David Benioff - Tolvajok tele

A Trónok harca tévésorozat alkotójának, producerének és forgatókönyvírójának, New York Times bestseller, díjnyertes, közel negyven országban kiadott regénye.

A nácik kegyetlen ostromgyűrűjében vergődő Leningrádban Lev Benyovot letartóztatják fosztogatásért, és egy cellába kerül Koljával, a jóképű fiatal dezertőrrel. Kivégzés helyett azonban elképesztő ajánlatot kapnak, hogy megmenthessék az életüket: egy tucat tojást kell keríteniük a Belbiztonság nagy hatalmú ezredesének, leánya lakodalmi tortájához. Mivel a városba már jó ideje nem jut be semmilyen utánpótlás, lakói elképzelhetetlen mértékben nélkülöznek, éheznek. Lev és Kolja nekivág a lehetetlennek – Leningrád kíméletlen poklában, sőt még az ellenséges vonalakon túl is kutatják a felbecsülhetetlen kincset.
Ebben a megindító, ugyanakkor mulatságos, egyszerre sziporkázó és hátborzongató regényben a második világháborúban átélt kalandok során egy fiú férfivá érésének ízig-vérig modern története is kibontakozik előttünk.
A kötetet a neves műfordító, Gy. Horváth László (Gépnarancs, Pi élete, Széthullott birodalom trilógia stb.) ültette át magyar nyelvre.

Egyáltalán nem gondoltam, hogy ez nekem ennyire fog tetszeni, de egyszerűen imádtam! Amikor már tervben volt a megjelenés, nagyon belelkesültem, hogy hű, nekem ez nagyon kell, aztán amikor már a kezemben volt, és még egyszer átfutottam a fülszövegen egy kicsit elgondolkoztam: Oroszország? Nácik? Katonák? - Nem épp az én stílusom. Éppen ezért voltam meglepve, hogy mennyire magával ragadott, és hogy két nap alatt elolvastam. :)

A regénynek két ütőkártyája van, amivel leveszi az embert a lábáról: a humora, és a hihetetlenül érzékletes

leírások, amelyek egyszerűen úgy mutatják meg az eseményeket, hogy szinte érzed a füled mellett elsüvítő golyót, vagy a gyomrodat mardosó éhséget, mintha te is Leningrádban lennél és az életedért küzdenél.

Noha a könyv narrátora (és hát egyben főszereplője) Lev, nekem mégis Kolja lett a kedvenc szereplőm. Hihetetlenül humoros, vicces és okos. A regény első felében csak egy hencegő, idegesítő dezertőrként ismerjük meg, de a történet kibontásával egyre több részletet tudunk meg az életéről, és bizony megismerjük egyetlen gyengeségét is, amit olvasva nekem a torkomat szorongatta a sírás (bár ez nem az első eset volt a könyvben - nem lövök le nagy poént, ha két kulcsszót megemlítek: kutya; Zija).

A könyv igazi erőssége, hogy a többi háborús könyvvel ellentétben nem a háború és a diktátorok igazságtalanságát, hanem az élet kegyetlenségét mutatja meg. Nem köntörfalaz, nem szépítget. Úgy mutatja meg Leningrádot, a Kereszteket, és Koljáék egész útját, ahogy vannak: vérrel, könnyekkel, fájdalommal és örömmel.

Nem szeretnék belebonyolódni a részletekbe a befejezéssel kapcsolatban, mert elég váratlan és felkavaró, szóval csak annyit mondok, hogy kedvem lett volna a falhoz vágni a könyvet, és taposgálni, ugrálni rajta egy kicsit (pedig ilyet nem szabad tenni), mert annyira de annyira felidegesített!! Nem azért, mert nem tetszett, mert a könyvet imádtam, de egyszerűen ez a befejezés...mondjuk úgy, hogy összetörte a szívem. (aki olvasta már, az érti, miről beszélek. :))

A borítóról már csak annyit, hogy nagyon átadja a hangulatot. A legjobb minimalista designú borító, amit eddig láttam.

Mindenképp olvassátok el, mert az utóbbi idők egyik legjobb könyve, amit olvastam! Tud ez a Benioff valamit. Még lehet, hogy elolvasom a másik könyvét, Az utolsó éjjel-t. :)

«««««««««« (10/10)

___________________________

Eredeti cím: City of Thieves

Kiadó: Fumax

Oldalszám: 280 oldal

Kiadás éve: 2014

A bejegyzés a Fumax Kiadó jóvoltából jöhetett létre