Jacob Hunt nem átlagos tinédzser: Asperger-szindrómája van. Képtelen értelmezni a szociális jelzéseket, sehogy sem találja a helyét kortársai között, és még attól is retteg, ha egy másik ember szemébe kell néznie. A fiút semmi sem érdekli jobban, mint a bűntények felderítése. Mindent tud a helyszínelésről, és nemegyszer valódi bűntények helyszínén is feltűnik, frászt hozva ezzel a vermonti kisváros rendőreire. Amikor Jacob segítője, egy fiatal gyógypedagógus lány brutális gyilkosság áldozatává válik, fordul a kocka, és most a rendőrség jár Jacob nyomában. A fiú érzelemmentessége, üres tekintete és szokatlan reakciói pedig szinte felérnek egy beismerő vallomással… Hogyan küzd meg Jacob és családja a betegséget övező félreértésekkel és előítéletekkel? Hogyan tud segítő kezet nyújtani egy anya, aki maga sem találja az utat a fiához, és egy kamaszodó öcs, aki sohasem élhetett normális életet beteg testvére miatt?
Meglepő módon ezt a könyvet is nagyon szerettem, hiszen Picoult művei nálam mindig 10 csillagos kedvencek. A téma itt az Asperger-szindróma, és hogy hogyan hat ki egy szeretett személy betegsége a család többi tagjára, akik vagy az életüket áldozzák fel érte, vagy az árnyékában élnek. Megindító volt olvasni az anya és két fia "szenvedéseit", a mindennapi életüket és kihívásaikat. A fő cselekmény, vagyis a gyilkosság nekem annyira most nem jött be, Jacob nagyon nehezen megkedvelhető szereplő volt, de tetszett, ahogy az anyja anyatigrisként védi a fiát, és a lezárás is eléggé földhöz vágott.
★★★★★★★★★☆ (9/10)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése