MINIKRITIKA | Oscar Wilde - A boldog herceg

Oscar Wilde, „az élet királya” – ahogy magát nevezte – könyörületesebb volt az országló, a valóságos királyoknál. Meséi alapgondolatát a részvét ihlette; részvét a szegények, a nyomorékok, a szerelem áldozatai iránt. S a mesék tájai, a városok, a királyságok, a mágusok és kereskedők – mintha az Ezeregyéjszaka világa kelne új életre a múlt századvégi angol író tollán. Szánalom és áldozat, keleti egzotikum, gazdagság, szemkápráztató ékszerek – ebben a sokszor túldíszített keretben ad szívig ható képet Wilde az emberi lélek legbenső csodáiról.


Végre egy Helikon zsebkönyv, ami tetszett is. :) Nem vártam sokat, tudtam, hogy mese, de ez volt a kezem ügyében egy hétvégén át tartó Heroes-maraton alatt, ami olyan könyv, hogy bármikor le lehet tenni, szóval belevágtam. És a végén többet jelentett nekem, mint amire számítottam. Mert oké, hogy mese, de gyönyörű. És tanulságos. És mindenki értelmezheti a saját felfogása szerint, a saját életére és tapasztalataira levetítve, és néha sírni tudtam volna, annyira igaz volt.

★★★★★★★★★★ (10/10)