Gatlin megyében ritkán érték meglepetések az embert. Legalábbis azt hittem. Kiderült, nagyobbat nem is tévedhettem volna.
Volt egy átok.
Volt egy lány.
És a végén
Ott volt egy sírgödör.
Lena Duchannes-hoz fogható lányt még nem láttak Gatlin városában. A középiskola új diákja mindent megtesz azért, hogy különleges képességeit és a családját sújtó évszázados átkot eltitkolja a városka vaskalapos polgárai és diáktársai előtt. Azonban az elfeledett Dél vadon burjánzó kertjeiben, borongós mocsaraiban és romos temetőiben nincs az a titok, ami örökre titok maradhatna. Ethan Wate számolja a napokat az érettségiig. Azon a napon nem csak a középiskolának, de Gatlinnek is búcsút akar mondani. Hónapok óta egy gyönyörű lány kísért az álmaiban. Amikor Lena beköltözik a város legrégebbi, egyben leghírhedtebb ültetvényére, Ethan megmagyarázhatatlan vonzódást érez iránta. Elszántan kutatni kezdi a kettejük közötti titokzatos kapcsolat eredetét.
Egy városban, ahol ritkán érik meglepetések az embert, egy titok mindent megváltoztathat.
A bejegyzés helyenként spoilereket tartalmazhat.
Ami a legjobban megfogott, az az volt, hogy ez a könyv tényleg hozzánk, könyvmolyokhoz szól. Mind Ethan, mind az édesanyja, Lila, de még Ethan barátnője, Lena is könyvmoly. És az anyja legjobb barátnője a könyvtár vezetője! Mindezek mellett Lila rengeteg könyvet írt, és úgy beszélt a könyvtárról, mint egy szentélyről. Hogy azt már meg se említsük, hogy egy föld alatti titkos könyvtár is szerepet kap a könyvben. :)
"Anyának és a családomnak a könyvtár volt a második otthona. Kiskorom óta ott töltöttünk minden vasárnap délutánt. Cirkáltam a polcok között, és kihúztam minden kalózos, lovagos, katonás és űrhajós könyvet. Anya mindig azt mondta: - Ethan, ez az én templomom. Az én családom így szenteli meg a vasárnapot."
Az is tetszett, hogy sok mellékszereplő főszereplővé nőtte ki magát, példának okáért Lila, Marian, Amma és Mrs. Lincoln. Egyre több ember lett benne a varázslatos titokban, és egyre több szereplővel bővült a paletta.
Végig transzban voltam az olvasás közben, annyira lekötött és elvarázsolt. Viszont a végét nem értem: mi történt?? Mármint oké, tudom, mi történt, csak nem értem Lena indíttatását, hogy miért hazudott Ethannek. De lehet, hogy majd kiderül. Viszont örülök, hogy nem lett gonosz Lena..egyelőre. Egész más befejezésre számítottam, és bár soha nem kedveltem Macont, azért sajnálom.
Számomra feleslegesnek tűnik ennek a könyvnek a folytatása, egy happy enddel lezárva tökéletes lenne, ám megnéztem a Lenyűgöző Káosz fülszövegét, és elég furcsának tűnik. De hát majd kiderül.
Azért is beleszerettem ebbe a könyvbe, mert találtam egy-egy utalást számomra 2 nagyon kedves könyv, a Harry Potter és a Csillagainkban a hiba c. könyvekre:
"Egyszer kitépte a kábeldobozt a falból, mert meglátta, hogy Link a Harry Pottert nézi, pedig Mrs. Lincoln a helyi könyvtár bevonásával kampányt indított a sorozat ellen, mert szerinte a boszorkányságot támogatta."
"Sorsának ember néha mestere.
Nem csillagainkban, Brutus, a hiba
hanem magunkban, kik megbókolunk."*
*oké, ez konkrétan Shakespeare, de a Csillagainkban a hibában is szerepel.
Egy szó mint száz, imádtam, nagyon tetszett, és kíváncsi vagyok, mit tartogat a következő rész számomra, de ha lehet egy jó tanácsom: Ne nézzétek meg a filmet! Borzalmas, az Ethant játszó színész pocsék és nagyon-nagyon elrugaszkodott a könyvtől.
«««««««««« (10/10)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése