Kedvencünk elvesztése igen jelentős érzelmi trauma és sokszor a környezetünk nem érti meg milyen hatalmas fájdalmon megyünk keresztül. Előbb-utóbb sajnos mindenki meghal, felelősségteljes gazdiként azonban úgy érezzük, mindentől meg kell óvnunk szeretett állatunkat – még a haláltól is. A veszteségre soha nem készülhetünk fel teljesen, de a Dr. Wallace Sife 30 éves szakmai tapasztalata alapján készült könyv segít, hogy a szeretetre koncentrálj és enyhüljön a gyász és a fájdalom érzése. Az állatbarátoknak a gyász az az ár, amit azért a különleges szeretetért és örömteli életért fizetünk, amit a kedvencünkkel osztottunk meg. Mindannyian tapasztaljuk azokat a különleges érzéseket és irracionális szakaszokat, amiken a gyászfeldolgozás során keresztülmegyünk, azonban az információ hiánya miatt sok ember megkérdőjelezi a saját józan ítélőképességét. Tudjuk, hogy meghalt a kedvencünk, de érzelmileg nagyon nehéz ezt elfogadni. Egy szeretett állat elvesztése mindig hatalmas megrázkódtatás. A könyv elolvasása után remélhetőleg jobban megérted a saját érzéseidet és a gyász egyes szakaszait. Ez a könyv neked szól, ha elveszítetted kedvencedet és most mélyen gyászolod. Ha pedig most van kisállatod, a könyv információinak segítségével még tudatosabb és örömtelibb lehet a kapcsolatotok.
Soha nem értettem azokat az embereket, akik lenéznek, elítélnek másokat azért, mert gyászolják az elvesztett kiskedvencüket. Akik azt mondják "vegyél másikat", "csak egy állat", és társaik. Nyilvánvalóan mindenkinek más szerepet tölt be az életében egy kisállat: van, akinek csak egy dolog, amit birtokol, van, akinek házőrző, van, akinek viszont egyenrangú társ és barát. Ezért nem értem, miért kell lenézni másokat emiatt. Mert mindenki máshogy gyászol, és ezt tiszteletben kellene tartanunk.
Nagyon sok kisállatot elvesztettem az évek során, és bizony kibőgtem a szemem, és hetekig, hónapokig gyászoltam őket, mert nekem ők ugyanúgy családtagok, mint bárki más a családomban, ugyanúgy barátaim, mint bármelyik barátom. Azt nem mondanám, hogy mindegyikük ugyanakkora űrt hagyott a szívemben: az is, akivel együtt nőttem fel, és az is, aki csak napokig, hetekig volt velem, de tény, hogy mindannyian űrt hagytak bennem, amit nem tudott pótolni egy új kisállat sem. Jó lett volna, ha akkor is ott lett volna ez a könyv. Mert most szerencsére nem vesztettem el senkit, de a múlt- és jövőbeli fájdalmak miatt olvastam el ezt a könyvet, és úgy érzem, valamilyen szinten simogatta a lelkemet, megmutatta, hogy nem vagyok egyedül, hogy nem én fújom fel a kis kedvencem elvesztését, hanem mások is ugyanígy éreznek, másrészt megerősített, hogy ha egyszer eljön az idő, amikor el kell búcsúznom jelenlegi barátaimtól, tudjam, hogy egyszer még találkozunk.
Szerintem ezt a könyvet minden állatbarátnak el kellene olvasnia, aki valaha is szeretett és elvesztett egy állatot, vagy aki még nem veszítette el, de szeretne felkészülni a későbbi elválással való megbirkózásra. Sife nagyon jól körbejárja a témát, kezdve a társadalmi megítéléstől a gyász folyamatán át a különböző korosztályok különböző reakcióiig. Megmutatja, hogy és hogy ne közöljük a gyerekekkel a kis kedvencük elmúlásának tényét, és különböző vallások különböző nézőpontjait bemutatja. Szerintem hiánypótló könyv, tökéletes, gyönyörű. Mindenki olvassa el. Mert tudom, hogy minden állat, aki elhunyt, már a Szivárványhíd túloldalán boldogan szaladgál a társaival, és ha a gazdája követi a túlvilágra, újra találkoznak majd. Legalábbis remélem. Azt tudom, hogy rám egy egész falka fog várni, és ez a könyv kicsit könnyebbé tette ezt elfogadni.
Kedvenc idézetek
"Senki nem gyászol egyformán, de a fájdalom, amit érzünk, valós és senkinek nincs joga lekicsinyelni vagy helyteleníteni."
"A közkedvelt mondás, hogy „Az idő minden sebet begyógyít” nagyon félrevezető lehet. Az idő csak lekerekíti a fájdalom éles sarkait, hogy lehetőségünk legyen gyógyulni. De a fájdalom egy része örökre velünk marad. Az idő segít az átmenetben, de nem gyógyít. Erre nincs gyógyszer."
"Mindenki, aki valaha szeretett már egy állatot, tudja, hogy milyen csodát adnak ők nekünk."
"A kutya az, aki gazdája mellette áll jóban-rosszban, egészségben-betegségben. Ott alszik a hideg földön, ahol barátságtalan szelek fújnak, s ádázul zuhog a hó, csak hogy gazdája oldalán lehessen. Megnyalja a kezet, amiben nincs élelem, amit felajánlhatna. Nyalogatja a sebeket és enyhíti a fájdalmakat, melyeket a világ kegyetlensége ejt. Úgy őrzi koldus gazdája álmát, mintha király volna. Mikor minden barát eltűnik, ő marad. Ha elmúlik a gazdagság vagy szertefoszlik a hírnév, ő olyan hűséges marad szeretetében, ahogy a nap kitart útján az égen.Ha a szerencse kereke fordul, s magányosak és otthontalanok leszünk, ő akkor sem kér mást, csak hogy mellettünk lehessen, és óvhasson minket minden veszélytől és ellenségtől. Hűséges marad akkor is, ha gazdáját elragadja a halál és a sír mellett fejét mancsai közé téve, szomorú, de éber szemekkel őrzi társa álmát."
★★★★★★★★★★ (10/10)