Egy teljesen átlagos napon felbukkan egy teljesen átlagos, barátságos mosolyú vevő. A következő pillanatban azonban Annie, a fiatal ingatlanügynök már elkábítva és megkötözve fekszik egy furgon hátuljában. Amikor magához tér, távoli fakunyhóban találja magát. Fogva tartója megszabja neki, mit és hogyan csináljon, megerőszakolja, teherbe ejti, bántalmazza. Vajon sikerül Annie-nak megölnie rabtartóját és elmenekülnie? Véget érhet egyáltalán ez a rémálom?
Chevy Stevens briliáns thrillerében – akárcsak Emma Donoghue nagy sikerű A Szoba című regényében – az áldozat szemszögéből ismerhetjük meg egy beteg elme működését, az Annie által csak Pszichónak nevezett fogvatartó bizarr szokásait és a hátborzongató tettek mögött felsejlő indítékokat. És miközben Annie a terápiás üléseken élete legborzalmasabb évének feldolgozásával küzd, elképzelhetetlenül fájdalmas felismerésekkel is szembesülnie kell.
●●●
Ez mindenképp maradandó élmény marad, bár a műfaj nem áll túl közel hozzám, egyre jobban kezdem megszeretni. :)
Ahogy a fülszövegből is kiderül, az áldozat szemszögéből ismerhetjük meg a történteket, ugyanis ő maga meséli el, de amit nem említ, hogy közben az olvasó a pszichológus szerepébe élheti bele magát, ugyanis Annie az egész történetet neki meséli el. Egyedülálló, kiforrott hang jellemzi a könyvet, és olyan izgalmas cselekmény, váratlan fordulatok, hogy számomra letehetetlen volt.
Tetszett, hogy nem volt semmi körítés, hogy Annie hogy élte a mindennapjait, mielőtt elrabolták, se sokáig elnyúló felvezetés, egyből az elrablással indít, ezzel megadja a könyv mozgalmas, feszített tempóját, ami az utolsó betűkig nem változik.
Furcsa, mert amikor valakit elrabolnak, és olyan dolgokat kell tennie, mint Annie-nek, az ismerősei elpártolhatnak tőle, ahogy ez vele is megtörtént - valaki nem bír úgy tenni, mintha nem sajnálná az áldozatot, és van, aki pedig elítéli őt a tetteiért. Ebből a könyvből megérthetjük, hogy gondolkodnak az áldozatok, hogy milyen nehéz ilyen helyzetben döntéseket hozni, és hogy milyen azt hinni, hogy itt a vég. Annie-n keresztül egy pár rejtett utalást is találhattunk Pszichó ürügyeire, és a gyermekkorára, ami idáig vezetett. Mindenkinek kiderül minden mocskos titka a múltból, és mindenki vezekel a saját bűneiért.
Egy kicsit számomra a Lélek legsötétjéhez hasonlít, bár a Nincs menekvés hamarabb született. Mindkettőben egy nő a főszereplő, aki rengeteg bántalmazáson ment keresztül, és a cselekmény két párhuzamon fut: egy a jelenben, az események utáni összetört életben, ahol minden csak a félelemről és a fájdalomról szól, és egy a múltban, amelybe a főszereplő visszaemlékezései juttatnak el minket.
Mindig is ettől rettegtem, hogy ilyen velem is előfordul, és hát ezután a könyv után is volt pár álmatlan éjszakám.. :)
«««««««««« (10/10)
______________________________
Kiadó: Alexandra
Eredeti cím: Still Missing
Kiadás éve: 2012
Oldalszám: 360
A bejegyzés az Alexandra Kiadó jóvoltából jöhetett létre.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése