Candace Bushnell - Szex és New York ~ Egy könyvfüggő vallomásai

Gabo Kiadó
2002
244 oldal

Fülszöveg: „Isten hozott az elveszített ártatlanság korában!… Első az önvédelem és a jó üzlet. Ámor meg elhúzhat a jó büdös francba.” – Íme New York, Manhattan, a felső tízezer, a kulturális elit világa. A kivételezettek nemegyszer botrányos szexuális szokásairól most egy kívülálló rántja le falrengető humorral a leplet. A Candace Bushnell, angol újságírónő által írt, szellemes és brutálisan őszinte kötet bemutatja azt a manhattani réteget, akik csapatostul lepik el a partikat, bárokat, klubokat. A különböző történetekben a szerző saját élményeit, tapasztalatait osztja meg az olvasóval. Carrie, az ifjú írónő folyton rosszkor és rossz helyen keresi a szerelmet. Mr. Big, az iparmágnás egyik értelmetlen partnerkapcsolatból sodródik céltalanul a másikba. Samantha Jones, a negyvenes éveit taposó filmproducer a nők azon nemzedékéről mesél, akik egyetlen dolgot tanultak meg nagyon jól az életben: a szépség és a fiatalság múlandó. A „modellezők” csakis és kizárólag fotogén „dilis csajokkal” hajlandóak randevúzni és ágyba bújni. No meg a „biciklis bölcsészek”, akik már jócskán benne járnak a korban, s közlekedési eszközükön kívül csak a hátizsákjukhoz ragaszkodnak nagyon.

Megint csak beütött nálam a "ha már elkezdtem egy sorozatot, akkor be is fejezem" szindróma, így a könyvtárban már a borítót meglátva rossz érzés fogott el, de mégis tettem egy próbát.

Az a helyzet, hogy úgy gondoltam, ha időrendi sorrendben haladok a könyvekkel, és a Carrie Naplója és a Nyár és New York utánra hagyom a Szex és New Yorkot, akkor úgy rendben lesz minden, de igazából most vettem csak észre, hogy ez a könyv 2002-es, így ez sok mindent megmagyaráz.

Nem vagyok büszke rá, de csak 2 oldalt olvastam el belőle, hogy rájöjjek, ez nem az én világom. Túl sok benne a társadalomkritika, és túl kevés a korábbi regényekre hajazó könnyedség. Egyszerűen nem bírtam elolvasni.