A 13 éves Luke próbál visszatalálni régi életéhez, melyet édesanyja halálával elveszített. Amikor imádnivaló, gyönyörű és habókos anyja egy közúti balesetben meghal, összeomlik a család: az apa az alkoholban próbál vigaszt találni, így Luke magányosan küzd a fájdalmas hiánnyal és a tehetetlenséggel. A fiú a családi élet összezúzott darabjaiból próbálja összeragasztgatni jövőjüket. Az apa és a gyerek kapcsolata azonban csak tovább lazul, s úgy tűnik, megállíthatatlanul távolodnak egymástól. Míg egy nap belép az életükbe egy ósdi ruhákba öltözött fura kis madárijesztő: Jon…
~
Egy könyv, ami olyan sok mindenről szól...
Szeretetről...
Barátságról...
Megértésről...
Fájdalomról...
Veszteségről...
Újrakezdésről...
Magányról...
Bánatról...
Örömről...
És az életről...
Rettentő nehéz témát dolgoz fel: egy édesanya elvesztését, mégis megtalálta a megfelelő szavakat, amellyel leírható ez a fájdalom. A könyvnek alapvetően két főszereplője van, Luke, a 13 éves kisfiú, akinek meg kell birkóznia azzal, hogy elveszítette az édesanyját, és ha ez még nem lenne elég, ott van az apja, aki a tragédia okozta sokk hatására magába fordul és a bánatát alkoholba fojtja. Nem szívesen lennék Luke helyében..
Szerintem mindenkinek el kellene olvasnia, főleg a fiatalabb korosztálynak, és akár kötelező olvasmánnyá is tehetnék, mert rettentően megrázó és tanulságos olvasmány. Felnyitja az emberek szemét és rálátást enged a Világra, egy egész más szemszögből. A tragédiát olyan finoman, olyan körülményesen írja le, hogy beleborzongok az olvasásába is.
«««««««««« (10/10)
_________________________
Eredeti cím: Luke and Jon
Kiadó: Scolar
Oldalszám: 288
Kiadás éve: 2012
A bejegyzés a Scolar Kiadó jóvoltából jöhetett létre.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése