MINIKRITIKA | Oscar Wilde: Dorian Gray arcképe

Oscar ​Wilde klasszikus regényének hőse, a gazdag, gyönyörű és naiv fiatalember, Dorian Gray megszállottja annak a gondolatnak, hogy örökké fiatal és szép maradjon, s ezért még akár a lelkét is eladná. Miután az egyik barátja megfesti portréját, a fiú csak azt fájlalja, hogy az ő szépségét az élet és az idő hamar lerombolja majd, míg a képe örök marad, s azt kívánja, hogy bárcsak ez fordítva lenne.
A fiatalember hamarosan cinikus barátja, Lord Henry Wotton befolyása alá kerül, aki ráébreszti az élet ízeire. Dorian átadja magát az önző és rafinált élvezeteknek, férfiakat és nőket taszít a bűn útjára, majd egyre mélyebbre süllyed, s a züllés minden nemét és formáját megtapasztalja. Az események egyre riasztóbb fordulatot vesznek, mivel nemsokára megtudja, hogy kívánsága teljesült. Legnagyobb csodálkozására ugyanis csak a róla készült kép öregszik. Arca és szeme őrzi az ártatlan ifjú szépségét, a festett arcmás viszont, amelyet gondosan elzárva tart háza egy titkos helyiségében, híven mutatja az idő és a bűn rombolását vonásain.
Ekkor úgy érzi, itt az ideje megváltoztatnia az életét. Hogy teljesen tisztára mossa magát, bűnös múltjának tanúját, a szörnyűséges képet meg akarja semmisíteni…


Nagyon régóta szemezek már ezzel a történettel, nagyon kíváncsi voltam rá évek óta, de mivel nem nagyon szeretem a klasszikus könyveket, így soha nem fogtam bele. Most a Mini Könyvklub miatt "muszáj" volt elolvasnom, de sajnos nem hagyott nagy nyomokat bennem.

Nem tetszett. Nagyon nem tetszett. Először is, a nyelvhasználat nagyon hátravetett az olvasásban - tudom, hogy egy régi könyvről beszélünk, de itt valahogy különösen idegesített a régies történetmesélés. Ezen kívül rettentő nehezen indult be, nagyjából tudtam, mire számítsak, de csak nem jött, csak nem jött... A harmadik okom a nemtetszésre pedig, hogy rettentő unalmas volt. Litániáztak jobbra-balra mindenféle múltbéli eseményekről és minden szereplő nagyanyjának az unokatestvérének a szomszédjáról is meg kellett hallgatnunk 1-1 történetet. Maga az alapsztorit érdekesnek találom, viszont a sok körítés nélkül élvezhetőbb lett volna.

★☆☆☆☆☆☆☆☆☆ (1/10)

Related Posts:

  • Zakály Viktória: Szívritmuszavar (Szívritmuszavar #1) Csönge. Egy hely, mely mindent megváltoztat. Egy hely, melyet soha nem feledsz. Egy vágy, mely örökre a szívedben marad.A lány nem hisz a véletlenben, csak a sorsban, a fiú nem hisz a szerelemben, csak a kötelesség… Read More
  • Susan Kreller: Égig érő szerelem „A dolog úgy állt: néha, a legnehezebb időkben kap az ember valamit, csak úgy. Valakiktől, akikkel -öröktől fogva ott ült egy hintaágyon, vagy olyanoktól, akik újonnan jöttek, sőt akár a saját szüleitől is. És a helyzet az, … Read More
  • Lev Grossman: A varázslók (A varázslók-trilógia #1) A ​többi fiatalhoz hasonlóan Quentin Coldwater sem hisz a varázslatokban egészen addig, míg egy zártkörű és titkos egyetem hallgatója nem lesz New York egy eldugott részében. S noha a tanulás évei úgy telnek, mint bárho… Read More
  • Gaura Ágnes: Vámpírok múzsája (Borbíró Borbála #1) Borbíró ​Borbála a magyarországi Vámpírkutató Intézet alkalmazottja, bakancsos tudós és magánéleti szerencsétlenség, akinek a munkája a mindene – ám amikor hatalomra kerül az Emberfeletti Összefogás Pártja, az intézet a… Read More
  • MINIKRITIKA | Naomi Novik: Rengeteg Agnyeska szereti csendes faluját a völgyben, az erdőket és a csillogó folyót. Kis világának peremén túl azonban a gonosz varázslattól sötétlő Rengeteg burjánzik, melynek árnyéka a lány életére is rávetül. Népét egy szi… Read More

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése