogom adni a még olvasatlan könyveim 90%-át, így már olvasás előtt meghirdetem őket, és ha van rájuk érdeklődő, hát gyorsan elolvasom az eladás előtt. Így esett a nagy eset, hogy saját magam által rá lettem kényszerítve eme könyv elolvasására, amit egyáltalán nem bántam meg, sőt, az utóbbi idők egyik legjobb olvasmányélményével gazdagodtam.
Az első 40 oldal után abba akartam hagyni, olyan szinten nem kötött le, hogy napokig csak tologattam, inkább sorozatot néztem, mint hogy olvassak, de aztán egyszer csak úgy futottam neki, hogy márpedig én ezt elolvasom, és láss csodát, azután le sem tudtam tenni. Az elején tényleg nem nagyon indult be a cselekmény, Emma szerencsétlenkedései számomra egy kicsit túl hatásvadász benyomást keltettek, és őszintén szólva nagyon szerencsétlenül éreztem magam, hogy egy olyan nőről olvasok, akit még a saját családja is utál, olyan hülye érzésem volt végig. De aztán elkezdett beindulni a történet, és ó, anyám!
Emma eléggé ingatag főhős, nagyon szerencsétlen, tele van ciki titkokkal, sosem azt mondja, amit kellene, és emellett még egy karrier mellett sem tudott megmaradni hosszú távon. Ebbe a képbe csöppen bele Connor, a "Ken baba", a tökéletes pasi, és megint jön a klisé, hogy a tök átlagos, tök szerencsétlen főhősnő kifogja a főnyereményt... szerencsére kiderült, hogy a pasi a külsejétől eltekintve amúgy tök gáz, szóval Kinsella gyorsan elhárította a kliséveszélyt.
Tetszett Emma karrierje, mint marketingasszisztens, és hogy a cselekmény nagy része az irodában játszódott, ez adott egy kis izgalmat a történetnek, sok kollégát megismerhettünk és szerettem a dinamikájukat, az állandó élcelődéseket, még ha sajnos legtöbbször Emma volt a gúnyolódások kereszttüzében, mint a legalsó szinten álló alkalmazott.
Imádtam Emma otthoni környezetét, a két lakótársával, Lissyvel és Jemimával alkotott hármasukat, amiben ugyan Jemima elég erőteljesen kakukktojás volt, mégis vicces jeleneteik voltak együtt, Lissy és Emma barátsága pedig irigylésre méltó.
Aztán besétált a képbe Jack, a random pasi a repülőről, akiről kiderül, hogy egy multimilliomos nagykutya, egyébként Emma főnöke... hát, itt kezdett izgalmas lenni a dolog.
A cselekmény aztán egy olyan fordulatot vett, amitől őszintén olyan ideges lettem, hogy azt hittem, kihajítom a könyvet az ablakon, de aztán minden megoldódott, és egy fantasztikus történet kerekedett ki az egészből. Rettenetesen sajnálom, hogy nincs folytatása, mert bármit megadnék, hogy legyen még egy könyv, ami Jackről és Emmáról szól. :(
Kedvenc idézetek
'Everyone was laughing at me. Everyone was teasing me, in the whole office. Artemis was teasing me -' 'I'll fire her,' Jack cuts me off firmly. (…) 'And Nick was teasing me -' 'I'll fire hime too.' Jack thinks for a moment. 'How about this: anyone who teased you, I'll fire.' This time I can't help giggling out loud. 'You won't have a company left.'
Never be ashamed of your body. Rejoice in it! The earth mother has given it to you!
'I'm… I'm so sorry. I don't know what happened there. I guess I got a little carried away. Could we -' His voice abruptly cut off by the interviewer. Carried away. He got a little carried away. This is like saying Hitler was a tad aggressive.
He cannot be serious. Connor didn't seriously think I was going out with Tristan from Design, did he? I mean, Tristan could not look more gay if he wore leopardskin hotpants, carried a handbag, and walked around humming Barbra Streisand hits.
Szereplők
★★★★★★★★★★ (10/10)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése