Mi lenne, ha az intelligencia műtéttel megnövelhető lenne? Boldogabb-e az okosabb ember? Charlie Gordon nem lesz boldogabb attól, hogy IQ-ját 70-ről 180-ra növelik. De az eredmény nem is tartós. Néhány hónap alatt megy végbe a szenzációs változás, majd a leépülés. Naplójából – a pszihológus író nagyszerű beleérző-képessége révén – megismerhetjük, hogyan látja a szellemileg visszamaradott ember a saját helyzetét, milyen bonyolult a kísérletező és a kísérleti alany viszonya, mennyire elszakadhat egymástól a szellemi és az érzelmi fejlődés. Elgondolkodtató, hogy miként befolyásolja a visszamaradottból zsenivé váló Charlie környezetében élők hozzá fűződő érzelmeit intelligenciája változása. Fekete Ernő nagyszerű előadása drámai erővel jeleníti meg Charlie Gordon és Algernon, a kísérleti fehér egér fantasztikus történetét.
Sokáig vacilláltam emiatt a könyv miatt, mert hiába lett a világ 2. legjobb sci-fijének értékelve a molyon, és hiába szerepel majdnem 300 ember kívánságlistáján, mégis valahogy úgy gondoltam, hogy "jó, majd egyszer". Viszont a könyv újbóli megjelenése kiváló alkalmat szolgáltatott arra, hogy próbát tegyek, és egyszerűen oda voltam érte. :)
Keyes könyve egy hihetetlen személyiségfejlődést követ végig, olyan elbeszélésben, amelyben Charlie írja le/mondja el élete történetét, amelyet ő is velünk együtt ismer meg. Habár az eredeti mű 1959-ben keletkezett, a regény mégis időtlen - nincsenek benne zavaró, a múlt kellékeit és korszellemét illető utalások, így ha nem tudnám, hogy milyen régi történetről van szó, azt is hihetném, hogy egy kortárs író tollából származik.
Már egy pár napja piszkozatként áll ez a bejegyzés, mindig hozzáadok egy-két szót, mert egyszerűen még annyira friss az olvasmányélmény, hogy hajlamos vagyok elérzékenyülni, ha rágondolok. Charlie története eljutott a szívemig, és nem csak hogy élveztem nézni a szárnyalását, de mélyen meg is érintett a története. Ahogy visszaemlékezett a gyermekkorára, ahogy viszontlátta a szüleit, és végül a leépülése...hihetetlenül megható és szívet tépő olvasmány volt. Sokszor éreztem nyomorultul magam, miközben olvastam - ilyen lenne az emberiség? És sajnos tényleg. És egy fikcionális, szellemileg visszamaradott férfi elbeszélésével vág pofon az igazság, hogy az emberek kegyetlenek, könyörtelenek és nagy leckét tanít meg az elfogadásról is. A szereplők egytől-egyig egyéniségek voltak, nagy kedvencem lett többek közt Charlie, Fay és persze Algernon is. A történet végkifejlete pedig egyszerűen borzalmas volt, nagyon sokáig szomorú voltam miatta, pedig nem gondoltam, hogy egy férfi tollából ilyen érzelmes regényt olvashatunk.
Charlie több mindent megtanított nekem az életről, mint a tanárok vagy más emberek: az elfogadást, a megbecsülést és a boldogság keresését. Bárcsak valódi személy lenne, és ismerhetném.
A könyv szerte a világban elsöprő sikert aratott, ezt mutatja a számtalan kiadása és filmadaptációja is. A leghíresebb a filmadaptációk közül az 1968-as Charly - Virágot Algernonnak.
«««««««««« (10/10)
____________________________
Kiadó: Alexandra
Oldalszám: 254
Kiadás éve: 2014
Eredeti cím: Flowers for Algernon
A bejegyzés az Alexandra Kiadó jóvoltából jöhetett létre.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése