Mi lenne, ha másodszorra is átélhetnéd az első találkozást? Cal Logan döbbenten veszi észre Nicole Bentleyt a vele szemben lévő kávézóban, több ezer kilométerre szülővárosuktól. 1 éve, az érettségijük óta senki sem látta őt, és senki sem hallott róla. Úgy tűnik, hogy ő nem is Nicole. A lány pontosan ugyanúgy néz ki, mint Cal gyerekkori szerelme, de az ő neve Nyelle Preston, és fogalma sincs arról, hogy Cal kicsoda. Nyelle ösztönző, fogékony és vakmerő, az élethez való szenvedélyes hozzáállása másokra is átragad. Ebben Nicole teljes ellentéte. Calt totálisan lenyűgözi a lány, és megállíthatatlanul beleesik. Nyelle azonban kivételesen titokzatos, és ahogyan Cal egyre közelebb jut a rejtélyek megoldásához, úgy egyre kevesebbet akar tudni. Amikor a múlt és a jelen titkai összecsapnak, egy dolog világossá válik: Semmi sem az, aminek látszik
A vizsgaidőszak nem volt túl kegyes hozzám, ezt az egy könyvet olvastam el alatta, de ezt is csak úgy, hogy kétszer vonatoztam oda-vissza Nyíregyháza és Debrecen között, és szinte csak a vonaton olvastam, mert csak ott tudtam bűntudat nélkül olvasni, hogy most épp nem tudok tanulni, úgyhogy olvashatok. Szóval elég nyögvenyelősen indult a kapcsolatunk a könyvvel, és féltem, hogy pont emiatt nem fogom szeretni, mert annyiszor kellett félretennem, hogy nem sikerült teljesen ráhangolódnom a történetre. De szerencsére nem így lett.
Igazából nem vártam sokat, mostanában igyekszem nem túl nagy elvárásokat támasztani az ilyen YA regények felé, mert sokat csalódtam már. De épp ezért nagyon meglepett, mennyire magába szippantott és mennyire nagy kedvenc lett.
Igazából ez is egy sablonsztorinak indult: ott volt az átlagos szomszéd srác típusú Cal, és a titokzatos, megfejthetetlen, misztikus Nicole (láttunk már ilyet? Hát hogyne! Papírvárosok, Kösz, hogy..., Dash és Lily, Nick és Norah, csak hogy néhányat említsek). Akkor mégis mi volt olyan elképesztően jó ebben a sablonnak tűnő történetben? Egyrészt az, hogy két szálon futott a cselekmény. Néhány könyvnél ez idegesítő, de itt nagyon kellett szerintem. Másrészt az érdekes és izgalmas szereplőgárda, akiket egytől egyig imádtam: Calt, Nicole-t, Nyelle-t, Rae-t, Ericet, Richelle-t, Maurát, mindenkit nagyon megkedveltem, ami szokatlan. Aztán ott volt a nagy rejtély, amit nem is sejtettem, teljesen másra számítottam, de ó te jó ég! Szóval nem is tudom összefoglalni, hogy mennyire tetszett ez a történet. Ami még pluszpontot érdemel, az a befejezés, ami szintén nem hétköznapi, nem megszokott, és pont ezért imádtam. :)
Kedvenc idézetek
"Te voltál már szerelmes? (…) – Nem. Hát te? – Én sem. De kíváncsi vagyok, milyen lehet. – A hangja szinte visszhangzik a csöndben. – Szerintem olyan, mintha sötétben zuhannál hátrafelé. Félelmetes. És lélegzetelállító. Amikor bíznod kell abban, hogy valaki ott áll, hogy elkapjon. – Vagy inkább a hóba zuhansz, és lefagy a segged. Vagy egy kiálló sziklába, és összetöröd a hátad."
"Olyan fényes a mosolya, hogy még a felhős égbolt is kiderül."
"Attól, hogy felidegesíted magad, még semmi nem fog változni."
Szereplők
